A MAGYAR KÓRHÁZSZÖVETSÉG KONGRESSZUSA

A Magyar Kórházszövetség 2011. április 13-15. Egerben tartotta XXIII. Kongresszusát, melyen a szövetség megalakulásának 80. születésnapját is megünnepelték. Az alábbiakban néhány rövid gondolat után a Kongresszus állásfoglalását közöljük az érdeklődő olvasóval.

Elnöki köszöntőjében Rácz Jenő így fogalmazott:…Szövetségünk létének 80 évében látott már világégést és újjászületést egyaránt. Tudjuk, hogy a vulkáni hamu mindent elpusztít maga körül, de néhány év múlva a legtermékenyebb föld válik belőle, mint ahogy a Főnix madár is hamvaiból kel új életre. Nem lehetne, hogy a magyar egészségügy kihagyná a teljes pusztulás fázisát és most innen és lehetőség szerint azonnal megkezdhetnénk a jövő építését?”

Úgy ítélte meg, hogy „A Semmelweis terv és az Új Széchenyi terv ágazati reményeit forgószélként söpörheti el a Széll Kálmán terv, mely a várt meginduló forrástöbblet helyett újabbat húz az amúgy is szoros nadrágszíjon.”

A Kongresszuson számos érdekes és értékes előadás hangzott el, melyek között ott volt kórházunk főigazgatójának dr. Kollár Zoltánnak az előadása is „Strukturális változtatási lehetőségek adósságrendezési eljárásban” címmel. Az előadó kifejtette azt a reményét, az ország kórházvezetői előtt, hogy a gyakorlatban senki nem fogja megismerni az adósságrendezési eljárásban történő kórházirányítás nehézségeit.

Valamennyi résztvevő felfokozott érdeklődéssel várta dr. Szócska Miklós államtitkár úr megjelenését. Az államtitkár úr eleget is tett a meghívásnak, de elmondott gondolataival sem nem győzte meg, sem meg nem nyugtatta a jelenlevőket. A fórum után síri csend honolt a teremben és egyetlen kérdező sem akadt a népes hallgatóság soraiból

A Magyar Kórházszövetség XXIII. Kongresszusának

állásfoglalása

1. A Magyar Kórházszövetség változatlanul fenntartja véleményét, hogy a jelenlegi egészségügyi ellátórendszert a rendelkezésre álló erőforrásokból a szakmai előírásoknak megfelelően, az érvényes szolgáltatási csomaggal működtetni nem lehet. Ezt támasztották alá a NEFMI-vel közösen végzett felmérések adatai is.
2. Üdvözöljük, hogy a Semmelweis terv a mi helyzetértékelésünkkel teljesen megegyező képet vázolt fel, amikor megállapította, hogy „a nettó költségvetési pozíciót tekintve az egészségügyi közkiadások aránya a GDP-n belül 2,1% ponttal (azaz több, mint 500 milliárd forinttal) alacsonyabb, mint a másik három visegrádi ország átlaga.”
3. Támogatandónak tartjuk a Semmelweis terv célkitűzéseit, mely az ellátórendszer indokolt mértékű integrációját és erőforrás koncentrációját kívánja megvalósítani, míg módszerként a konzultatív előkészítést és a szakmai adatokon nyugvó kollektív döntéselőkészítést választotta. Ugyanakkor a cél elérése érdekében az egészségügyi kormányzat számára a jelenleginél nagyobb mértékű politikai támogatást tartunk indokoltnak. A problémák súlyosságára tekintettel szükségesnek tartjuk a jelzett folyamat felgyorsítását és a változtatásokhoz szükséges források biztosítását.
4. Jelezni kívánjuk, hogy a 27,5 milliárd forintnyi többletforrás csak a szakellátási rendszer 2010. évi túléléséhez volt elegendő, az idei év során a biztonságos betegellátás garantálására, valamint a növekvő kórházi eladósodás megakadályozására az elégséges finanszírozás nem áll rendelkezésre.
5. A nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően elhanyagolt emberi erőforrás helyzet (pl. orvosok, nővérek kivándorlása, a szakorvos- és szakdolgozó képzés tarthatatlan állapota) már eddig is irreverzibilis károsodást okozott a rendszerben és a betegellátásban egyaránt. Ezen már a halaszthatatlanul szükséges humánerőforrás stratégia és gyors béremelés sem képes maradéktalanul segíteni, ugyanakkor ennek elodázása tovább rontja a kritikus szituációt, s ez már hónapokon belül is az ellátórendszer, kettészakadásához vezet.
6. A jelenlegi instabil helyzetben a széleskörűen megindított vezetőváltás tovább fokozza a bizonytalanságot, mely véleményünk szerint lassítja a válságkezelési folyamatok kibontakozását is.
7. Az Új Széchenyi Terv kellő reményt adott arra, hogy az egészségipar - és ezen belül a gyógyszeripar - a magyar gazdaság húzó ágazatává váljon. A Széll Kálmán Tervben megfogalmazott gyógyszerkasszát érintő elvonások ezzel éppen ellentétes tendenciát mutatnak, melynek a tervek szerinti maradéktalan érvényesülése az egész ágazatra nézve katasztrofális hatást generálhat.
8. Változatlanul szükségesnek és elodázhatatlannak tartjuk, hogy a lakosság egészsége és az egészségügy valódi prioritássá váljon, mert e nélkül a gazdaság fellendülését és a társadalom stabilizálódását sem tartjuk elképzelhetőnek. Az ezt célzó tervezésben és a szükséges változtatások kivitelezésében a Magyar Kórházszövetség kezdeményező és konstruktív partner kíván lenni.

Eger, 2011. április 13.

 a Magyar Kórházszövetség Közgyűlése