MERÉNYLET A HERCEGPRÍMÁS ELLEN

Február 10.-e, Kolos napja a XX. század elején Esztergomban nevezetes nap volt. Ekkor köszöntötték ugyanis, kórházunk névadóját Vaszary Kolos hercegprímást, aki a város díszpolgára is volt. Ezúttal egy szomorú, de végül is szerencsésen végződött eseményt idézünk fel az egyházfő életéből a Hídlap segítségével.

Vaszary Kolos esztergomi érsek. Magyarország hercegprímása ellen pincemestere, Csolics Mihály merényletet követett el, hozta a távíró Esztergomba a hírt 1893. április 13-ám. Nem csupán a város, de az egész ország felbolydult a hír hallatán. Hiszen Vaszary Kolos – Esztergom kórházának névadója – nem csupán az ősi esztergomi székre volt méltó, de legendás mecénásként is beírta nevét Magyarország történelmének nagyjai közé.

Vaszary Kolos egy szűcsmester legkisebb fiaként a premontrei gimnázium tanulója lett, majd belépett a bencés rendbe. Itt kapta a Kolos nevet, amint az a szerzetesi közösségekben már szokás volt. Később tanított, könyveket írt, jótékonyan patronálta a hozzá hasonló szegény gyermekeket, világtörténelmi összefoglalója mintegy tíz kiadást ért meg. Előbb pannonhalmi főapát, majd 1891-től esztergomi érsek. Főpásztori jelmondata szintén sokatmondó: „Pax! Deus et Pátria.” ( Béke, Isten és Haza.) Egyházkormányzati teendői ellátásában első helyen említendő Rajner Lajos helynök, címzetes püspök neve, aki hűséges szolgálatával vívta ki a prímás és az egyház elismerését, megbecsülését. Kérésére engedélyezte XIII. Leo pápa a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére évente megrendezendő ünnepet. Jövedelmeinek jelentős részét szétosztotta a szegények között, de ő támogatta elsőként jelentős összegekkel a városi kórház megalapítását és működését.

De térjünk vissza a merényletre!

A vizsgálat adatai szerint, a merénylő vallomása nyomán kiderült, hogy Csolics Mihály 38 esztendős, római katolikus, bodnár, nős, három gyermek atyja. Az esztergomi pinceudvar birtokán maga kezelte a prímácia borait, mígnem a prímás – mulasztások miatt – kinevezett mellé egy másik pincemestert is,, hiszen Csolics Mihály, mint később kiderült, büntetlenül sáfárkodott a prímás vagyonával. A kialakult, féltékenységből adódó folyamatos civakodásnak köszönhetően Jóskay Jeromos jószágigazgató fel is mondott a későbbi merénylőnek, ám „nagy könyörgésre” mégis meghagyták állásában. Ennek ellenére Csolics – elhagyva családját, állását – a fővárosba utazott, majd vidéken keresett állást, sikertelenül. Végül levélben ismét a prímáshoz fordult, hogy helyezné őt vissza állásába, ám ekkorra már megfogalmazódott benne a gyilkosság gondolata. Terve szerint, ha a hercegprímás visszautasítja, a korábban egy zsibvásáron vásárolt konyhakéssel meggyilkolja. Kihasználva azt, hogy a prímás hétfőnként általános kihallgatást szokott tartani, ekkor kért audienciát a főpaptól.

Saját bevallása szerint csak visszautasítása esetén követte volna el a merényletet.

A hercegprímás át is vette a levelet és az asztalra helyezte, mire Csolics durva hangnemben felszólította, hogy azonnal olvassa el! Kohl Medárd titkár távozásra szólította föl az erőszakoskodó pincemestert, aki ekkor a prímás után vetette magát, de a titkár feltartóztatta.

Dulakodás támadt közöttük, mindketten a földre zuhantak, Csolics a bíboros életét menteni szándékozó titkárt késével időközben több alkalommal megszúrta. A visszatérő prímás azonnal titkára segítségére sietett. Rávetette magát a merénylőre is és kicsavarta a kezéből a kést. Ez alatt beért a cselédség és az audenciára várakozók, akiknek sikerült ártalmatlanná tenni a merénylőt, majd átadták a rendőrségnek.

Kohl Medárd titkár súlyos sérüléseket szenvedett, de megvédelmezte a hercegprímást. Kétségtelen, hogy a fanatikus pincemester tette elkövetésekor nem volt beszámítható állapotban, meghasonlott a világgal és önmagával. Mindennek ellenére – a traumát követően – a hercegprímás hamarosan visszanyerte békés, nyugodt hangulatát és titkára is kezdett felépülni. Királyi kitüntetése dolgában megtörtént a felterjesztés, amelynek eredményeként, mivel élete kockáztatásával megmentette a hercegprímás életét, az uralkodó a harmadik osztályú vaskoronarenddel tüntette ki.

Ennek ellenére Vaszary Kolos kérte, hogy a merénylőt ne az ellene elkövetett gyilkosság ügyében, „csupán” a titkárát ért sérelmek miatt ítéljék el.

Csolics Mátyást a bíróság tíz év letöltendő fegyházbüntetésre ítélte.

Varga Péter Dénes

Forrás:

HÍDLAP

2011.február 5.