KONVERGÁLÁS AZ ELHÜLYÜLÉS FELÉ

 KONVERGÁLÁS AZ ELHÜLYÜLÉS FELÉ

Nem kitalált történet – dokumentálni tudom: Másodéveseim egy csoportja azt a feladatot kapta, hogy készítsen ötperces interjút az első évesekkel, majd hét végéig mindenki adja le a tanszék titkárnőjénél. Az egyik anyaghoz a kísérő szöveg (szó szerint) „Tanár úr. Elkészítetem a riportott. A dosziéban van.Tisztelet B.J.”
 

A folyosón összefutottam a Szerzővel és tartva attól, hogy nem tréfáról van szó, négyszemközt kérdeztem előbb arról, hogy miért kettőzte meg a „t”-t a riport esetében. A válasz:(ismét szó szerint) „Mert már elkészült, tehát múlt idő”. Nem volt több kérdésem. A másik két hibára nem tértünk ki. Nálam elszakadt a cérna. Erről nem lehet nem írni.
Egyetemi oktatóként először csak azzal kellett szembesülnöm, hogy az előadásokon nincs mire építeni. Hiányoznak, vagy nagyon hiányosak az alapok. Amikor egy fél mondat hátterét öt percig kell magyarázni, illetve megvilágítani, akkor egyre reménytelenebb leadni a kitűzött penzumot. A másik tény, hogy a diákok igen nagy hányadának minden képzeletet felülmúlóan gyenge a helyesírása. Néha már-már kétségbe ejtő. /l.fentebb/
Ezek a fiatalok 3-4 év múlva mester-fokozatú diplomásként hagyják el az egyetemet! Végső kétségbeesésemben elmentem a Dékán Úrhoz és javasoltam: ha másért nem is, de legalább az intézmény nevének és hírének védelme érdekében ne kapjon végbizonyítványt az, aki egy helyesírási minimum-vizsgán nem felel meg. Tegyük fel: egy frissdiplomás ifjú ember állást kap egy intézetben/hivatalban, ahol első, írásban leadott anyagát követően elhangzik a kérdés – a háta mögött -: Hát ezt meg honnan szalajtották?
Kidolgozom a minimum-tesztet – ajánlottam. A Dékán Úr elszörnyedve hallgatott, aztán csak ennyit mondott: „Felejtsd el! És a buktatást, mint lehetőséget is verd ki a fejedből! Ha híre megy, hogy mi itt „vérengzünk”, oda a kvóta, a hallgatók „fejpénze”, márpedig e nélkül lehúzhatjuk a rolót.”
- Akkor ezek szerint diplomagyár vagyunk? - akadékoskodtam. Válasz helyett széttárta a karját, ami egyben a beszélgetés végét is jelezte. Azóta más felsőoktatási intézmények tanáraival is konzultáltam. Ki-ki vérmérséklete szerint fejezte ki elkeseredettségét – nem, nem a társadalmi megbecsültség hiánya miatt, hanem – a diáksereg mind gyengébb teljesítménye okán. A felsőfokú képzésben mindig is létezett valamiféle elégedetlenség a hallgatósággal kapcsolatban (generációs probléma!), de az más volt. Nem ilyen éles, mint most. Mielőtt összefoglalom a kollégák szondázásának eredményét, előrebocsátom: valamennyiünk meggyőződése, hogy a mostani diákok nem butábbak, mint a korábbi generációk, csak éppen – mások. És ez a másság ad okot az aggodalomra.
Felgyorsult az ismeretek világa. Hamarabb hozzá lehet jutni egy-egy (felszínes) információhoz, de ez nem elég, mert nem segít átlátni az Egészet. Csak hézagosan, dióhéjban foglalom össze a véleményeket: A mérnök-hallgatók nem tudnak számológép nélkül számolni. Az építészmérnöknek készülő hölgyek és urak pocsékul rajzolnak. A medikusok képtelenek tető alá hozni egy épeszű és érthető zárójelentést. Általános a tapasztalat, hogy a jövő diplomásainak helyesírása egyenesen kriminális. Alapműveltségük, enyhén szólva, hiányos. Az előadásokon képtelenek a jegyzetelésre, és nem tudnak hosszabb ideig egyvalamire koncentrálni. (A komputer kijavítja ugyan a legdurvább hibákat, de nem ismerheti az egész magyar nyelvtant.)
A hallgatóság tekintélyes része egyszerűen nem érett az egyetemi szintű szellemi munkára. Nem tudnak rendesen magyarul, nem olvasnak szépirodalmat, ami a nyelvi kultúrájukat fejlesztené. A diákok anélkül is tudnak kommunikálni egymással, hogy olvasottak lennének, vagy tudnának helyesen írni. Lásd SMS, Twitter, E-Mail. Szókincsük néhány száz szóból és fordulatból áll, de ezzel nem lehet árnyalni a mondandót. Megfigyeltem, ha bonyolultabb mondat szerkesztésébe/fogalmazásába fognak a diákjaim, rendre bukfenc a dolog vége. Nem tudnak kivergődni belőle.
Ugye lehangoló leltárfelvételi kísérlet volt ez? Egy orvos anélkül is tud gyógyítani majd, hogy a „fáj” szót „ly”-nal írja. A mérnöknek kitűnő, kész programok állnak rendelkezésére, és ha netán tévedne a 8 meg a 7 összeadásában, a gép automatikusan korrigál. De milyen felkészültségű tanárokra bízzuk a következő generáció oktatását, akik maguk sem veszik észre a dolgozatokban a hibák felét?
A helyzet drámai. Megoldására nem tudok tanáccsal szolgálni. Csupán egy sejtésemnek adok hangot: a felelőtlen és gyakori „reformok”, meg a liberalizálás következtében zajlik a folyamat, a konvergálás az elhülyülés felé.

Radnóti László
2012.10.25. MOK