EDINA! KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNJÜK!

h, 2011-08-01 09:48

 

Talán túl szubjektív a címe írásomnak, de bocsássa meg ezt az olvasó! Honlapunkon gyakran írunk nekrológot, de most nem erről van szó!!
Búcsúzúnk dr. Tolnay Edinától a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet orvos- igazgatójától, osztályvezető főorvosától, de ő, hála Istennek jó egészségi állapotnak örvend! Búcsúzunk, mert elhagyja a kórházát, és elhagyja az országot is!

 

Megdöbbentett a hír, hogy szeptembertől már nem ő lesz annak az osztálynak a vezetője, ahol az esztergomi betegek is, magas színvonalú pulmonológiai ellátásban részesülhettek!
Hogy a magyar egészségügy soha nem látott válságát éli napjainkban, az már a laikusok előtt sem megkérdőjelezhető tény.
A magyar orvoslás válsága nem kerülheti el, az egykor szebb napokat megélt szakterületét, a tüdőgyógyászatot sem.
A tbc elleni harc eredményeire büszkén hivatkozhatunk napjainkban is. Az asztma megszelídítésére, a status asztmatikus kuriózummá válására kétségtelenül a tüdőgyógyászat rövidtávú múltjához tartozik.
Volt idő, amikor a magyar egészségügy irányítói között számos tüdőgyógyász is helyet kapott.
De meddig élhet a szakma a múltjából. Mikor tud világos jövőképet felmutatni már!?
Véleményem szerint Magyarország Uniós tagsága sok szempontból jelent vagy jelenthetett volna fordulatot a magyar egészségügyben, így a tüdőgyógyászat jövőjét illetően is.
Az Unióban sehol sem ismert a tüdőgondozók rendszere.
Egészségügyünk vezetése, és a szakma prominensei 2 választás előtt álltak. Megszüntetik a tüdőgondozók rendszerét vagy megtöltik új tartalommal.
A megszüntetést nem vállalták, de az új tartalommal való megtöltés sem lett sikertörténet.
A pulmonológia így egyfajta vegetálás állapotába került! A tüdőgondozók megszűnését majd kihalásos alapon megoldja az idő!!?
Nem tudott a szakma igazán nyitni az alapellátás felé, és a COPD, illetve a dohányzás leszoktatáson túl a belgyógyászat területére se sikerült „betörnie”.
Az immunológiával kapcsolatban a pulmonológia múltjához méltatlan harcot folytattunk a rhinitiszes betegek kezelésével kapcsolatban, és ezt a harcot elvesztettük.
Folyik a tusa a tüdőtumoros betegek kezelése és ellátása területén, de könnyen megjósolható, hogy a győzelem reménye csekély.
A tüdőtumoros betegek ellátása indokolttá tehet még fekvőbeteg ellátási ágyak fenntartását!
A szakma vezetői a fekvőbeteg ellátás megtartására koncentrálva, nem észlelték, hogy a tüdőbetegek ellátása fokozatosan a járóbeteg szintre tolódik. Ez jelenthette volna a gondozók tevékenységének új tartalommal való megtöltését, azonban az elmúlt 2 évtizedben alapvetően a fekvőbeteg ellátásra helyezték a hangsúlyt!?
Vezetőinknek tudniuk kell, hogy ha a legkiválóbb tábornokaink is vannak, de nem győzhetünk hadsereg nélkül! Bármilyen magas szakmai nívóra is törekednek a klinikák, a fekvőbetegellátást biztosító pulmonológiai osztályok, a tüdőgyógyászat csatáját csak a tábornoki kar nem tudja megnyerni. A gyalogság pedig elfogyott!!!!
Hogy paradigmaváltásra lenne szükség, azt évtizedek óta látják, érzik a pulmonológia közkatonái, hogy ez napjainkig nem történt meg nem az ő hibájuk!
Dr. Tolnay Edina Ph.D. osztályvezető főorvos, orvosigazgató távozása a magyar egészségügy és különösen a magyar pulmonológia pótolhatatlan vesztesége!!
Szakma kapcsolat fűz évek óta Tolnay Edinához! Betegeim a Törökbálinti II. Osztályon a legkorszerűbb ellátást kapták.
Megkülönböztetett szimpátiával kísértem figyelemmel a Tüdőgyógyászat c. lap és a köréje csoportosuló kollegák, és a mögöttük levő az Alapítvány munkáját.
A Tüdőgyógyászat követ dobott a magyar pulmonológia állóvizébe.
Főszerkesztője: Tolnay Edina! Csak remélni szeretném, hogy nem adja fel ezt a tevékenységét!
Lelkesen olvastam a Medical Tribune decemberi számában a főorvosnővel közölt riportot, mely a „Hosszabb túlélés tüdőrákban” címet viselte.
Örömmel töltött el az egyik legutóbbi tudományos rendezvényen – Visegrádon – Böszörményi Nagy György professzor úrral a COPD-vel kapcsolatos legújabb kutatások eredményeit ismertette.
Tolnay Edinát - talán szubjektív a megítélésem - a magyar tüdőgyógyászat megújításának, egyik letéteményesének, emblematikus alakjának tartom!!!
Ezért is fogadtam megdöbbenéssel a hírt, hogy 2011 szeptemberétől Németországban folytatja orvosi tevékenységét.
Nem ismerem a döntése pontos hátterét, de országosan is kihangsúlyozva szeretném megkérdezni, a magyar tüdőgyógyászat, a magyar egészségügy megengedheti magának azt, hogy ilyen képzettségű, kiváló szakember a német betegeket gyógyítsa a jövőben??!!
Érez-e ezért felelősséget a magyar tüdőgyógyászok közössége, a szakmai kollégium?
Jól van ez így ??
 
Osvai László dr.