MIRŐL ÍRT A KÓR-LAP 20 ÉVVEL EZELŐTT?

k, 2011-05-24 13:38

 

A 20 évvel ezelőtti számunkban nővérnapi köszöntőt olvashattunk Junger doktortól. A belgyógyászat és az alapellátás címmel Szontágh Csaba, a kórház tudományos munkájáról pedig Leel-Őssy Lóránt professzor úr írt. Mi most ebből a számból Szállási tanár úr „Egyházak és kórházak című írását közöljük újra
 
 
Egyházak és kórházak
 
A nálunk kialakított klerikális klisé annyi információt igyekezett engedélyezni az utókornak, hogy az államosítás előtt voltak egyházi szolgálatba / sőt kiszolgálásba / szegődött kórházak, ahol a feudális középkor szelleme uralkodott, illetve léteztek világi gyógyintézmények, ahol apáca nővérek / is / dolgoztak, a lelkészek pedig bejártak istentiszteletet tartani, és az utolsó kenetet feladni. No meg ellenőrizni, hogy a feszület még a műtőből se hiányozzék! A kép képtelenségére és bizarságára elegendő bizonyíték, hogy anno 1991, az egyház anyagi segítsége nélkül képtelenek volnánk korszerű röntgen-hálózatot kiépíteni.
 
No de, hogy is kezdődött ez a két testi-lelki gondozó intézményrendszer összefonódása? Igen, ahogy bevezetni szokás; "már a régi görögöknél is". A hellén félsziget kies helyein a gyógyítás istenét, Aszklepeiost külön templomokkal tisztelték meg, ahol hipnózissal és masszírozással, gyógyfüvekkel és fürdőkkel, szent kígyók látványával és szuggesztív szövegekkel a kor szemüvegén keresztül is racionálisan kezelték betegeiket a gyógyítás papjai; az aszklepiádok. Egy ilyen aszklepiád dinasztiából származott Hippokratész, a gyakorlati orvostudomány mindmáig legnagyobb alakja, kései utódait ma is megtisztelő Hippokratész papjainak titulálni. Az expanziós organizációjában is militarista jellegű Római Birodalom /nagyrészt görögből átvett/ medicinájában a higiéné kifejezés szintén egy istennő, Hügieia nevéből ered. Az sem lehet véletlen, hogy a latin impérium legnagyobb orvosa egy "idegenbe szakadt" görög, Galénosz volt. Nevét a magisztrális gyógyszerek, a galenikumok őrzik. Tehát a görög-római orvostudomány elképzelhetetlen mitológiai magyarázatok nélkül, ám ez a mitológia pythagorászi pontossággal felépített, matematikai logikája máig példaadó.
 
Nagyot lépve a korántsem oly sötét középkorba, a xenodochiumok, lazarétumok és hospitaliumok elterjedt rendszere elképzelhetetlen a keresztény caritász nélkül. A kialakult gyógyító rendek /elsősorban a bencések és johanniták /kolostorai körül kiépültek a mai kórházak elődei, ahol a medicina pastorálist tanult papok ápoltak-gyógyítottak, még a lepra és pestis nyilvánvaló veszélyeit is vállalva. Mert akadtak inkvizítorok /a marxióták főleg rájuk hivatkoztak - és mellesleg tőlük tanultak a legtöbbet/, de számuk elenyészett azon kispapok névtelen tömegében, akik sohasem futottak meg az apokalipszis lovasai elől. Az is jelképes jelentőségű, hogy a salerno-i öbölben bencés szerzetesek kezdtek oktatni az első európai, mai értelemben vett orvosi egyetemen. Innét eredtek a versbe szedett salerno-i regulák, melyeket ma újra hirdetnek a reform-gyógyászok, s itt tanított a bencés Constantinus Africanus, az orvostörténet egyik óriása. Majd a párizsi Sorbonne, ezt követően pedig a többi nagyvárosok teológiai univerzitásai sorra egészültek ki orvosi fakultásokkal, ennek következtében elkülönült az orvosi rend, de a medicina pastorálist a papok a legutóbbi időkig tanulták, mivel a lelkész" mindig a terepen maradt".
 
Ott is, ahova az orvos esetleg hetente egyszer-kétszer járt ki. / mint pl. Pilisszentlélek/. Ha pedig a nyugat-európai kultúrvilágot nézzük, a legpatinásabb kórházak - klinikák őrzik az egyházak és kórházak egymást éltető összefonódását. Ilyen Párizsban a Hotel- Dieu kórház, a Hospital St. Louis és a Hotel des Invalides, Berlinben a Charité, Angliában a St. Bartholomew és a St. John Hospital, Amerikában a Mount Sinai Hospital, hogy csak a legismertebbeket említsük. Vagy nálunk a Szent Rókus, illetve a Szent János és Szent Margit kórház, melyek elől a szent szót gondosan eltüntették. Vagy a bányászok védőszentjéről elnevezett Szent Borbála kórház, pl. Dorogon, az államosítás előtt. Németország egészen kicsi, teljesen egyházi kezelésben lévő, és a legmodernebb eszközökkel felszerelt Spital-jairól nem is szólva. Ám a zsidó, mohamedán és buddhista karitászoknak ugyanúgy megvannak a modern gyógyító intézményeik, Indiától Amerikáig és a Fokföldtől a Lappföldig, hol milyen egyház dominál.
 
Kelet-Közép-Európában szemtanúi vagyunk az egyházi kórházak újjászületésének, melyek biztosan nem jelentenek antiszekularizációs processziót. A teológia nem a medicina helyére, hanem a medicina mellé akar lépni. Olyanoknál természetesen, akik ezt lelkileg igénylik. Mert a léleknek vannak irracionális terrénumai, ahol a lelkipásztorokat nem helyettesíthetik a lélekkufárok.
 
Válságos korunkban, amikor a hit lehet az egyén és a közösség megtartó ereje, s felelet a kérdésekre, melyekre az orvostudomány egyelőre nem tud válaszolni.
 
Szállási Árpád dr.
1991. június