AZ ELSŐ ORVOS IGAZGATÓNK MUNKÁJA! 4.

Lőrinczy Rezső: „Az Esztergom sz. kir. városi kórház viszonyainak ismertetése” című művének megjelentetését folytatjuk. mely. nyomatott Horák Egyednél Esztergomban 1861.

Negyedik pont

Mint kórházi orvosnak a jövedelem és kiadás kezeléséhez semmi közöm nem lévén, és míg a betegek szükséges felszereléssel és élelmezéssel ellátattak, azzal mit sem gondoltam, ugyan azért az intézet rendezése esztendeig, az az:1853-ik évig miként kezelték az azzal megbizott urak nem tudom. De 1853-ik évi marczius 16-ik napjától a kórház fizetéses és felelős főorvosának választatván, ha nem mint orvos, de kórház választmányi tag Schwarczel főorvos úr elnöklete alatt tartott gyülésekben, ki szüntelen a tiszta számadást zaklatta, lehetetlen vala figyelmetessé nem tétetnem: ezen nyiltan kimondva hanyag kezelésről, szedte ezen időig a betegápolásért meghatározott napi dijt boldog, boldogtalan. Röviden mondva elég legyen az, hogy mind a mellett, hogy a kórháznak több kész fizetője volt, mint nem, hozzá véve a kamatokat, melyek a kórház tőkéjéből pontosan beszedett, a sok büntetésből bejött öszveget, s a többit, a kórház mindig deficitben sinlődött. Több kórház bizottmányi ülésben Schwarczel főorvos úr a pénzbeszedését egy egyénre ruházni tanácsolta, és el is határoztatott: de ezen határozat mint apusztában kiáltozónak szava elhangzott, mert már a gyűlés utáni napon akaratosan is el volt feledve mi határoztatott tegnap. És igy a szüntelen ellenőrködés nélkül önkény szülte zavar és setétségben, mint tiszta számadás soha sem adatott, csak mindég az intézet elkerülhetetlen bukása jövendőltetett.

Ha a kórházi gyülésekben, melyek minden hó első napjaiban tartattak a számadást követeltük: abban nem az volt kimutatva: hogy minek kellett volna bejönnie és mit kellett volna kifizetni, a mi a rendes számadásban a lelke a dolognak: hanem csak mi jött be, és mi fizettetett ki, volt az egész kimutatás.
Ha a bizottmány megrostálva az egyes betegek lefizetni tartozott adósságát, öszvegesitette egész hóról, és nagy bevételi hiányt talált, a számadó nem tudta kiért van befizetve, kiért nincs, mert a bejött és in summa általadott több betegtöli öszveget többnyire ápolási díj neve alatt egyszerüen írta beÍ: ez még jó lett volna, ha beírta volna a főjegyzőkönyvbe, de ezt is elhagyagolta, és így a kórházi bizottmány nem tudta kitől követelje még a hátramaradt, mi több, a kezelő pénztárnok maga sem tudta, nem akarom kimondani, hogy akaratosan, kitől követelje még a tartozást, mi mai napig is ugy van ugy annyira: hogy még most is harmadszor, negyedszer követeltetnek azon ápolási dijak, melyek már egy fél vagy egész év előtt nyugta mellett befizettettek, miért? mert csak a napló könyvba, de nem a főkönyvba van beirva ki fizetett. A főkönyv szerint idéztetnek a tartozók, és ha ezek a nyutát bemutatják a tett fizetésről, a hó, nap és folyó szám szerint a naplóbóllátván a másodszor vagy  többször idézett egyén nyugtájánál fogvai igazságát, felmentetnek a fizetéstől, ha a nyugtát, mint többször történhetik, könnyelműségből valaki meg nem takaritja (de ki is merné gondolni hogy egy városi tisztviselő, többször követelje a tartozást) ujra fizethet, mert a főkönyvbe nincs be irva, hogí már fizetett. Erre több adatom van. Igy van mint mondám a tett fizetés bejegyzéstől, üres főkönyvből idéztetnek a mennyiszer tetszik a tartozók, és ha ezek a nyugtát bemutatják, a naplókönyvből mentetnek fel, ha nyugtájuk nincs, fizethetnek ujra.

Négy öt év előtt valahány egyént kérdezett valaki, hogy kinek fizette az ápolási dijat, mindegyik másnak, ez annyira ment, hogy utoljára a tartozók kénytelenek voltak kérdezni, kinek fizessenek, mert minduttalan más követelte az ápolási díjt. Ha a kórházi sebész úr több egyéntől a pénzt felvevén, a volt kórházi felühgyelőinknek adta át, hogy a polgármesteri, kapitányi, vagy pénztári hivatalnak a pénzt elvigye, de néha maga is kézbesitette, ezen fő hivataloktől nyugtát kaptak, hogy ennyi és ennyi forintot az alulirt hivatal ápolási dij fejében ezen és ezen egyéntől fölvett. A főhivatalok ismét a pénztári hivatalnak küldötték által in summa és ehhez illő nyugtatványt nyertek. Igy volt az álladalmi fizetésekkel is, de miért? mert fertály évenkint elmulasztván a számlák elküldése, ha két három év negyedről öszvejöttek a számlák a N.M. Helytartóságnál, onnan ha nagyobb öszveg behajtatott elküldvén, soha sem adatott a kimutatás, hogy kinek ápolási dija foglaltatik jelen öszvegben, mely elmulasztott  határidőből eredt zavar okozta rövidségükben, szeretném látni azon egyént, ki mainap – miután már az álladalom több ezreket elküldött, megmondhatná, ki tartozik még, és ki fizetett? – Ha valaki teljesitett adóssága fizetéséről a nyugtát felmutatta, az íisten tudhatta csak, hogy a pénzszedők által beadott öszvegek közül melyikben létezik jelen nyugta felmutatójának megfizetett tartozása,
A kórházi jegyzőkönyvben, mely birtokomban van, több helyen láthatni: ezen egyén például tartozik fizetni 12 forintot, erre fizetett 8 forintot, az idő mult, ellenörködés nem volt, ki követelheti jelenleg a vissza maradt 4 forintot? ha csak szigorún vizsgáló lelkes bizottmány nem! ily körülmények közt természetesen nem lehet tisztába jönni.

Ezen rendetlen kezelés adott okot több rendesen fizetni szokott testületek, és egyes egyének fájdalmas megbántására, mert egy egyéntől, ki azonnal tartozását leróvja, tetszés szerint a már megfizetett dijt követelni 48 órai zálogolás fenyegetése mellett, ha nem is megbántásnak, de bizonyára kellemetlen és kiméletlen alkalmatlankodásnak nevezhetni. És mindezt miért? mert a kezelő pénztárnok, kinek hivatalánál fogva kötelessége nap nyugtával a főkönyvet naplójából kiegésziteni, azt elmulasztotta.

Ezen helytelen és hanyag kezelésen a kórházi bizottmány mint már többször segiteni akarván, szigorúan meghagyta, hogy a pénzszedők jegyzőkönyvi számmal és névjegyzékkel vigyék ezentúl a pénzt a főhivatalba, vagy a pénztárba, innen volt: hogy a mostani felügyelő egy kis könyvecskébe irta a beszedett pénzt, és a kinek által adta, az nevét mint átvevő aláirta.

Végre igy sikerülvén a számadási tisztába jövet annál is inkább: mert 1858-ik évben Dr. Schwarczel Józef megyei főorvos úr mint eddigi éveken, igy most is hasztalan sürgetvén a számadásokat, a tiszta számadási lehetetlenségre tuszkolt többi lanyha indokok közt, a sok jött ment utas vagyontalanságában, kik a kórházat tönkre teszik a nélkül, hogy egy fillért fizetnének – akarták feltalálni, holott az általam most már saját kezüleg vezetett kórház orvosi jegyzőkönyvemből minden krajcáűrt, melynek befolyni kelletett, ki irhattak volna. Látván az igazgató főorvos úr az akaratosan hanyagul kezelt eljárást, tüdtént kívánt segiteni ezen kifogáson, és a nagy veszteséget kipótolandó, folyamodott a N.M. Helytartósághoz, hogy a kórház nyilvános kórházzá alakittassék, hogy igy kényszeritve, pusztán humanitási tekintetből felvett jött, ment utasok is fizetéses betegek legyenek, kikért mint városi kórházban létezőkért egy krajcár sem fizettetett volna.

Igy lett a város vagy inkább az intézet javára a beteg ápolda nyilvános kórházzá, meghagyva lévén a N.M.Helytartóságtól, hogy a város követelési számláit évnegyedenkint beküldje.

Ezen az igen nagy pénz öszvegbe vágó, és a tiszta számadást gátló akadályon is segitve lévén, 1857-ik évi november 10-ik napján a kórházi bizottmány Schwarczel főorvos úr elnöklete alatt ismét tartván ülését, az első volt a mult katonai évről a számadást kérni: de ugy mint mindeddii éveken által csak hogy mit vettem be, mit adtam ki, de nem hogy mit kelletett volna bevennem, mit kiadnom, adatott ismét a deficit kimutatás. Az eddig is a kórház mint humanitási és jótékony intézet irányában ellenszenvökről ismert bizottmányi tagok egy oldalilag a kórház elkerülhetetlen bukását jósolták. A többi tagok kik Schwarczel főorvos urral követelték, - főorvos úr véleményébe, - ki tovább ezen felületes eljárást nem tűrhette, bele egyeztek: mi  abban állott: minekutánna ennyi évek során tiszta számadást nem kaphattunk, adjunk e mai naptól uj életet kórházunknak, és kezeltessék legnagyobb szigorral ezentul a meghatározandó szabályok szerint, és vessünk keresztet a multra.

Ezen inditványba a többi bizottmányi tagok is, leginkább pedig a számadási nehézségektől ez által felmentett egyének beleegyezvén, az egész be nem vett, vagy talán ha beis vett, de a pénztárba tévőlegesen nem jött követelésekre kereszt vettetett a nélkül, hogy meggondoltuk volna, ki fizeti a már tett adósságokat, melyek ennyi évek során hanyagon kezelt jövedelmeinkből fizetni kellett és lehetett volna.

Uj életet kezdettünk nagy adósággal, de mit volt tennünk, a hanyag kezelési labyrintusból kivaczkalódhatni?!
A végrendeleti vonás megtétetett, a jegyzőkönyv befejeztetett november 10-én 1857-ik évben délután. A mind eddig ily hanyagon kezelt és szegény kórházunkat tekintve roppant öszveg bahajtott, de nem ellenőrködött és behajtatlan pénzre kereszt vettetett: mint birtokomban levő kórházi jegyzőkönyvből nyiltan láthatni, s ez által, minden eddigi pénzeket kezelő biztositani hitte magát a további háborgathattatástól.

Most már gyenge lábakon ugyan, de uj életre léptünk kórházunkkal, azon tiszta meggyőződéssel, hogy a kórház jövedelmezni, de nem bukni fog:

/folytatjuk/