GYERMEKEINK ÜNNEPE IS

Itt ejtünk röviden szót a Jézus életéhez kapcsolódó ünnep-körről is. S valamit magáról az ünneplésről. Aki nem tud ünnepelni, annak az embernek az életéből hiányzik valami, ami az embert emberré teszi. Az ünneplés ritka művészetét a családnak ápolni kell, és át kell adnia a következő nemzedéknek.
 

Igen nagy jelentőségű ez a gyermek lelki-szellemi fejlődése szempontjából. Minden ünnepet úgy kell megülnünk, hogy az valóban ünneplés legyen, azaz, mélyítse el az ünnep jelentőségét, mondanivalóját.

Csak így hagy maradandó nyomot gyermekünk életében. Igazabban készülhet a család a karácsonyra, ha mind a négy ádvent-vasárnapot megünnepli.

Sok helyütt ismerős már az ádventi koszorú a négy gyertyával, amely körül az első ádventi vasárnapon az összegyűlt család egyik tagja meggyújtja az első gyertyát, majd énekelgetnek, Igét olvasnak és valamelyik szülő fohásszal zárja le az együtt eltöltött félórát. (Az első ádventi gyertya fényénél elmondhatják a család tagjai, hogy mit szeretnének kapni egymástól.

Ha őszinték lehetnek, akkor bizonyára nem csupán „ajándékok kívánság-listája” készül, hanem egészen más kérések is előtérbe kerülnek. A gyermekek például ilyesmiket kérnek: Mesélj többször, édesanyám! Te is sétálj velünk, édesapa! Tehát, hogy legyünk együtt! S ha mi ezt a többi együttlétet legalább évenként négy héten át megvalósítjuk, a legnagyobb ajándékot adjuk gyermekünknek az ádventi időszakban, és felkészülünk a karácsonyra mi magunk is. A szeretet ünnepére – SZERETET-ben.

Gyökössy Endre
Ünnep-naptár