KI IS VOLT MAJER ISTVÁN?

Kovács Tamás,  szülőfalujából a felvidéki Kürtből 3. alkalommal vág neki kerékpárral a Majer István emléktúrának. Ez adja az indokát, hogy megismételjük egy 10 évvel ezelőtti írásunkat, amikoris az Esztergomi Képviselő-testület Majer Istvánról nevezte el a Pedagógiai Szakszolgálat és Gyermekjóléti Szolgálat szervezetét.

Ki is volt Majer István?

Esztergom Város Önkormányzata rendeletileg létrehozott egy Pedagógiai Szakszolgálat és Gyermekjóléti Szolgálat nevű szervezetet. Az új intézmény Majer István nevét vette fel. A XIX. században országosan is ismert főpapot hosszú ideig feledte Esztergom lakossága. A Képviselőtestület döntése után sokan feltették a kérdést: ki is volt Majer István?

Ki is volt Majer István?

1813. augusztus 15-én született a Nyitra megyei Mocsonokon. Édesapja a nyitrai püspök udvari tisztje, édesanyja esztergomi születésű volt. Elemi iskoláit szülőfalujában és Érsekújvárott, középiskoláit Esztergomban és Nagyszombatban végezte.
A papi szemináriumban kitűnt rajztehetségével. Barátaival „honi nyelvgyakorló egyesületet” szervezett, melynek ő volt a jegyzője.
Közírói pályája 2 nyelvészeti tanulmányával indult 1835-ben.
A szeminárium elvégzése után fiatal kora miatt még nem szentelték fel, hanem egyházi engedéllyel Pesten jogot tanult. Rövid ideig a Sinnyei családban nevelői feladatokat is ellátott.
1836. augusztus 29-én került sor pappá szentelésére. Ezt követően 2 évig Muzslán, majd 1838-tól Esztergomban volt segédlelkész. Ezen időszak alatt papi tevékenységén túl intenzíven foglalkozott a rézmetszéssel, melyről később /1847/ ismertetőt írt „A rézmetszészetnek műtana” címmel.
Neve egyre ismertebb lett.

Kopácsy József hercegprímás 1842. szeptember 7-től kinevezte a mai Tanítóképző elődjének a Mesterképző Intézet első tanárává.
Ettől kezdve az egyébként mindenre kiterjedő figyelme és érdeklődése a nevelés és az oktatás irányába fordult.
Egészségtan című a nép számára készült dolgozata tankönyv lett az elemi iskolákban.
Népneveléstan című munkáját – szlovák nyelvre is lefordították – a korabeli oktatás alapműve lett.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukása után esztergomi állását megszüntették. Így került Pestre, ahol 1849. október 27-től 3 éven át a bölcsészkaron tanított. 1 év múlva ő irányítja, felügyeli Pest összes elemi és magániskoláját.
Tanítói könyvtárat hoz létre, a testnevelés, a tornatanítás fontosságát hangsúlyozza, részt vesz az első bölcsőde létrehozásában.
Mindezek mellett ír, publikál. 1850-től szerkeszti a Katolikus Néplapot.
Írásainak célja azonban döntően a népnevelés. Se szeri, se száma a nép egyszerű gyermekeinek szóló – ma azt mondanánk – felvilágosító munkáinak.
„A jó gazda”/ 1848 / c. írásában 25 pontban tanítja a gazdákat.
„Aranytanácsok szolgálók, dajkák, szobalányok számára”, „Aranytanácsok vándorló és mesterlegényeknek útravalóul”, de írt „A jó kenyérsütés mesterségéről”, „A tompaeszűek neveléséről” melyben a fogyatékosokkal való bánásmódra ad tanácsot, „Vidor szóváltás” c. munkájában a kártyajátékokkal foglalkozik. Az iparostanulóknak vasárnapi és esti iskolákat szervezett.
1856-70 között szerkesztette az „István bácsi naptárát”.
Az emberek őt is István bácsinak nevezték és tisztelték.
1857-től az intenzív munkát felválthatta egy kis pihenés. Megromlott egészsége miatt is elhagyja a fővárost és a Komárom megyei Kürt plébánosa lett. Azonban itt is papi hivatásán túl dolgozik tovább. Természetesen megírja a község történetét, néprajzzal foglalkozik, rajzol, tanít.
Az 1866-os év már Esztergomban köszönt rá. Kanonokká nevezték ki. Ettől kezdve az egyházi „karriere” is töretlen.
1867-ben megkapja a Vaskorona rendet. 1869-től apát. 1876-ban a Lipót renddel tüntetik ki.
67 évesen lett stagni címzetes püspök. 1884-től Simor János érseki helynöke, szentgyörgymezői prepost és főegyházmegyei főesperes.
1 évvel később országos elismerés éri. A főrendi ház örökös tagjává választják.
Esztergom Város 1886-ban díszpolgárává fogadja.
Munkakedve töretlen. Gyönyörű emlékkönyvet szerkeszt Simor János aranymiséjére. 4000 kötetes saját könyvtárába 36 hazai és 4 külföldi lapot járatott.
Számos egylet és szervezet elnöke volt. Ő alapította például az Esztergomi Irodalmi Egyletet / 1868 /
Idős korában is aktív életet élt, de az évek végül legyőzték.
Életének 81. esztendejében, áldozó papságának 58. évében végelgyengülésben hunyt el 1893. november 24-én éjjel 11 órakor.
Végrendeletében 15 ezer forintot hagyott közcélokra. Kiadványaiból származó bevételeit is jótékony célokra fordította - többnyire szegény diákok tanítására.
Teljes életet élt.
Közgondolkodásunkban, emlékezetünkben – méltatlanul – évtizedekig nem azt a helyet foglalta el, ami őt megilleti.
Egy új intézmény róla való elnevezése még csak egy pici törlesztés abból, amivel tartozunk emlékének.
Osvai László dr.