LEVÉL DÉLKELET ÁZSIÁBÓL

Pátkai István főorvos úr, - azt gondolom, hogy szerencsénkre – hazatérve rendezgeti iratait, és így az ekor-lap olvasói újabb, mélyen elgondolkodtató tudósítást olvashatnak ezúttal Bankokból.

Mottó: „Jó utat magyar testvéreim, a kirekesztéstől a befogadásig még hosszú út áll előttünk! Isten áldjon benneteket!”

Kongresszus Bangkokban a sérült emberek közösségi ellátásáról

Levél Délkelet Ázsiából

– 1st Asia-Pacific CBR Congress, Community Based Rehabilitation (CBR) –

Bangkok, Thailand 18-20 Februar, 2009

Az Egészségügyi Világszervezet, a délkelet-ázsiai régióban aktív nemzetközi szervezetek és a tájföldi szociális minisztériummal szervezték a kongresszust. Számos globális és regionális, a sérült személyek problémáival foglalkozó kormányzati és civil szervezet nyújtott támogatást. A szakmai program, munkatársaimmal összeállított előadásokkal együtt, az Internet-en megtalálható (1st Asia-Pacific Community-Based Rehabilitation CBR Congress – www.cbr-asiapacific.org ), ezért levelemben nem vállalkozom részletes beszámolóra. Néhány kongresszusi reflexió és a tájföldi úton készített fotók viszont érdekesek lehetnek az „ekor-lap” olvasói számára.

Tárgyaltunk az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló megállapodásról, mely a fogyatékossággal élő emberek (siketek és nagyothallók, mozgáskorlátozottak, értelmi fogyatékossággal élők, pszichés zavarokban szenvedők) életét érinti. Eszmét cseréltünk arról, hogy milyen rendszereken érheti el a hazánkban is elfogadott ENSZ Megállapodás a rászorulókat. A közegészségügyi szemlélet és az elsődleges egészségügyi és szociális ellátás reflektorfénybe került. Az Egészségügyi Világszervezet számos szakértő közreműködésével állította össze a rehabilitációs munka irányelveit. Malajziai és filippínó kollégáimmal a rehabilitációs irányelvek konceptuális rendszerében helyeztük el a közösségi pszichiátriát - Patkai, I., A. Mohanraj and Reyes W. Mental health perspectives in CBR framework, 1st Asia-Pacific CBR Congress. Proceedings, 18-20 February, 2009, Bangkok, Thailand.

A fejlődő országban az elsődleges egészségügyi és szociális ellátás foglalkozik a különféle érzékszervi, fizikális, intellektuális és pszichoszociális sérülésekkel élő személyek problémáival.  Az ENSZ Megállapodás által teremtett jogi környezetben egy megújult, a pszichés zavarokkal élőkre is kiterjedő gondoskodás bontakozik ki. Az elsődleges pszichoszociális ellátás szintjén a vallási közösségekkel való együttműködés jelentős. Tájföldön a buddhista szerzetesek másutt keresztény és hindu szervezetek vállaltak meghatározó szerepet.

A gyorsan fejlődő dél-kelet ázsiai országban mementó emlékeztet a 2004 karácsonyán történt mega- cunámira, mára csaknem teljesen felszámolták a katasztrófa nyomait. Tájföld déli részén, Phuket - szigettől északra láttam a pszichoszociális sérültek ellátásának tájföldi modelljét, amit többen ismertettek a kongresszuson. A közösség szintjén rendelkezésre álló, támogató alap- szolgáltatások, családlátogatásokkal, házi segítségnyújtással csaknem teljesen átvették az intézmények szerepét. Korábban az egészségügyi ellátásból, oktatásból, munkaerőpiacról és csaknem minden szociális aktivitásból kirekesztett sérült személyek az önsegítő csoportokban találnak először egymásra. A résztvevők valahova tartoznak, biztonságban érzik magukat, egymás iránt fokozódó bizalommal tanfolyamokon vesznek részt, eszmét és készségeket cserélnek. Elkötelezett politikai vezetők látogatják a helyi csoportokat és a problémák ismeretében állnak fel a sérültek érdekében. Érdekes volt számomra, hogy az önsegítő, támaszt nyújtó csoportjaikban a felhasználók, a formális és informális segítők szorosan együttműködnek, együtt képviselik közös érdekeiket.

Sok szó esett arról, hogy az ENSZ Megállapodás gyakorlati érvényesítése csak a közösségi támaszrendszer radikális kibővítésével biztosítható. A támogatott döntéshozatal, a családi és etnikai konfliktusok kezelése, krízisintervenciók, az erőszakot elvető békéltetés, mediáció, képzett laikus segítőkkel, klinikai pszichológusokkal, szociális munkásokkal, tanácsadásban és rehabilitációban járatos pedagógusokkal, kis közösségeket építő vallási szervezetekkel, az emberre figyelő vállalkozókkal  realizálhatók.

Terminológiai kérdésekről is tárgyaltunk. Sokan használják az orvosi diagnózisokat és próbálják felmérni a szükségleteket a károsodás mértéke szerint. Az ENSZ Megállapodás nem említi a funkcionális károsodás fokozatait, a szociális kirekesztettségre, akadályozottságra fordít figyelmet.

52 ország képviseletében több mint 700-an voltunk. A Bangkoki Palace Prince Hotel felkészült a sok ’különleges törődést igénylő’ vendég fogadására. Milyen szerencsés vagyok, hogy én ezt a Tájföldet látom. Sokat hallottam a sex túrizmusról, az elhíresült homo-szexualitásról; a gyermek- prostitúció, kábítószer kereskedelem Délkelet Ázsiájáról, de számomra a rohammentes epilepsziás fiatalember mosolya marad meg erről a csodálatos országról. A segítő foglalkozásokat élethívatásként gyakorló, szorgalmas, dekoratív megjelenésű fiatal és nem teljesen fiatal kollégák jelentik számomra a tájföldi egzotikumot.

A hotel tágas előcsarnokban látás-sérült filippínó kollégám karját gyengéden érinti kísérője és kerekes széken érkező pakisztáni vendégekkel tartanak a felvonók felé. A recepciós pult túl magas, de az előzékeny személyzet a fizikális környezet akadályain átsegít. Vicky, a  mozgássérült fiatalasszony velem együtt érkezik Manilából és örömmel híreszteli, hogy nemrég született a kislánya.  A lift előtt felejthetetlen pantomim, - a hallássérültek jelbeszéddel köszöntik egymást. Szines csapat vagyunk, látható és esetenként láthatatlan sérüléseinkben a segítő foglalkozásúak és a felhasználók egymásra találunk.

Ismerős szót hallok a recepció előtt. Magyar turisták érkeztek. Szép jó estét! Köszöntöm honfitársaimat. Jólesik a magyar beszéd. A szafarizó, nap barnította házaspár nem tud mit kezdeni az érdekes vendégsereglettel,  bizonyára más közjátékhoz szoktak a világot járva. Érzékelem bizonytalan tétova viselkedésüket. Néhány szót váltunk, elmondom, hogy miként került a nevem mellé a Fülöp Szigetek.

A férfi közelebb hajol hozzám és részvéttel kérdezi. „Doktor úr, hogy bírja ’ezeket’ nézni és már annyi sok év óta?” Megdöbbenve állok, a férfi alkoholos, acetonos lehelete zavar kissé. Csak pillanatnyi a találkozás. Ázsiában számomra olyan jól ismert, ’szomorú mosollyal’ mondom. „Jó utat magyar testvéreim, a kirekesztéstől a befogadásig még hosszú út áll előttünk! Isten áldjon benneteket! Bye-bye Bangkok!”

Pátkai István