110 ÉVE TÖRTÉNT!

Hatalmas tömeg lepte el a kórházat 1902. január 6-án. Ekkorra időzítették a hivatalos felavatási ünnepséget.

Tekintettel arra, hogy a legfőbb adományozó és névadó Vaszary Kolossal nem sikerült időpontot egyeztetni, a Kórházépítő Bizottság úgy döntött, hogy egy későbbi időpontban Ő Eminenciájának részvételével egy zárókő letételi ünnepséget is szerveznek majd.

A felavatási ünnepség különösebb látványosság nélkül zajlott le.

10 órára érkeztek meg a meghívott vendégek és először a kórház kápolnájában Boltizár József püspök, érseki helynök megáldotta a kápolnát, majd csendes misét mondott. A mise után a püspök és a vendégek, akik között az alispán, a polgármester és a város számos vezetője és egyházi előkelősége is megjelent, átmentek a sebészet épületébe, ahol a Kórházépítő Bizottság nevében dr. Walter Gyula mondott beszédet:

“Méltóságos és Főtisztelendő Püspök és Érseki Helynök Úr!

Mélyen tisztelt Közönség!

Ritkán csendültek meg szeretett városunk falai között örvendetesebb hírek hangjai, mint ma, midőn a kórházépítő bizottság megtisztelő határozata folytán szerencsém van befejezését tudathatni annak a nagy munkának, amely a testi szenvedések enyhítésére új menhelyet volt hívatva létesíteni….

Hetven éve csaknem, hogy városunkban, az újabb időben Helischer József 1833-ban először pendítette meg a kórházépítés eszméjét.

Lankadatlan fáradozásának köszönhető, hogy az áldásos intézmény 1838-ban 10 beteg számára, vagy mint az idevonatkozó feljegyzésekben olvasható, 10 “nyoszolyával” ellátva megnyittatott.

Az ugyanezen évben pusztító árvíz hullámai azonban a kórházat, vagy hogy korhű kifejezéssel éljek ’az ispita’ épületét sem kímélték meg.

Java részében új építkezés vált szükségessé. A munkálatok azonban anyagi erő hiányában igen lassan haladtak. A kórház csak 1844-ben lőn rendeltetésének átadható.

Jól lehet a város ezen idő óta mindent elkövetett, hogy kórházát az igényeknek megfelelővé tegye, mindazonáltal évtizedek óta érezte már, hogy a haladó kor kívánalmait a régi szűk épület kielégíteni nem képes….

Közóhajtássá lőn, hogy hazafias felbuzdulásunk maradandó bizonyítékául az új kórház megalkotása választassák.

Nemes szándékát azonban alig valósíthatta volna meg városunk, ha terve kivitelének záloga gyanánt ő Eminenciája, a bíboros hercegprímás nagylelkűsége az építés költségeire 50 000 koronát felajánlani nem kegyeskedik.

Dicső példáját, amelyet hálás kegyelettel fognak őrizni mindig a város évkönyvei, lelkesen követte a helybeli Takarékpénztár, amelynek t. igazgatósága 40 000 koronát áldozott az emberbaráti szeretet oltárára. Csakhamar hosszú sora keletkezett a nemeslelkű adakozóknak, akiknek bőkezűsége közel 200 000 koronára emelte az adományok összegét.

A csaknem páratlan áldozatkészség lehetővé tette, hogy az új kórház építése a város által felajánlott e szép területen, ifj. Bobula János műépítő tervei szerint, Thiefenthal Gyula mérnök felügyelete alatt. Pfalcz József vállalkozó által 1900. évi július 17-én kezdetét vegye.

Az építkezés, amelynek érdekében a kiküldött bizottság 62 ülést tartott, másfél évi szorgalmas munka után 1901. december 12-én befejeztetett és a kórház a bizottság által átvétetett.

Hogy az épület rendeltetésének minél jobban megfelelhessen, mint látni méltóztatnak, az úgynevezett pavillon-rendszerben készült.

A telep 8 kisebb-nagyobb épületében 104 helyiség található, amelyek közül 62 a betegek elhelyezésére, 42 pedig azok céljára szolgál, akiknek feladatát a kórház rendeltetésének megvalósítása képezi.

Az építés és felszerelés költségei mintegy 280 / azaz kétszáznyolcvan / ezer koronára tehetők.

Az összeg kétségkívül nagy. Nagyok lesznek azonban azok az áldások is, amelyek – a kórház kedvező fekvése, egészséges levegője és célszerű berendezése mellett – e kiadások nyomában fakadni fognak.

Nemcsak áldásokat fognak azonban e falak árasztani, hanem hirdetni fogják azt a fenkölt gondolkodást, azt a nemes emberbaráti érzületet is, amely nem riad vissza az áldozatoktól, ha azokat magasabb érdekek sürgetik….

Ebben az erős meggyőződésben, a jóságos Ég oltalmát és áldásait esdve e közhasznú alkotásra, megilletődött kebellel kérem a város tisztelt közönségét és annak képviseletében a tekintetes Polgármester urat, hogy a kórházat az építő bizottságtól átvenni és magasztos rendeltetésének átadni méltóztassék”

Dr. Walter Gyula szavai után Vimmer Imre polgármester szólt az egybegyűltekhez:

“Méltóságos és Főtisztelendő Apát, Praelátus úr, igen tisztelt Közönség!

Itt állunk egy fáradalmas hosszú út határkövénél, melyre a sikert Esztergom nevével az irgalmasság angyala véste be, s aranyos szárnyainak viszfényével ragyog az emberszeretet mindazon szívekben, melyek a jó tettnek önmagába rejtett nemes jutalmáért áldozataikkal járultak a szent czél oltárához, ezen új közkórház felépítéséhez. …

E város, mely tekintélyes vagyona mellett is szegény, mert feladatai alatt görnyedez, hivatalos minőségében nem sokkal többet adhatott az alkotás művének hű vezetésénél, ha mégis ily tekintélyes menhelyet bírt emelni szenvedő polgárainak és vidékének, azért tehette, mert megtalálta a szeretet kulcsát pártfogói és közönsége szívéhez, ezer, száz vagy néhány tégla árával járult a nagy adakozók ezreihez és tízezreihez, aki többet nem adhatott, vigasztaló bizonyítékául annak, hogy a szeretet szelíd lánca átvonul az egész társadalmon s megnemesíti annak egyetemét.

A gazdag és szegény eggyé lettek a szeretetben és eggyé lesznek azok hálájában, akinek szeretetüket szentelték – a szenvedőkében.

Az általános egyenlőség e földön ábránd, mely megtörik az emberi viszonyok és dolgok elenyészhetetlen különbözőségén, s nem azok az emberiség nagyobb barátai, kik elérhetetlen álomképeket tehetetlenül kergetnek, hanem akik egyenlővé tudnak lenni a szenvedők szeretetében és megosztják velük Isten adományait….

Nagy jótevők és irgalmas adakozók, kik nélkül a szeretet ünnepét ma itt nem ülhetnénk, ti

Igen, e falak szeretetből épültek fel, s minden kövüket meg fogja szentelni a szenvedők és megvigasztalandók hálája.

Átveszem városom nevében és ennek hű gondozására a szeretet és irgalom e hajlékát Méltóságod kezeiből, kinek ajkai által az építés felügyeletére felkért bizottság legméltóbban nyilatkozott meg: mert a bizottság fáradhatatlan hű törekvéseinek élén Méltóságod, mint annak jeles elnöke elöljárt a buzgóságban, mely lelküket a szent célért hevítette.

És ha méltó és igazságos, hogy ez alkalommal is hálásan emlékezzünk meg e kórház magas védnöke, a főmagasságú Bíboros Herczegprimás kegyes bőkezűsége mellett mindazokról a kegyes adakozókról és jótevőkről, kiknek áldott nevei e kórház alapkövében megörökítve vannak, s előcsarnokában is aranybetűkkel lesznek kőbe vésve: az áldozatkészség hálás elismerésének teljessége kívánja, hogy rámutassunk e szeretetház szenthelyére annak díszes kápolnájára is, mely Isten dicsőségére és a hálaadó lelkek épülésére a kegyes adományok mellett még különösen Méltóságod törhetetlen érdeklődésének és ügybuzgalmának köszöni ékességeit, izlésteljes felszerelését….

Ezen sikerek igen tisztelt közkórházi Igazgató Főorvos úr, az ön tevékenységével fognak szoros viszonylatban állani, akinek vezető kezeire új intézetünket városom közönsége nevében ezennel átadom.

Tudománya és eddigi működése a bizalom erős alapjait rakták le, melyből további megnyugtató várakozásunk, annál erősebb hajtásai sarjadoznak, mely fiatal tettereje és becsvágyának ezen nagyobb és a haladás modern igényeinek megfelelőbb új kórház, melynek létrejöttén Igazgató Főorvos Úr is lankadatlan ügyszeretettel fáradozott az eddiginél háládatosabb működési eredményt fog szolgálni.

Adjon Isten Önnek hozzá való erőt, egészséget és kitartó tudásszomjat, melynek legszebb zománca legyen mindenkor az, ami a kórház létrehozása körül közös törekvéseinknek is éltető rúgója, igazolása, kezdő és végoka volt – a soha nem szűnő és nem lankadó emberszeretet, melynek ezen művében kérjük az Ég áldását az esztergomi Parnasszusról leolvasott e szép könyörgéssel:

“Isten! Ki látsz ezrek szívébe

S kihez milliók fohásza száll,

Tekints le néped ünnepére,

Mely esdve áldásodra vár.”

Dr. Gönczy Béla kórházigazgató főorvos meghatódottan mondott köszönetet a polgármester beszéde után és biztosította a jelenlevőket, hogy az új kórház be fogja tölteni hivatását.

Az ünnepség után a jelenlevők bejárhatták a kórház teljes területét és mindenki elismerőleg nyilatkozott a látottakról.

Megindult tehát a munka az új közkórházban.

Osvai László dr.