MÚLTUNK HATÁROK NÉLKÜL

Örömmel és felfokozott várakozással vettem kezembe a méretre és súlyra is tekintélyes könyvet, mely csaknem teljességre törekedve, arra vállalkozik, hogy „A kezdetektől az Ister-Granum Eurórégióig” áttekintse Esztergom és környékének múltját.

A szerzők, akik törekvésükben minden dicséretet megérdemelnek, döntően a középiskolások számára, helytörténeti tankönyvnek szánják művüket.

Talán szerencsésebb lett volna kisebb formátumban, 2 kötetben megjelentetni, hisz tankönyvnek vaskos, nehéz a szó szoros értelmében is. Ennek oka nyilván anyagi természetű, hisz már az is szokatlan, hogy a könyv Esztergom Város Önkormányzatának megrendelésére készült, de mégis Bőszéné Szatmári-Nagy Anikó kiadásában jelent meg.

Ma, amikor nem építjük Esztergomot, hanem zarándokolunk érte különösen örömteli egy ilyen kötet megjelenése. Különleges intellektuális élményt jelent a könyv lapozgatása, mely egészen kiváló, bőséges képanyaggal illusztrált.

A napi nehézségek ellenére büszke lehet minden polgár, aki itt él, erre a városra.

…”hasonló történeti összefoglaló Esztergomról és környékéről (még) az utóbbi időben nem született.” – olvashatjuk a Bevezetőben. Ez a megállapítás igényel némi kiigazítást. Esztergom Város Önkormányzata az elmúlt évtizedben súlyt helyezett az oktatás fejlesztésére, melynek szerves részét alkotják a helytörténeti ismeretek elsajátítása, bővítése.

2005-ben jelent meg „Szent István városa Esztergom- városunk története című kötet, mely eljutott ingyenesen az esztergomi diákokhoz. Ez Szent Istvántól napjainkig tekintette át városunk történetét, hasonló nagyságban, kisebb terjedelemben, főleg az általános iskolásoknak ajánlva a művet. A képanyagban is megfigyelhető átfedés. A két kötet lektorai is közel azonosak. Horváth István, Csombor Erzsébet, Hegedűs András neve biztosítják a magas szakmai színvonalt.

Engedtessék meg, hogy a lektorok sorából hiányolja valakit mind az előző, mind a mostani kötetből. Prof. dr. Szállási Árpádra gondolok, aki Esztergom díszpolgára és a honi orvostörténet kiemelkedő alakja..

Hiányolom, hogy az ő észrevételeit a szerzők nem kérték ki és így szomorúan kell megállapítanom, hogy Szent István városának egészségügyi története teljes mértékben hiányzik a teljességre törekvő szerzők művéből..

Legjobban a Személynévmutató áttekintésekor érhető ez tetten.

Méltatlan Feichtinger Sándor emlékéhez a néhány odavetett sor, hisz ő európai kaliberű botanikus volt, kórházat, gimnáziumot, bankot igazgatott.

Egy mondatot kapott Gönczy Béla, aki a kórház „életrehívója” volt és 31 éven keresztül vezette azt.

Keresztfia Eggenhofer Bél, aki meghatározta a mai kórház arculatát 15 évig folytatta keresztapja munkáját, ugyanolyan magas szakmai szinten.

Schleifer Mátyás a „szegények orvosa”, akiről utcát is elneveztünk, nincs megemlítve, csakúgy, mint Bense Imre vagy Takács János sem.

Professzorok, egyetemi tanárok éltek, dolgoztak itt, akiket az egész ország ismert, akiket ma is példaként állíthatnánk a fiatalok elé, ha szerepelnének a műben!!!

Hogy csak a legjelentősebbeket említsem:

Darabos László tanár úr, akit 56 után méltatlan körülmények között távolítottak el Esztergomból.

Leel-Őssy Lóránt professzor – Sarkad és Esztergom díszpolgára – munkássága nemzetközi jelentőséggel is bír. Ma a Belvárosi temetőben nyugszik.

Vagy elfelejtkeztek a szerzők Esztergom másik, a közelmúltban elhunyt díszpolgáráról, dr. Csernohorszky Vilmosról, aki a magyar aneszteziológia megteremtője volt, s mint ilyen országos ismeretséggel bírt.

Ismeretes, hogy a magyar egészségügy katasztrofális állapotba jutott. Gyakorlói az orvosok és az egészségügyi dolgozók jogosan várják el nem csak az anyagi, hanem annak hiányában legalább a morális elismerést.

Sajnálatosan kell megállapítanom, hogy ezt, az egyébként valóban nagyszerű összefoglaló nem adja meg!

A kötet olvasásakor így az örömbe kis üröm is vegyült. Őszintén remélem, hogy lesz átdolgozott második vagy akárhányadik kiadás is, melyet már „üröm” nélkül olvashatunk!

Osvai László dr.