ÜNNEPI KÖNYVHÉT 2011

sze, 2011-06-08 13:32

 

A Könyvhéten idén is megjelent a Magvető „Szép versek 2011” című kötete.
Verseskötetet nem lehet kiolvasni, csak belelapozni, esténként, vagy ha békére vágyunk beleolvasni. Már az első este, találtam egy olyan verset, mellyel az egész könyvet szívesen ajánlom az olvasók figyelmébe.
 
 
 
 
 
Maradt a szégyen
 
 
Hazánk csak a fantázia hajnalálma,
pedig egykor a teljességet osztotta
szét, de mára csak kő maradt a régi
tettek helyén, hová nem ültetnek
jövendőt, mert az mélyebb földet
kíván, mint a jelennek arasznyi kérge.

Vonulunk a síkság halvány izzása
felé, mint autókaravánok az M5-ösön.
Nem nézünk az őrültekre, kik Istent
és hazát imádni hívnak, mert
már nem is látszanak, hisz' látót
és látványt egybeszőtte az éj.
Csodát vártunk az úttól, miközben
magukra hagytuk a szülőket,
a testvéreket és az állatokat.
Csodát vártunk, de a csoda csak
késett, és maradt a szégyen.

A kamrában, ahol bekapcsolva
maradt a Sokol rádió, a krumpliból
új csíra tekeredett fel, hogy varázsa
ráfonódjon az öregekre, akik ásítva
rámolják az edényeket, és úgy
őrzik az örökségbe kapott zsíros
bödönöket, mint legnagyobb
ereklyénket, a nyelvet. Hálatelten
mentek a busz elé, amikor
hazaérkezett a fiú, hogy ruháit
testvéreinek adja.

Hazajönnek hát, hogy helyes
irányt adjanak a szokásoknak,
hogy elszálljon az agy vak
homálya, és a sokféle kedvtelés
között kedvére bánkódjon
mindenki a zord időn.

De a testvérek nem kérnek ebből,
hisz' bánkódni ők is tudnak. És
ahogy a jég rést enged magán,
mint Menny és Föld határán a kéj,
kettéválik minden, hogy teljessé
váljon az egymás iránti gyűlölet.
Hogy a fiú gyűlölje az öccsét,
az apa gyűlölje a sógort. Mert
mindenkinek mást jelent a haza,
és mindenki másképp árulja el.
Mindenkinek másképp szakad be
az ég, mindenkiről másként
vesz mintát a sors. Csak
a drága föld marad ugyanaz.