ÚJ VEZETŐ A HOSPICE RÉSZLEG ÉLÉN

Lapunk régi szokása, hogy bemutatja a Vaszary Kolos Kórházba érkező új orvosvezetőket. Ezt tesszük most is, amikor dr. Farkas Elekkel beszélgetek, aki kórházunk Hospice Részlegének vezetője lett.

Mit kell tudnunk rólad?

- Nagyon nagy örömmel és várakozással jöttem Esztergomba. Szeretettel fogadtak. Ez a kezdet talán garancia arra, hogy a későbbiekben is jól érzem majd itt magam. Nyugdíjas korú, és ténylegesen nyugdíjas vagyok az éveim alapján, de életformám szerint nem. Idejövetelem előtti pénteken még ügyeletes voltam előző munkahelyemen.

Pályád indulásáról kérdeznélek!

1969-ben kerültem az Országos Onkológiai Intézetbe, és 16 éven keresztül dolgoztam ott Eckhardt Sándor közelében. Róla tudjuk, hogy nem csak a magyar, de a nemzetközi onkológiában is magasan jegyzik a nevét. Daganat kemoterápiával kezdtem foglalkozni. Abban az időben ez még nagy újdonság volt.

16 év után hogy alakult a sorsod?

Szervezési és a részlegek közötti átszervezés miatt kerültem át a Dél-Pesti Kórházba. A szív és érrendszeri rehabilitációs osztályon dolgoztam, de lényegében hozzám tartoztak az egész kórház onkológiai betegei. Később néhány évet gyógyszergyáraknál is eltöltöttem. Ez nem az én világom volt, de rengeteg ismeretre tettem szert a farmakológia területén, nem csak az onkológiában, de a kardiológia és a lipidológia vonatkozásában is.

Most pedig egy viszonylag szűkebb terület irányítását vállaltad fel!

Ennek több oka is van. Feleségem már akkor munkatársa volt Muszbek Katalinnak, amikor még csak elhatározta, hogy ezzel a területtel fog foglalkozni és még nem tudta, hogy ez az ő választott hívatása lesz. Amit akkoriban én az onkológiai betegekről meséltem neki, az nagy hatással volt rá.

Végül is eddigi munkahelyeimen azokkal a betegekkel találkoztam, akik a hospice részlegekbe kerülhettek vagy kerültek.

Úgy érzem szavaidból, hogy elkötelezett vagy az orvoslás ezen területe iránt. De miért választottad annak idején az onkológiát?

Szokatlan választ tudok adni. Amikor befejeztem az egyetemet, 6 hónapig katona voltam. Ez alatt érdeklődtem sokfelé, többek között az Onkológiai Intézetben is, állás iránt. Semmire nem kötelez(ett)ő ígéreteket kaptam. Amikor leszereltem, bementem Selley tanár úrhoz, aki közölte: meg van az állás. Kiderült, hogy előző nap a már erre az állásra felvett doktornő nem tudta bemutatni a diplomáját, mert még hiányzott az ideggyógyászati vizsgája. Így kerültem az onkológiára.

Rövid ismeretségünk során egy jókedélyű kollegát ismertem meg benned. Honnan az erőd ehhez, amikor nap-mint nap nem feltétlen csak orvosi sikerélmények érnek?

Alapvetően egy optimista, vidám, zenét és humort kedvelő ember vagyok. Sokat járom a természetet. Pályám elején az Onkológiai Intézetben, az első időkben nagyon megviseltek a betegek problémái. Fennmaradtak leveleim másolatban, amiket 2 kezelés között a betegeknek elküldtem. Talán nem hangzik cinikusnak, de erről később leszoktam. 30 éven keresztül, bár voltak gyógyult pacienseim, de többnyire palliatív kezeléseket végeztem. Ez több évtizedes hozzászokást, tapasztalatot jelent.

Tudhatunk valamit az egyetem előtti éveidről?

1944-ben születtem az akkor Magyarországhoz tartozó Ungváron. Nem odavaló a családom, csak édesapám, - aki az Országos Közegészségügyi Intézet Virológiai Osztályának vezetője volt, a vírusok elleni oltásokat a 70-es évekig ő dolgozta ki - a háborús körülmények között a kiütéses tífusz vakcina előállítására kapott ott megbízatást. Később Budapestre költöztünk.

Iskoláidat is a fővárosban végezted el?

Az Apáczai Csere János Gimnáziumban végeztem. Ez az iskola most is és akkor is a legjobbak közé tartozott. A pályaválasztáskor a zenével is kacérkodtam. Ha egy fokkal jobban tudtam volna csellózni, akkor a Zeneakadémia cselló tanszakára adtam volna be a jelentkezésemet. Végül a családi hagyomány is számított, és az orvosira jelentkeztem. Elsőre felvettek és cum laude minősítéssel végezetem.

Mikor került látókörödbe Esztergom? Mennyire ismered ezt a várost?

Kötődöm a városhoz! 10 éves koromban családi ismerőseimmel az itteni ásatásokat nézhettem meg. Később is sokat kirándultam a Pilisben és gyakran volt a végcél Esztergom. Amikor jelenlegi lakóhelyemre, Piliscsabára kerültem 1969-ben, ahányszor csak külföldi vendégeim jöttek, azokat a Keresztény Múzeumba és a Bazilikába vittem. Katolikus vagyok, vonzódtam és vonzódom a városhoz. Van még egy fontos kötődésem: az esztergomi Frankába jár az unokám!

Mit vársz az új munkahelyedtől?

Érzek magamban erőt, hogy az eddigi tapasztalataimat itt az új környezetben hasznosítani tudjam. Fejleszteni szeretném Esztergomban a hospice ellátást és az onkológiai gondozást. 68 éves vagyok. Ennél sokkal többet nem remélhetek.

Érezd jól magad nálunk! Erőt, egészséget kívánok céljaid megvalósításához!

Osvai László dr.