AZ ÖREGEDŐK „MÁR NEM MUNKAKÉPESEK”

AZ ÖREGEDŐK „MÁR NEM MUNKAKÉPESEK”

Úgy tűnik, egyre több öregedő társadalom arra készül, hogy ezen a vonalon is rehabilitálja az időseket. (Hazánk lakosságainak hovatovább már egynegyede nyugdíjas)
 

A munkaerő s főként a képzett szakember hiánya is erre készteti a különböző társadalmakat. Erik Martin, genfi professzor a Lausannei Gerontológiai Társaság elnöke szerint a nyugdíjkorhatárt személyre szabottnak kellene meghatározni. –Az élet kontinuitás – mondja, nem lehet egyik naptól a másikra teljes életformát változtatni. Ez orvosi és pszichológiai képtelenség. Tudománytalan tévedés. Gazdaságilag pedig ember -, energia-, és szellemi pazarlás.

Theodor Bovet, az azóta elhunyt neves zürichi pszichiáter szerint az idősebbek, sőt az idősek alkalmasabbak sokféle munkára, mint a fiatalok. Pontosságuk, precizitásra való törekvésük felülmúlja amazokét.
Ez az igénybevétel „fitt” állapotban tartja őket, ami pszichoszociális segítség a számukra – ez viszont visszahat a társadalomra. Újrafoglalkoztatásuk sok milliárddal növeli a nemzeti jövedelmet.
Így remélhető, hogy ha lassan is, de a régi előítéletek az öregedőkkel és öregekkel szemben eltűnik: az új generáció velük türelmesebb és megértőbb lesz.
Számukra fejezem be ezt az esszét H. Heine versével:

A hajad oly fekete
a ruhád oly fehér:
az ifjúság ígérete
az élettel felér.

Ó, csal az ember élete!
Ki tudja mi nem ér?
Ruhád is lesz még feket,
Hajad is lesz fehér

Gyökössy Endre