A VASZARY KOLOS KÓRHÁZ GAZDASÁGI IGAZGATÁSÁNAK TÖRTÉNETE 2.

1896 végén a kórházgondnoki feladatokat Bártfay Gézától Sinka Ferenc Pál vette át. A kórház igazgatójának vele sem volt szerencséje. Nem tudtak együtt dolgozni, nem tudtak harmonikus munkakapcsolatot kialakítani. Már 1 év után látható volt, hogy egyre nő a feszültség az igazgató és a kórházgondnok között.

Sinka Ferenc rendkívüli buzgalommal kezdett bele a munkájába, azonban kiderült, hogy nehezen tolerálja, ha utasításokkal látják el. A zabolátlan, heves természetű kórházgondnok kezdettől fogva nehezen találta meg az összhangot dr. Gönczy Bélával.

Számos irat bizonyítja, hogy a viszony elmérgesedését a kórházgondnok viselkedése okozta. 1897 májusában az igazgató például utasította, hogy a kórház költségvetési tervezetét 8 napon belül nyújtsa be neki. Sinka az igazgató megkerülésével, arra hivatkozva, hogy erre őt Gönczy nem kötelezheti, nem teljesítette. Az igazgató a polgármesternél fegyelmi eljárást kezdeményezett. Sinka alaptalanul vádaskodott Gönczy ellen a város vezetőinél. Végül is 1897 szeptemberében benyújtotta lemondását. Ezt akkor a polgármester nem fogadta el, mert a kórházgondnoki állás még nem volt elkülönítve a közgyámi funkciótól. Sinka azonban többszöri figyelmeztetés után sem változtatott viselkedésén, továbbra is, ahol tudta, nehezítette a kórházigazgató munkáját. Mivel a dolog odáig fajult, hogy a betegellátás érdeke is érintetté vált, szétválasztották a két funkciót, és a későbbiekben meghirdették a kórházgondnoki állást.

1921 elején találkozott újra Gönczy Béla az egykori kórházgondnokkal, amikor is az a kórház „vendégszeretetét” élvezhette, és Gönczy egy kisebb mellkasi műtétet is végrehajtott rajta.

Nem akármilyen egyéniség lehetett Sinka Ferenc Pál!

Ha ma valaki felkeresi, az esztergomi Belvárosi temetőben az egykori kórházgondnok sírját megdöbbenve tapasztalhatja, hogy benőtte a gaz, és még jó hogy a fejfákon olvashatók a nevek. Talán nagyobb megbecsülést is kiérdemelhetett volna egykori kollegánk.

Mit is tudunk róla azon kívül, hogy nem jött ki Gönczy Bélával?

A családját a messzi múltból eredeztette. Esztergom első bírája Sinka György (1699-1701) volt. Édesapja István, aki 1904-ben hunyt el építőmesterként beírta magát a város történetébe. Édesanyját Ehring Juliannának hívták.

Sinka István építette Hönel Béla fővárosi műépítész tervei alapján az esztergomi Jó Pásztor –kápolnát. Keze nyomát dicséri továbbá az Orbán-kápolna, a belvárosi Kálvária.

Közreműködött a Szentháromság szobor, a belvárosi templom főoltásának munkálataiban, részt vett a bényi és a verebélyi templom renoválásában és még számos lakóhát és egyházi épület építésében Esztergomban és környékén.

Fia, Sinka Ferenc Pál 1867. április 2-án született Makón. Középiskoláit Kecskeméten és Esztergomban végezte, diplomát a fővárosban szerzett.

Mint középiskolai tanár és lapszerkesztő ( Esztergomi Hírlap 1892-1894 ) indult pályája, majd a város szolgálatát vállalta 40 éven keresztül Ezen időszak egy kis, nem túl sikeres része volt a kórházban eltöltött ideje.

Más területeken viszont mindenki által elismert volt tevékenysége.

25 éven át ő volt a Szent István napi és a Nagyboldogasszony-napi ünnepségek rendezője irányítója. Brutsy Jánossal megalapította az Esztergomi Turista Dalárdát, újjászervezte és igazgatója volt az Esztergom-vidéki Régészeti és történelmi Társulatnak.

Ő alapította az „Esztergom Évlapjai” tudományos folyóiratot. Ebben jelentek meg sikeres munkái: „Esztergom vármegye őskora”, „A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál”.

A Szent István király tisztelete” és a „Páduai Szent Antal csodái” országos ismeretséget is szereztek neki, olyan nagy példányszámban jeletek meg.

Nevéhez fűződik a „Páduai Szent Antal Egyesület” megszervezése.

Az I. Világháborúban a 14-es honvéd gyalogezredben a déli hadszíntéren teljesített szolgálatot. Mint százados szerelt le, a bronz és ezüst Signum Laude kitüntetés birtokosa volt. A délvidéki szolgálata alatt egy a századához beosztott festővel kifestette a prizreni főszékesegyházat, a letnicai kegytemplomot, a janjevoi és ferizovicsi albán katolikus templomokat.

1930-ban vonult nyugdíjba, és még 12 évig élvezhette a pihenést. Feleségével ( Novoszód Janka ) és korán elhunyt egyik gyermekével együtt alusszák örök álmukat az esztergomi Belvárosi temetőben.

Talán lesz, aki rendbe hozza sírjukat és visz rá néhány szál virágot?!

Osvai László dr.