A KÍNAI KÖZTÁRSASÁG MEGSZÜLETÉSE

A BBC History ( A világtörténeti magazin ) II. évfolyamának 1. számára szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét, a kitűnő magazin számos érdekes írásai közül a Kínai Köztársaság megszületésének 100. évfordulójáról szóló cikkel.

Száz évvel ezelőtt, 1912. január elsején a szó szoros értelmében új időszámítás kezdődött Kínában. Azon a napon értek véget a császárság évezredei: kikiáltották a Kínai Köztársaságot, s a ciklikus időszámítás hagyományai alapján ez az év lett az új naptár kezdete is. (Tajvanon ma is használatos ez az időszámítás.) A köztársaság megteremtése Szun Jat-szen (1866-1925) nevéhez fűződik, aki mindössze másfél hónapig töltötte be az elnöki tisztet, ám azóta is őt tekintik „a kínai forradalom atyjának”.

A paraszti származású Szun Jat-szen az akkor még önálló Hawaiin élő bátyja jóvoltából Honoluluban tanult, s itt ismerkedett meg a nyugati kultúrával és a protestantizmussal. Hongkongba költözött, ahol fel is vette a protestáns vallást, és elvégezte az orvosi egyetemet. Kína elmaradottságának fő okát a császárságban látta, amely nem képes a nemzeti érdekek érvényesítésére – behódol a nyugati kizsákmányolóknak.

Több rendszerellenes irányzat is ezen az állásponton volt – így az az 1890-es években szerveződő radikális értelmiségi csoport is, amelynek vezetője Szun Jat-szen lett. Programja meglehetősen határozott volt: a mandzsu dinasztia megdöntése, köztársaság, valamint egy nyugati típusú demokratikus rendszer kiépítése.

A vereséggel végződött 1894-1895-ös kínai-japán háború után sikertelen felkelést szervezett a császárság ellen, és emiatt külföldre kellett menekülnie, onnan szervezte a forradalmat. 1897-ben Japánba ment, s 1905-ben létrehozta a Kína Újjászületésének Társasága és a Szövetséges Liga nevezetű szervezetet, az első modern kínai politikai pártot. 1907-ben hirdette meg „a három népi elvet”. Nacionalizmus, demokrácia és népjólét. Ezek a gyakorlatban a Csing dinasztia megdöntését, a demokratikus köztársaságot és a földhöz való egyenlő jogot jelentették. 1895 és 1911 tavasza között kilenc városi felkelést indítottak a mandzsu uralom ellen, de mindegyiket leverték.

Időközben a dinasztia is rákényszerült az óvatos reformpolitikára, amelynek célja az alkotmányos monarchia felállítása lett volna. Ce-hszi, a diktátorként uralkodó császári özvegy 1908-as halála után ez a folyamat felgyorsult, ám a gyermekkorú Pu Ji császár helyett kormányzó régens szembefordult a demokratizálódással – erre válaszul tört ki 1911. áprilisában Kantonban Szun Jat-szen szervezetének tizedik felkelése, amelyet a katonaság még le tudott verni. 1911. májusában egy kormányzati intézkedés nyomán, amelynek következtében tömegek vesztették el vasúti részvényekbe fektetett vagyonukat, elindult a „vasútvédő mozgalom”, amelyet csak nehezen tudtak elfojtani. Ám az 1911. október 10-i vucsangi felkelés már gyakorlatilag véget vetett a kínai császárságnak.

A következő hetekben a tartományok sorra mondták ki függetlenségüket, decemberre a 18 kínai tartomány közül csak három maradt hű a dinasztiához. A dinasztia a felkelők ellen indított csapatok élére régi tábornokát és főkancellárját, Jüan Si-kajt nevezte ki.

Szun Jat-szent Amerikában érte a felkelés híre. Decemberben hazatért, s azonnal a szervezkedés élére állt. 1912. január 1-jén Nankingban ki is kiáltották a Kínai Köztársaságot, amelynek ideiglenes elnökévé Szun Jat-szent választották. Jüan Si-kaj – döntően saját érdekeit szem előtt tartva – a háború helyett kiegyezett a köztársaságiakkal: vállalta, hogy a köztársasági elnöki cím fejében lemondatja a mandzsu dinasztiát. Szun Jat-szen nem tartotta eléggé erősnek a köztársasági haderőt, s elfogadta az alkut. Február 12-én a Csing dinasztia lemondott a hatalomról, 15-én pedig Jüan Si-kajt ültették a köztársasági elnöki székbe.

Szun 1912 nyarán megalapította a nemzeti Kuomintang pártot, amely 1913-ban megnyerte a választást. Miután a párt miniszterelnök-jelöltjét meggyilkolták, Szun hívei kirobbantották a „második forradalmat”, de vereséget szenvedtek, így Szuannak ismét menekülnie kellett – újra Japánban kötött ki. Jüan 1916-ban meghalt, s a kaotikus helyzetben polgárháború tört ki Észak- és Dél-Kína közt. A déliek megnyerték maguknak Szun Jat-szent, aki egy rövid ideig Kantonban kormányt irányított, de 1918-ban lemondásra kényszerült, és a francia fennhatóság alatt álló Sanghajba menekült. 1920-ban újabb kormányt alakított, 1921-ben dél-kínai elnökké választották, s onnan kísérelte meg egyesíteni az országot. Miután a következő évben ismét elűzték, elkezdte tömegpárttá alakítani a Kuomintangot. Ettől kezdve sem a nyugattól, sem Japántól nem kapott támogatást, ezért a Szovjetunióhoz fordult. Szovjet segítséggel 1923-ban visszafoglalta Kantont, s kormányába bevette a kommunistákat is.

1925-ben Pekingbe utazott, hogy az északi hadurakkal tárgyaljon az egyesítésről. Március 12-én ott érte a halál. Nagy tervét, az egységes Kína megteremtését a Kuomintangban utódjává választott Csang Kaj-sek hajtotta végre.