100 ÉVE TÖRTÉNT

Lapozgassunk bele az esztergomi Kolos Kórház történetébe, és nézzük meg, mi történt 100 évvel ezelőtt az intézmény falai között és a környék egészségügyében.

Nagyobb ünnepélyek nélkül élte meg a kórház 1912-ben fennállásának 10. évfordulóját. Furcsa játéka a sorsnak, hogy ez év november 20.-i dátummal fogadta el a király Vaszary Kolos lemondását. Utóda Csernoch János lett.

A kórház életében lényeges eseményeket nem rögzítettek a krónikák. Átépült az intézmény vízellátása. A Czigány-kúti víz kevésnek bizonyult és a prímási és káptalani vízvezetéket is bekötötték a kórházba.

Kiírtak pályázatot az 1.sz. segédorvosi állásra, amit Hamza József korábbi segédorvos nyert el. Ebben a statusban már nem kellett a kórházban laknia, és jogosulttá vált a magánpraxis folytatására is. Hamza előmenetele lehetővé tette, hogy családot alapítson. A fiatal szülész szakorvos eljegyezte özv. Vajand Józsefné Ilona nevű leányát.

A kórházban a mindennapi gyógyító tevékenység folyt.

Lépjünk ki a 10 éve épült kerítésen túlra és nézzünk körül Esztergomban és környékén. Kik biztosították az akkori alapellátást?

Farnad székhellyel új körorvosi állást hirdettek, melyet kezdetben Szántó Manó Rókus kórházi gyakornok, látott el helyettesként, majd később rövid ideig Székely László, aki Süttőről érkezett ide.

Pászthy József szögyémi körorvost betegsége miatt Gaser Zsigmond helyettesített Köbölkútról, majd véglegesen Nagy Sándort nevezték ki erre a posztra.

Wilheim József párkányi orvost ez évben választották Kéménden körorvossá. Rörich Béla Bátorkeszin, György Miksa pedig Bajnán látta el a körorvosi teendőket.

Január 9-én lett Huszár Gyula tiszteletbeli megyei főorvos, a prímási uradalmak főorvosa, az érseki kórház igazgatója. Elődje Gedeon Kálmán, aki Mátray Ferenc után volt az igazgató, betegsége miatt mondott le erről a posztról. Ez a betegség végzetesnek bizonyult és 1912. november 23-án, életének 56- évében meg is halt.

Áldori Mór viszont március 13-án ünnepelte orvosi működésének 40. évfordulóját. Ez alkalomból nagy bankett volt a „Magyar Királyban”.

Az utolsó békeévben is folytatódtak a személyi változások a környék egészségügyi ellátásában.

Tokodról az orvosi szákhelyet Sárisápra tették át, Tát községet, pedig Nyergesujfaluhoz csatolták.

Darvas Géza lett Tokodról a farnadi körorvosi állásra megválasztva, Wilheim Gyula viszont nem találta meg a számítását Kémenden és lemondott az állásáról.

Süttőn sem sikerült Székely László utódát megtalálni, mert a kinevezett Ausch Pál 2 hónapi munka után 3 hónapi betegszabadságot kért, majd ezután is beteget jelentett. Az előjáróság az ismételt pályáztatás mellett döntött.

Egyre gyakrabban jelentek meg Esztergomban a fogbetegségek specialistái is. Az előző évben a beteg Simonyi doktor rendelőjében Czillibiller Ede fogorvos rendelt, 1913-ban Székely Kornél száj és fogbetegek szakorvosa 4 hétre jött el Budapestről és a Lőrincz u. 8. alatt gyógyította a fájó fogú esztergomiakat.

Bártfay Géza változatlan rosszindulattal hirdette: „Beteg a kórház” és, hogy „Gönczy Béla kitűnő orvos lehet, de igazgatónak nem való.”

Az 1912-es év statisztikai adatai is ismertté váltak. A Kolos kórházban 2 014 beteget ápoltak, és 42 140 ápolási napot teljesítettek. 951 beteg gyógyult, 649 javult, gyógyulatlan maradt 130 és meghalt 137 paciens.

Osvai László dr.