ESZTERGOMI AUGUSZTUSOK

A közelmúltban elhunyt Kolumbán György írásaiból már számosat megismerhettek lapunk olvasói. Ezúttal egy 2005-ös cikkével emlékezünk Esztergom díszpolgárára.
Négy, öt, hatszáz évvel ezelőtti augusztus 8.-ákról fújjuk le az évszázadok porát. Fatális véletlen, hogy Esztergomban e napon többször is súlyos, meghatározó, szó szerint kardinális események történtek.
 

Az események sora:

1472. augusztus 8.

Zrednai János érsek Mátyás király által megtagadva, kegyvesztetten, házi őrizetben a fellegvári palotájában meghal. Talán e naptól is számíthatjuk a reneszánsz Magyarország évszázadokon át tartó hanyatlását. Zrednai Jánost - apja érdemei miatt - a hízelkedő udvaronc, szerintem egyszerűen megélhetési humanista Bonfini kezdte Vitéz Jánosnak titulálni. A Vitéz János név számomra olyannyira János vitézt és a bábjátékokból ismert krampuszverő másik huszárt idézi, hogy egy lapon sem említem a magyar nemzet díszével.

János érsek a délvidékről származik, családja Zrednán élt, innen kapta nevét. A kegyvesztés története hírlapi rövidséggel: Az alacsony származású Hunyadi Mátyás részére nem találtak Európa rangos uralkodói családjaiban, királyi házaiban feleséget. Kit végül kommendáltak az a nápolyi király lánya, az akarnok, hatalomvágyó Johanna. A Toldi szerelmében megverselt tényekből tudjuk: „Nápolyba vitézek…bosszúra, bosszúra!” - azaz volt már tragikus konfliktusa a magyar királyságnak az európai hatalomra ácsingózó nápolyi udvarral.

A Mátyás-Beatrix-Zrednai János háromszög szereplői között soha ki nem békíthető tragikus történelmi ellentét feszült. A Délvidékről származó János érsek Magyarország elsődleges érdekének az oszmán előretörés megakadályozását tekintette. A hatalomvágyó Beatrix akaratos követelőzésétől túlzottan befolyásolt Mátyás király viszont pont ellentétes irányba tekintgetett, Európa belseje felé irányította hódító terveit és csapatait. Mátyás - mint tudjuk- élete végén már öt éve a bécsi császári Burgban élt, onnan uralkodott. Az európai fényű udvartartás, Nyugatra törekvés elvonta az ország erejét, figyelmét Konstantinápolyról. János érsek szembeszállt a fals királyi akarattal. Vitájuk hevében Mátyás még arcul is ütötte az  - akár apja is lehetne korú- főpapot. Konfliktusuk végül az országot féltő, tiltakozó esztergomi érsek belső száműzetésbe kényszerítéséig eszkalálódott. (kinek ne jutna itt eszébe Mindszenti hercegprímás).

1543. augusztus 8.

Ismét esztergomi tragédia esett e napra. János érsek látnoki félelme beigazolódott, az ország szétzilálva, közepe török által elfoglalva, Buda két éve csellel bevéve. Mohács után a török szultáni hatalom hol határon kívülről, hol határon belülről dirigálva ura, parancsolója az ország nagyrészének. Csak igazolásul vagy példaként: 1529-ben -miután a szultán és a vezérkar sorba felpróbálta fejére -a magyar szent koronát, azt dísztelennek találva kiadatták Zápolyának. Másik példa a porta aktuális hatalmára:1533 ban Esztergom városának kulcsait!!! és 7ooo aranyat  vitt a magyar küldöttség Isztambulba. A fényes tekintetű nagy Szulejmán az aranyakat elfogadta, az önként kínált hódolást és a kulcsot visszaküldte. Tíz év multán aztán maga jött érte. Rettenetes, talán a mohácsit is meghaladó (ott cca 70 000 csatatéri harcos) sereg,  és hajókon felvontatott hatalmas nehéztűzérség jött Estergon kalesi alá. Hétszer hét ágyúval 1543. július 27.-én már törték-zúzták a falakat. Tíz nap eredménytelen gyilkos ostrom után árulók, szökevények érkeztek a fővezírhez. A lőporraktárt és a vízgépet kell elrontani, nem pedig a várfalat! Másnapra már hűlt helye volt a lőportoronynak és bekövetkezett a legvégzetesebb hadi esemény is. Tudnivaló, hogy az 1543.-as esztendő átkozott kánikulát hozott. A Fertő tó abban az évben teljesen kiszáradt. Esztergom várát a hetven éve hűségesen szolgáló, csörömpölő bámulatos érseki reneszánsz vízgép –a világ csodájára – elegendő vízzel látta el. A 3000 vitéz és menekült, hadinép, jószágok, paripák nem szenvedtek vízhiánytól. Augusztus nyolcadikán hajnalban aztán szpáhi-janicsár kommandós csapat lepte meg a vízgép udvarát. Mind a tizennyolc várvédőt levágták. A fő gépkezelőnek, Magister Andreas cisternariusnak magyarul Csatornás Andrásnak alig maradt ideje, hogy használhatatlanná tegye az elfoglalt szivattyút. A vízellátás megszünt, a kánikula nem, így történt, hogy a vár térdre kényszerült. Két nap múlva már a dzsámivá alakított St. Adalbert székesegyházban hallgatta az  Allah Akbart  a mohácsi-szigetvári győztes szultán Nagy Szulejmán és az udvari nép. Közöttük volt Mimar Koca Sinan udvari főépítész, a víművek, fürdők zseniális építője, a mohamedán világ Michelangeloja. Ma az Istambuli műszaki egyetem viseli a nevét. Közösen kutatjuk, maradt-e leírás az esztergomi ostromról, vízgépről a Sinan hagyatékban. Így esett el augusztus 8.-án az esztergomi vízvár majd a fellegvár.

1663. augusztus 8.-án ismét rávillant a történelem Esztergomra. Almásderes lován bebaktatott a szandzsák székhelyre Evlia Cselebi bej, kinek csak Allah tudná összes titulusát felsorolni. Amennyiről mi tudunk: Zillit udvari aranyműves fia, Mehmed nagyvezír unokaöccse, az Aya Sofia központi mecset   bülbül szavú Korán előénekese, a szultáni udvar apródja, vélhetően bektasi dervis és spahi katona, majd pedig évtizedeken át -ismeretlen és rejtélyes haláláig -sztárriporter, tudósító,utazó,6000 oldal útleírás- kézirat szerzője. Evlia Cselebi nem véletlenül, hanem a Bécs ellen hadra kelt szultáni sereg, Küprüli Ahmed katonájaként járt a városban. Érsekújvár ellen fordult a szultáni ármádia, az ágyúkat át kellett szállítani a Dunán. 2000 cölöppel erősítették meg az utászok a hídfőt, míg az elkészült Cselebi fel s alá  lófrált,csellengett a városban. Ráérős idejében mindent megnézett, leírt. Ennek köszönhető, hogy mintegy 1300 szóból álló, igen részletes leírás maradt ránk a még mindég, talán már kétszázadik éve zakatoló bámulatos vízgépről. Csak Cselebi leírásából tudunk vízgéphez kapcsolódó ámulatba ejtő műszaki Barba-trükkről is. A fellegvárba felpumpált vizet a ciszternából, mint 6o méteres víztoronyból visszafordították és hatalmas szökőkutat lőttek fel a lezúduló vízből. Ez a korabeli világ legmagasabb szökőkútja volt. A trükk bemutatója talán Uveisz Izamil kujodsi, desirmendi baba, molnár-apó volt. Küprüli nagyvezír az élményfürdőért 15 akcse fizetésemelést és 5o arany ajándékozott a kútkezelőnek. Cselebi így fejezi be naplóját 1663. augusztus 8.-án:

„A magasságos Isten adja, hogy az idők végeztéig működjön ez a vízgép. Amen!” (ha hihetetlenül is hangzik: az Ament a mohamedánok ugyanúgy használják, mint mi.)

1945. augusztus 8.

Ne kérdezd, kiért szól a harang. Érted is szól. Városunk kedves ismerőseinek, a sok Suzuki- beli műszakinak és Osamu Suzuki díszpolgárunknak gyászában osztozva emlékezünk meg a Nagaszakira ledobott plutonium bombára, méginkább annak civil áldozataira. A városbeli domb, mely fölött az ejtőernyőn leérkező ördögi szerkezet felrobbant a nemrég engedélyezett nagaszaki katolikus közösség területe volt. Még száz év sem telt el, hogy ott a dombon vallásuk miatt katolikus japánokat fejeztek le. A bomba áldozatául esett a leánygimnáziumuk és majd a teljes közösség. Japán bölcselő írja: talán ez volt az a véráldozat, melyet a háborúért, az azt követő kapitulációba foglalt szabad vallásgyakorlásért a japán nemzetnek fizetnie kellett. Augusztus nyolcadikák. Ne kérdezd, kiért szól a harang.
Érted szól Esztergomban is.

A port lefújta: Kolumbán György.
2005.