100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR [1]

Weöres Sándor (Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.) Kossuth-díjas és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító, irodalomtudós és zseni! A XX. századi magyar irodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Tiszteletére a magyarság emlékévvel adózik. Lapunk minden hónapban 1-1 versével tiszteleg emléke előtt.

HAZATÉRÉS
 
Anyám szemében kapzsi féltés.
Apám szemében görbe vád --
hogy megjöttem, fölhozta mégis
a legvénebb üveg borát.
 
Kutyánk bőrbeteg és öreg már,
csupa csont... nézni siralom.
Nemsokára, tudom, elássák
a lucernás domboldalon.
 
Vacsorázunk. Pár szó -- és csönd lesz.
És az a csönd úgy kiabál.
Mintha az étel sótlan volna,
mikor púpozva van a tál.

Rámnéz anyám, rámnéz apám is:
Nem az van itt már, aki volt?
És fönn az égen, úgy mint régen,
rostokol a nagybajszú Hold.
 
Annyit játszottunk a kutyánkkal
együtt, mind vad imposztorok!
Most, hogyha fejét megsimítom,
végigvonaglik és morog.
 
Miért nem tudunk már örülni,
ha étel és bor oly remek?
Miért vagyunk mi mind a Földön
olyan örök idegenek?
 
Miért nem tudok sírni, bőgni,
hogy megvénül anyám-apám
anélkül, hogy megsimogatnám
az arcukat, mint hajdanán?
 
Három holt idegent takar majd
a borostyános kriptabolt.
És fönn az égen, úgy mint régen,
rostokol a nagybajszú Hold.