IN MEMORIAM DR. ANTALICS MIHÁLY (1941-2011)

…„Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

Mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”

1941. március 25-én született Letkésen. 1965-ben a fővárosban szerezte meg orvosi diplomáját. Az esztergomi kórházban Major főorvos, aki akkoriban a szülészetet vezette, biztatta őt, hogy jöjjön a kórházba, de végül is Sárisápra irányították.

Később 4 évet élt Líbiában és 1 évet dolgozott Nicaraguában is.1985-ben jött vissza Esztergomba. A rendszerváltás idején aktív politikai szerepet is vállalt. 1988. október 13-án a Belvárosi Teaházban alakult meg az MDF, melynek első vezetője lett.

Kevesen emlékeznek már Esztergomban 1989 karácsonyára, arra az összefogásra, ami áthatotta akkor a várost az erdélyi magyarság sorsáért aggodva.

Antalics Mihály volt az egyik fő szervezője annak az adakozásnak, mely során rengeteg gyógyszer, kötszer, élelmiszer gyűlt össze. Az ő autójával indultak el az esztergomiak képviselői és Kolozsvárra vitték az adományokat. Akkor még vértócsákat lehetett látni az ottani utcákon és a fegyverropogás sem volt ritka.

A város elismerte politikai tevékenységét is. 1990-től 12 éven keresztül volt képviselő, egy periódusban az Egészségügyi Bizottságot is ő irányította. A testületi üléseken is ott volt vele orvosi táskája, és sokszor előfordult, hogy innen hívták el betegei. Alapelvként kezelte, hogy a politizálás nem mehet az orvosi hivatás rovására. Nem is volt vérbeli politikus. Későbbiekben a hatalmi harcok során nem a győztesek között találta meg a helyét. Számos csalódás érte, de orvosi táskája mindig ott volt mellette, haláláig hű maradt Hippokratész szelleméhez, orvosi esküjéhez.

Egy alkalommal nicaraguai emlékeiről mesélt nekem. A magnószalag megőrizte a beszélgetést. Ebből idézek egy gondolatsort:

„ Nicaraguában ismertem egy embert, aki nagyon gazdag volt. Azt mondta nekem: hiába vagyok gazdag és van sok pénzem és marhám, ha az árúimat nem tudom eladni. Hiába van 5 autóm, ha nincs benzin a kutaknál és ugyanazokon a rossz utakon kell mennem, mint azoknak, akik lóháton járnak. Ha a népem szegény, akkor én is szegény vagyok. Én nem vágyok gazdagságra, akkor érezném magam gazdagnak, ha körülöttem sok kis gazdag ember lenne, nem csak anyagiakban, hanem gondolatokban, érzésekben, tettekben is.”

Dr. Antalics Mihály élt 70 évet!

Nyugodjék békében!