"Nincs az a fõnök, aki megtartaná azt az alkalmazottat, akinek mindig igaza van."
Bloch
Kevesek tudhatják maguknak azt a szellemi frissességet, amivel a 80. évén túl is Szállási Árpád rendelkezik. Az olvasók rövid időn belül két új könyvével ismerkedhetnek meg. A „Magyar írók orvosairól és a magyar orvosírók” című, a 12 éve megjelent „Magyar írók orvosai és a magyar orvosírók” kibővített, átdolgozott második kiadásának tekinthető. A „Földközelben” pedig a Tanár Úr 6. verseskötete.
A Magyar írók orvosairól és a magyar orvosírókról című könyv a Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára – orvostörténeti sorozatának 61. köteteként jelent meg. Gazda István a sorozatszerkesztő, és ő rendezte sajtó alá Szállási Árpád művét.
Az orvostársadalom számára „kötelező” olvasmányként kellene kezelni ezt a könyvet. A szerző külön fejezetben ismertet meg bennünket a XVII-XIX és a XX. század magyar orvosíróival Földi Jánostól, Vekerdi Lászlóig.
Az orvosok imponáló tömege jelenik meg 2 fejezetben, akik nem csak hivatásukat gyakorolták, hanem jelentős irodalmi munkásságot is kifejtettek.
Méltán lehetünk büszkék olyan elődeinkre, - akik közül öten: Vekerdi László, Németh László, Benedek István, Csáth Géza és Magyar Imre a könyvcímoldalán is szerepelnek..
A rövid olvasmányos ismertetéseket jelentős irodalomjegyzék egészíti ki.
A magyar írók betegségeiről, magyar írók orvosairól című I. fejezetben megismerkedhetünk Jannus Pannonius, Bethlen Miklós betegségeivel, Széchenyi Ferenc orvosával, Ady, Kosztolányi, Babits és Karinthy Frigyes gyógyítóival, Petőfi orvosbarátjával, de megemlékezhetünk Diószilágyi Sámuelről, megtudhatjuk miért került egymás mellé József Attila és dr. Fábián Dániel neve. Olvashatunk Arany János tanártársáról Lengyel Dániel doktorról.
Csak ámulni tudunk a szerző hatalmas lexikális tudásán és rendkívül élvezetes stílusán.
A „Földközelben” Szállási Árpád 6. verseskötete.
A szerző nem tartja magát költőnek, de eddigi versesköteteiben mindig akadt néhány olyan vers, mely kopogtatás a líra kapuján. Álljék itt mutatóban a címadó:
Földközelben énekeltem
Feljebb nem is érdemelten
A barázda jobban vonzott
Mint a tágas horizontok
Egyszerűbb-e az a lélek,
Akit ismerni még vélek?
Mélybe merülő búvárok
Burkából valami szivárog
A lényeg oly bonyolult,
Benne reked ki belehullt
Nincs egyszerű magyarázat
Egyszer talán azzá válhat
Ismertem néhány beteget,
Cserélgettük a szerepet
Tőle bölcsebb mégsem lettem
A kudarc volt kényelmetlen
Rábíztam a jövendőre
Csoda mégsem lett belőle
Maradok hát földközelben
Várom aki felemeljen