EGY SZAKDOLGOZAT 1.

2012 novemberében e szakdolgozat megvédése után szereztem diplomát a SE Egészségügyi menedzser mesterképzési szakon.. Tekintettel arra, hogy 1 hónap múlva már nem voltam orvosigazgató, és így a megszerzett tudásomat, kapcsolataimat nem tudom kamatoztatni, szakdolgozatomat nyilvánosságra hozom. Hátha valaki valamire fel tudja használni.
 

A határon átívelő egészségügyi kapcsolatok múltja, jelene és jövője Esztergomban

1.    Bevezetés és a témaválasztás indoklása

Esztergom és Párkány, valamint a Felvidék déli része évszázadokon keresztül szerves egységet alkotott egészségügyi szempontból is. A határokon átívelő egészségügy ellátások múltját röviden Trianontól a Mária Valéria híd újjáépítéséig szeretném áttekinteni. A jelen történéseit az uniós csatlakozástól az uniós ajánlások tükrében kívánom tárgyalni, majd a jövő lehetséges alakulásáról is kifejteném elképzelésemet.

A témáról való értekezés több szempontból is fontosan tartom.
Az elmúlt évtizedben az uniós irányelvek egyre behatóbban foglalkoznak a határokon átnyúló egészségügyi ellátás elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Bírósági ítéletek nyomán egyre átfogóbb jogi szabályozási elvek születnek.

Hazánk speciális helyzetben van, hiszen a jelenlegi határainkon kívül jelentős számú magyar lakosság él. Túl az ebből származó morális elkötelezettségen, Esztergomban a Vaszary Kolos Kórház nehéz gazdasági helyzetét figyelembe véve, pénzügyi helyzetünk javulását is remélhetjük a határokon átívelő egészségügy ellátás fejlesztésétől.

Dolgozatomban az általános megállapításokon túl szeretném elemezni az elmúlt évek határon átnyúló egészségügyi ellátásának helyzetét Esztergomban, megtalálni azokat a lehetőségeket, teendőket, melyek ennek javulását, eredményesebbé tételét hozhatják.

Szeretném feltárni azokat a tényezőket, melyek ezen törekvéseket erősíthetik, nem elhallgatva az ellenérdekeltséget hangsúlyozó erők mibenlétét sem. Nem kerülhető meg, hogy a kérdést az uniós direktívákba ágyazva tárgyaljam. Néhány gondolat erejéig szeretném érinteni a magyarországi egészségturizmus problematikáját, lehetőségeit a Vaszary Kolos Kórház nézőpontjából.

Tekintettel arra, hogy kórházunknak 2003 óta jó kapcsolata van a szlovák magánbiztosítókkal, az e kapcsolatból származó adatok rendelkezésre állnak és azok hitelességét egyik fél sem vonja kétségbe, ezekből következtetést szeretnék levonni.

A szakdolgozat célkitűzése

Szakdolgozatom célja, hogy a történeti áttekintés után válaszoljak a következő kérdésekre:
Jó irányba indult-e el a Vaszary Kolos Kórház vezetése 10 évvel ezelőtt, amikor fontosnak ítélte meg, Magyarországon elsők között a határokon átívelő kapcsolatok építését? Megtettünk-e mindent, hogy ezt a célt elérjük? Kihasználtunk-e minden lehetőségünket? Érdemes-e további erőfeszítéseket tennünk? Mennyire tudunk a kapcsolatépítésben önállóan előrelépni? Milyen segítségre számíthatunk? Törekvéseink egybe esnek-e az országos és az Uniós trendekkel? A határokon átívelő kapcsolatok fejlesztésének átgondolása milyen járulékos hasznot hozhat a Vaszary Kolos Kórháznak?

2.    A múlt

2.1    Esztergom vármegye

Esztergom vármegye a Bajna, Úny, Dömös, Dunamocs, Farnad, Bény, Kőhídgyarmat által meghatározott 1123 km2-es területet jelentette két járással (Esztergom és Párkány). [1]
A vármegyét északról Bars, keletről Hont, délről Pest-Pilis-Solt-Kiskun, nyugatról Komárom vármegye határolta, lakosainak száma 87651 fő volt, a vármegye központját Esztergom adta kb. 18000 fős lakossággal. A Duna mindkét partján kiváló orvosok gyógyítottak. Talán csak egy orvos nevét emelném ki – Wertner Mór (1849-1921) [2] – akinek az emlékét ma is ápolják Párkányba. Trianon után az egykori magyar főváros határváros lett, a hegyek lábához és a Duna jobb partjához szorítva. A második világégés során felrobbantott Mária Valéria híd romjai mementóként emelkedtek ki a Dunából, egyedi módon 2004-ig. Ilyen világháborús romhíd sehol nem volt látható Európában, csak Esztergom és Párkány között.[3]

Még a 80-as évek története, hogy egy angol kamaraegyüttes adott koncertet Esztergomban, majd utána a Bazilika mellől gyönyörködtek a Dunában. Megnyugodva látták, hogy a másnapi koncertjük helye – Párkány – a szomszédban látható. Nehezen lehetett nekik elmagyarázni: ahhoz, hogy másnap Párkányban lépjenek fel, el kell utazniuk Komáromba, ott átlépni a határt, majd visszautazni Párkányba.

 Ezt is figyelembe véve 2004 előtt említhető határokon átívelő egészségügyi kapcsolatról gyakorlatilag nem beszélhetünk. 1948 után Esztergom valamennyi megyei intézménye fokozatosan az új közigazgatási központhoz, Tatabányához került. 1950-ben Esztergom nevének elhagyásával megalakították Komárom megyét, Tatabánya székhellyel és a járási székhely is átkerült Dorogra. Esztergomot megfosztották jelenétől és jövőjétől, határ menti kisvárosként élte hétköznapjait.

3.    A jelen

2001. október 10-én átadták az újjáépített Mária Valéria hidat, ezt követő évben 500000 gépjármű és 2,5 millió személy lépte át a határt. 2005-re meghúszszorozódott a forgalom. A híd átadása számos pozitív változást hozott a város életébe. 2003. november 11-én megalakult az Ister-Granum Eurorégió, melynek később központja Esztergom lett.

4.    Régiók Európában és a szlovák-magyar határon

A 2. világégés után megmerevedett határokat Nyugat-Európában már az 50-es évek végén, 60-as évek elején megpróbálták átjárhatóvá változtatni. Kezdetben ezek a próbálkozások alulról szerveződtek és csupán a kulturális események felkarolását jelentették.
1963-ban hozták létre a német- francia-svájci határon a svájci egyesületi jogra alapozva a Régió Basiliensist. [4] A 70–es években Európa nyugati felén a határ menti együttműködéseket folytató szervezetek száma jelentősen megnőtt, míg közép-Európában, így hazánkban is csak nyomokban lelhető fel hasonló törekvés. [5] Mindez természetesen történelmi okokkal, a politikai berendezkedés alapvető különbségével magyarázható.

Ugyanakkor az 1980-ban Madridban elfogadott a „Területi önkormányzatok és közigazgatási szervek határ menti együttműködéséről” szóló európai keretegyezmény aláíróiként Magyarország és Szlovákia is vállalta, hogy támogatja, ösztönzi a határ menti régiók és települések együttműködési törekvéseit.[6] [7]

Magyarországon az első eurorégió a Kárpátok Eurorégiója volt. 1993. február 14-én írták alá Debrecenben a megalakulást dokumentáló iratot. A megalakuláson ott volt a magyar, a lengyel és az ukrán külügyminiszter. A románok nem hagyták jóvá Szatmár és Máramaros csatlakozását és csak 1998-ban, Szlovákia pedig 1999-ben lett tagja a régiónak. Jelentős eredménynek könyvelhető el az eurorégió létrejötte, de, „nem sikerült változtatni, enyhíteni az egyes tagországok rendkívül centralizált döntési rendszerén sem, ami a helyi döntések gyorsasága helyett a központi döntések lassúságának és kiszámíthatatlanságának megmaradását jelenti.” [8]

Ezt követően a 679 km hosszú szlovák-magyar határon sorra alakultak az eurorégiók. Mára a határszakasz csaknem 100 százaléka lefedett a régiók által.[9]

A legnagyobb szlovák-magyar határ menti eurorégiók a következők:

Kárpátok Eurorégió 1993.
Neogradiua Eurorégió 1999.
Ipoly Eurorégió 1999.
Vág_Duna-Ipoly Eurorégió 1999.
Kassa-Miskolc Eurorégió 2000.
Sajó-Rima Eurorégió 2000.
Hármas Duna-vidék Eurorégió 2001.
Ister-Granum Eurorégió 2003.
Duna Eurorégió 2003.
Zemplén Eurorégió 2004.

A szlovák-magyar határ menti eurorégiók programjában számos esetben szerepel az egészségügyi és a szociális kapcsolatok fejlesztésének igénye. Induláskor ilyen irányú törekvést jelzett a tatabányai, a váci, a kazincbarcikai, az ózdi és a salgótarjáni kórház is. 2006-ban az Egészségügyi Minisztériumban rendeztek a kérdéssel kapcsolatos tanácskozást, ahol mi is ismertethettük elképzeléseinket. Azóta elméletileg és a gyakorlatban is talán Győr városa jutott legmesszebbre, hisz nyertes pályázat után elkészíthették pl. a „Hármas Duna-vidék Eurorégió interregionális egészségtervét” a „Hármas Duna-vidék” sürgősségi ellátás fejlesztése projekt keretén belül.[10]

Az Ister-Granum Eurorégióhoz 2200 km2-es területen 220000 lakos tartozik. 2005-ben mutatták be az Unió Palamentjében 14 projektet tartalmazó fejlesztési stratégiájukat.
Az euro régió a térség jelentős szervezeteihez tartozik, egyre több területen tud eredményeket felmutatni: Követve a nemzetközi trendeket 2009. május 14-én az eddigi szervezetet felváltotta az EGTC (European grouping of territorial cooperation )[11]

 
Európában az eurorégiók egyre több feladatot vállaltak át a nemzeti szintű intézményektől, amelyhez szükség volt egy új jogi keretre, ez lett az EGTC. Létrehozását az Európai Parlament és az Unió Tanácsa által 2006. július 5-én kihirdetett 1082/2006/EK rendelet tette lehetővé.  Sok jel mutat arra, hogy a jövőben az eurorégiók fokozatosan átalakulhatnak olyan EGTC-á, amelyek nem pusztán csak kulturális, sport vagy más intézményi kooperációra lesznek képesek, hanem saját intézményeket, akár kórházakat is működtethetnek, két állam határán át.[12]