100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR

Weöres Sándor (Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.) Kossuth-díjas és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító, irodalomtudós és zseni! A XX. századi magyar irodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Tiszteletére a magyarság emlékévvel adózik. Lapunk minden hónapban 1-1 versével tiszteleg emléke előtt.

ÖREGEK

Kodály Zoltán mesternek

 
Oly árvák ők mind, az öregek.
 
Az ablakból néha elnézem őket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek hazafelé --
vagy tikkadt nyárban, a tornácon
hogy üldögélnek a napsugárban --
vagy téli estén, kályha mellett
hogyan alusznak jóízűen --
nyújtott tenyérrel a templom előtt
úgy állnak búsan, csüggeteg,
mint hervadt őszi levelek
a sárga porban.
És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
"Jónapot, bácsi."
 
A nyári Nap,
a téli hó,
őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
"Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni..."
 
Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.
 
És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre,
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.
 
És rabok ők már,
egykedvű, álmos, leláncolt rabok:
hetven nehéz év a békjó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata --
hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:
 
"No gyere, tedd le."