F. G. JAKOB HENKE (1809-1885)

125 éve - 1887. január 31-én - tartott előadást a Magyar Tudományos Akadémián dr. Mihalkovics Géza az alábbi címmel: „Emlékbeszéd dr. Henle Jakab a MTA kültagja felett. Az alábbi írás ezen beszéd felhasználásával készült.

A ma orvosa vagy orvostanhallgatója a név hallatán jó esetben a vesére asszociál. Ott található ugyanis a Henle-kacs, de kevesen ismerik a névadó német tudós munkásságát.

Mihalkovics Géza (1844-1899) a neves magyar anatómus, egyetemi tanár, a MTA tagja, személyesen is ismerte Henlét. 1874-ben göttingeni otthonában meglátogatta és találkozásukat így összegezte:…”nem fogom elfeledni, meggyőző alakjának vonásai mindenkoron emlékemben fognak maradni!”

Jacob Henle 1809. július 19-én született a Nürnberg melletti Fürthben. Elsőszülött fia volt kereskedő apjának. Meinzben és Coblenzben végezte el elemi iskoláit. Egyetemi tanulmányait Bonnban folytatta, ahol tagja lett a Német Diákegyletnek.

Elemi erejű hatással volt rá Johannes Müller (1801-1858), aki a bonni, majd a berlini egyetemen anatómiai és élettani iskolát teremtett. 1831. augusztus 16-án kitűnő eredménnyel tette le az orvosi szigorlatokat. Az karácsonyi szünetben egy tanulmányútra elkísérhette tanárát Párizsba. 1832. április 4-én avatták orvosdoktorrá. Tudori értekezésének témája a szem anatómiája volt.

A tudori értekezésen kívül akkoriban az orvosi gyakorlathoz államvizsga letétele is szükségeltetett. Ezt csak Berlinben lehetett letenni. A sors különös játéka, hogy ugyanakkor kapott meghívást Müller a berlini Anatómiai Intézet élére. Így nem csoda, hogy Henle az államvizsgát letéve, 1 év múlva már I-ső tanársegéde volt professzorának, és Theodor Schwann-nal (1810-1882) együtt segítették Müller munkáját.

Diákegyesületi tagsága miatt 1835. július 1-én váratlanul tartóztatták le és 6 hétig tartották elzárva, magára hagyva és csak a Bibliát kaphatta meg olvasnivalóul. Későbbi vélemények szerint a Szentírást jobban ismerte a papoknál. Magas pártfogói jártak közbe ügyében és ejtették a vádakat ellene.

1836-ban Londonba kísérhette professzorát. A következő évben szerzett magántanári képesítést.

Általános elismerést hozott számára a bélbolyhok hámjáról és nyirokereiről írt dolgozata. Számos kisebb felfedezést tett a puhatestűek kóroktani hatásáról, humán vonatkozásban összehasonlító anatómiai leírásokat tett közzé. Bár az összehasonlító bonctani vizsgálatok álltak érdeklődésének középpontjában, de az orvostudomány nagy enciklopédiájában több szövettani fejezetet ő írt. Ugyanakkor foglalkozott pl. a hajjal is, a szőrtüszőkben levő sejtréteg ma is az ő nevét viseli, vagy a vérerek belső falának lapos sejtjeit, melyet ma endothelnek nevezünk.

Kitűnő tanítói képességekkel is rendelkezett és egyre többen figyeltek fel rá.

1840-ben a zürichi egyetemre kapott meghívást, melyet, bár el kellett hagynia tisztelt és szeretett professzorát, de végül elfogadott.

1840-től 1844-ig tartózkodott Svájcban, anatómiát és fisiológiát adott elő.

Itt ismerkedett meg leendő feleségével is. 1

841-ben jelent meg általános bonctana, mely ugyan a Sömnering-féle nagy anatómia része volt, de ezzel végleg a legnagyobbak közé emelkedett.

Mihalkovics így fogalmazott:…” általános bonctana alapul szolgált az anatómiai tudományok újjáalakítására”…

Tudományos ismeretsége egyre nőtt és 1844-ben a heidelbergi egyetemről érkezett hívás a részére.

Heidelbergben Henle élettant és kórbonctant tanított, tekintélyes orvosi folyóiratot szerkesztett. 8 évig volt az egyetemi klinika élén. Ezalatt érte a családi tragédia, felesége fiatalon egy kisfiút hátrahagyva tbc-ben meghalt. Bár 1849-ben újra nősült, de egyéb más okok miatt is egyre kevésbé érezte otthon magát Heidelbergben, ezért örömmel fogata a göttingeni egyetem felkérését.

Új lakóhelyén számos előadást tartott nem csak szoros szakterületével kapcsolatban. „ Ezen előadásokból kiderült, hogy szerzőjük saját szakkörén mennyire túlmenő általános bölcseleti, történelmi és szépirodalmi ismeretekkel rendelkezett.”…

Göttingenben mindent megkapott, amit Németország első anatómusát megillethette, ezért a további meghívások elől elzárkózott. Nem fogadta el Berlinben a Müller halála után felkínált tanszéket sem.

A hannoveri kormány titkos orvosi főtanácsosi címet adományozott neki. Számos ország ismerte el munkásságát kitüntetésekkel, akadémiai tagságokkal. A Magyar Tudományos Akadémia 1884-ben választotta meg kültagjának.

Göttingenben szintetizálta tudását. 16 év munkáját összegezte nagy emberbonctanában.

„Henle anatómiája mindent felülmúl, a mi ezen irányban más nemzetek irodalmában felmerült.” 1790 természethű ábra illusztrálta!

Az orvostanhallgatók számára rövidített tankönyvet is összeállított a „tanulók egyéb tanulmányokkal való túlhalmozottságuk miatt”.

Henle a nagy összefoglalón kívül kisebb dolgozatokat is közölt. Egy ilyenben írta le a vesében a róla elnevezett „hurkot”.

1882. április 4-én - 50 éves orvosi pályáját az egész művelt világ köszöntötte.

1885. május 13-án hunyt el, súlyos fájdalmak közepette. A bonclelet veseszarkóma volt gerinc metasztázisokkal.

Mihalkovics professzor így fejezte be emlékbeszédét:

„ A Magyar Tudományos Akadémia a kegyeletnek, melylyel elhunyt tagjainak adózik, a mai nappal eleget tett. De azon tudomány, melynek fejlesztésében Henle örök babérokat szerzett, adóját nem róhatja le, csak hálájával adhar elismerésének kifejezést. E hála megújul mindaddig, míg orvosi tudományokat művelő férfiak lesznek e földön. Szebb emléket, mint örökké tartó hálánkat, Henle-nek nem emelhetünk!”

Aki pedig eddig eljutott a megemlékezés olvasásában, többet tud erről a kitűnő tudósról, mint amit a Henle-kacs anatómiai fogalma takar.

Osvai László dr.