AZ ELSŐ ORVOS IGAZGATÓNK MUNKÁJA! 2. [1]

Lőrinczy Rezső: „Az Esztergom sz. kir. városi kórház viszonyainak ismertetése” című művének megjelentetését kezdjük meg. Nyomatott Horák Egyednél Esztergomban 1861.

„Tisztelt városi közönség!

Folyó évi augusztus 7-ik napján tartott közgyűlés alkalmával foglalkozásaim miatt meg nem jelenhetvén, tudtomra esett, hogy a kórházi bizottmány által beadott vélemény tárgyaltatott, mely rövideden abban állott: a város kényteleníttetvén kórházra nagyobb öszveg pénzt évenkint költeni, mivel semmi hasznot, hanem tetemes kárt lát annak fentartásában, azt egy magán vállalkozónak óvatos feltételek mellett által adatni véli.

Minden megrostálás és általam a mult közgyűlések egyikében rövid vázlatú beszéddel előadott, elkerülhetetlen bukása okainak szemügyre vétele nélkül, az orvosok fizetése megszüntetett, és a kórházi bizottmány a vállalkozó szerződéseinek további megrostálásával bizatott meg.
Ez alkalommal mint tudtomra esett, a kórházi bizottmány elnöke a tanácskozást lehetetlennek nyilvánítá a kórházi főorvos jelenléte miatt, egy másik úr pedig csempészkedést akart látni az uj vállalkozó szerződési tervében.

Ezekre már 15 év lefolyta alatt, minden önzés nélkül, csak az intézet virágzását létre hozni kivánó, mély tisztelettel alulirott, nem egy oldali, az  intézetet már el veszve  lenni kiáltozó rögeszménél fogva, sem azt megsemmisiteni vágyó kaján törekvésből, hanem tiszta igazság szeretetből, e szép és dicséretes intézet iránti forró vonzalomból némi csekély felvilágositást, szónoki tehetséggel nem biró ezen soraival adni, és az egész város lakosainak tiszta igazságot elősorolni szándéka.

A két emlitett urnak pedig nem másokat homályositani, és ez által népszerüséget vadászni óhajtó szük kebellel, de alkotmányos indokokkal felelni szándéka.

Az esztergomi kórház 1845. 1846-ik évben mennyi tőkével birt, hogyan állott pénzügyi tekintetben, nem tudom, csak arra emlékszem vissza: hogy midőn és mint a N.M. Helytartóságtól kinevezett városi tiszteletbeli főorvos, az akkori kórház igazgatójától felszólitva az intézetben éápolt szenvedőknek segéd kezet nyujtanék, az intézetet meglátogatván egy piszkos féreg fészekre bukkantam, és a betegeket városunk érdemdús főorvosa örködése alatt álló két sebész tudniillik: boldogult Effer a fizetéses, Csernó János úr pedig a vagyontalan egyéneket látta el orvosi vagy inkább sebészi segéllyel.

A zsenge betegintézetről a lakosok nagyobb része semmit sem tudott, csak a helybeli mesteremberség segédei, és cselédei, valamint megbetegedett utasok ápoltattak benne, kiknek száma oly csekély volt, hogy adakozásokból, büntetésekből, hagyományokból, ezen czélra rendelt mulatságokból az intézet igazgatója gazdaságosan, az az ménage alakban kezelvén az élelmezést, igen könnyen elláthatta.

Ezen úgy szólván új szülötti korától miként fejlődött az intézet,-és miként működtek bizonyos egyének annak megbuktathatására, hogy a tisztelt Közönségnek tisztább fogalma lehessen. Következendő pontokra terveztem osztani igénytelen soraimat.
1-ör Igazgatói rendtartásra, szükséges felügyeletre és evvel egybekötött élelmezési módra.2
2-or A felvett betegek szaporodási számára.
3-or A felszerelés volt, - és jelen állapotára.
4-er A jövedelmek, és kiadások kezelésére.
5-ör Az orvosi kezelésre, és ehez tartozó szükséges személyzetre, végre
6-or A kórházat kárositó több előfordulandó okokra

Első pont

Az igazgatósággal mindég egy városi tanácsos úr bizatott meg, ki a szükségeseket megszerezni, és a minden úton befolyt pénzekből a tőkét gyarapítani, egy szóval: az intézetnek fenntartását és lehető előremenetelét iparkodott eszközölni.

Illyen igazgató volt forradalom előtt néhai Hartman Ignácz polgármester, ennek elhunytával néhai Bleszl Albert község tanácsos, ennek betegség okozta gyengesége miatt utána Schönbeck Mihály szinte községi tanácsos, ez után Tekintetes Licsaer Jósef, és jelenleg Tekintetes Horváth Imre tanácsos úr.

Ezen igazgató az intézetnek főleg a gazdászati és élelmezési részével foglalkozott, - a gyógyitási pedig a koronkint ott müködő orvosok szakértőségök és lelkiismeretükre bizatott.

A felügyelő lakással, világitással ellátva 140 ezüst forintot, ezen kívül 14 erdei ölfát kapott. Ezért köteles volt a forradalom előtti felügyelő, minekutána mind az aggoknak úgy a csekély számú betegnek csak katonásan gazdálkodva (menage) főzetett az igazgató?- főzni, a betegekre mosni, a ház és intézet tisztaságát fentartani, beteg ápolói szolgálatot tenni, szóval a ház mindenese és szakácsa volt.

Ezen kezelés tartott 1853-ik évig, a midőn Doctor Schwarczel Jósef megyei főorvos úr az egész megyében minden jótékony orvosi intézetnek igazgatója, ezen már akkor nagy kiadásokról vádolt intézetet meglátogatván, egy minden oldalról piszok, és számadásaiban valamint jegyzőkönyvileg hanyagul kezelt, szegényen felszerelt sem agg, annál kevésbé beteg ápoldához hasonlítható intézetet találván, azt tapasztalt meggyőződése szerint humanitási lelkülettel felkarolta: a követelni jogában állott számadásokat, a minden úton bejött úgy az ápolásért is fizetett jövedelmet, és ezekkel járó kiadásokat szigorúan követelte (a mit a 4-ik pontban elősorolni fogok). A város község tanácsával és az akkori kórházi bizottmánnyal értekezve, a jelen volt felügyelőt tisztátatlansága miatt elmozdítani mindenek előtt és csak ezután az intézetnek kórházi alakot adni fáradhatatlanul iparkodott:

Látván azt, hogy már forradalom alatt és az óta nagy számmal ápoltatott betegjeinknek egy orvos, kit hatáskörénél fogva felelőségre vonhasson, úgy egy beteg ápolóné szükséges, ezeket azon elvből, hogy mindenki fáradozásának érdemlett jutalmát a mennyire telik megnyerje: fizetni inditványozta. DE minek utána a városi kórházat a városi főorvos ellátni volt köteles, annak általadni, és engem ki már majd nem nyolcz éve az intézetben minden önzés és fizetés nélkül tettem az orvosi szolgálatot, ne hogy a kórház pénztárának terhére legyek, mellőzni kívánt. Ekkor a kórházi bizottmány, valamint az akkori község tanács felszólitá az érdemdús veteránt tekintetes Palkovics Károly városi főorvos urat, kivánja-e ellátni és elláthatja-e a kórházat orvosi segélylyel? A szerény agg öregségére hivatkozva, és hogy más ügyfele is élhessen, nyiltan megvallá, hogy ez terhére, és evvel párosult aggodalmára lenne. Mely nyilatkozatára az akkori község tanács 1853-ik julius 11-ről 394-ik szám alatt azon okokat, melyek a kórháznál fizetéses orvosokat igénylenek, felsőbb helyre bejelentvén 1853-ik évi julius 26-ról kelt 6510. szám alatt. Ezen méltányos indokokra én neveztettem ki kórházi fizetéses főorvosnak 120 ezüst forint fizetéssel, Cserno városi sebész úr pedig 80 ezüst forint fizetéssel havonkint és élelmezéssel állapitatott meg.

Az új felügyelőnek, mosással együtt 140 ezüst forint pénzbeli fizetését a választmány, megyei főorvos úr jelenlétében megerősitette és a 14 erdei öl fa helyett, mivel úgy is az utolsó esztendőkben a nagyobb számú betegre szükséges fűtés miatt húsz ölön felül ment, 28 erdei öl fában állapitotta meg.

Az élelmezést mint minden rendesen alakult kórháznál elkerülhetetlen szükséges, az aggok intézetétől elkülönöztette, az az: a beteg számára nem ugyan azon bográcsban főzött ételeket, melyekkel az egészséges aggok katonásan gazdálkodva elláttanak, adatni, orvos-világ szerte gyakorolt elv szerint eltörültette, és adagokként a betegeknek illő, bizonyos megalkudott és a felügyelővel szerződésileg kiszabott áron kiszolgáltatni határozta, mely határozat mai napig a piaczi ár olcsóbb vagy drágább mivoltához képesiti ingadozás szerint, igen csekély változásokat szenvedett és jelenleg is fenmaradt.

/Folytatjuk/