MIRŐL ÍRT A KÓR-LAP 20 ÉVVEL EZELŐTT?

Orvosnak lenni…szörnyű…gyönyörű!

20 éve Hankiss János professzort idéztük. Szent együgyűséggel, naivitással írt hivatásunkról. Azóta a magyar orvos és az egészségügy helyzete soha nem látott mértékben romlott. Egyetlen statisztikai adatott idéznék: ma 250 milliárd forinttal költ kevesebbet az állam az egészségügyre, mint 20 évvel ezelőtt!!!

És mégis Hankiss Jánosnak van igaza!

ORVOSNAK LENNI…SZÖRNYŰ…GYÖNYÖRŰ

„Orvosnak lenni iszonyú: közösséget vállalni a fájdalmasan tökéletlen, felületes tudománnyal.

Szenvedni a tehetetlenségtől, attól, hogy szinte soha nem tudunk tökéletes munkát végezni, csak foltozgatunk, javítgatunk, de minden, még a legszebben elvégzett érprotézis is tökéletlen, időleges.

Végigélni – mert melyik tisztességes, igazi orvos nem éli át betegével? – az öregedés leverő, megalázó kálváriáját. Az esendő test pusztulását, a még ép szellem kínlódását e pusztulásban. A tehetetlen ember vergődését, reménytelenségét.

De orvosnak lenni gyönyörű is: úgy élni, hogy valaki(k)nek mindig szüksége van ránk. Ha másért nem, azért a gyenge, bukdácsoló tudásért, amivel be tudunk adni egy fájdalomcsillapító injectiót, fel tudunk írni egy köhögés elleni szörpöt, erőt tudunk önteni az elesettbe. Ha csak egy percre is, ha csak két napra is, vissza tudjuk adni a hitet.

Orvosnak lenni csodálatos. Legnagyobb egyéni bajunkban, ha elhagynak, ha megcsalnak, mindig ott van a betegünk, akivel együttérezhetünk. Aki mindig ott van nekünk – akkor is, amikor mindenki elhagyott, minden hozzánk tartozó lemondott rólunk, odadobott, mikor már a környezetünkben senkinek sem kellünk, a betegünk akkor is vár. Vár ránk és örül a jövetelünknek, örül reggel, örül délben és örül – de mennyire örül – éjszaka.

Az orvosi szakma az egyetlen a világon, ahol nem válunk soha fölöslegessé. Amíg igazi orvosok vagyunk, mindig kellünk valakinek.”

Forrás:

Hankiss János: Egy orvos töpreng

1990. Gondola