KOLUMBÁN GYÖRGY ÍRÁSAIBÓL

A Perényi loggia a sárospataki vár reneszánsz dísze. Szerencsésen vészelte át az elmúlt fél évezredet. Aggodalmas gondoskodásnak köszönheti ezt a „szerencsét”. 1945 után pld. Mezei Mária színésznő vette szárnyai alá, megvásárolta, óvta a kastély, a Perényi loggiával együtt.
 

E Perényi családdal - és természetesen Esztergommal - kapcsolatos a mai felfedező utunk. A család Mátyás király idején, a z 1400-as évek vége felé tündökölt a magyar hatalmi életben. Nádor volt az akkori családfő! A mohácsi győztes II. Szolimán stabilitást akart látni az új hódításának területén, ezért szelíd erőszakkal Isztambulba kérette Perényiék tízéves kisfiát Gáborkát. Jót fog tenni a szélkakas Perényi kézbentartásának, ha a fia túszként a szultán udvarában nevelkedik. Gáborka eltűnt, soha vissza nem került édesanyja, testvére házához.

Mit tesz Isten, egyszer mégiscsak megérkezett Budára egy azonos korú fiatalember, aki állította magáról, ő a Sztambulba hurcolt, eltűnt Perényi gyerek. Édesanyja, dajkája felismerte, de testvére, aki addigra már egyedül örökölte meg a nádor papa hatalmas vagyonát - az bizony tiltakozott. Szélhámosnak tartotta a felbukkant idegent, aki a hagyaték felét akarja kikanyarítani magának a hazugsággal. Sarokba is szorították az állítólagos Perényi Ferencet, ki bevallotta, Esztergomból való és Poor Mihály az igazi neve - de akkor már ezt sem hitték el a szélhámosának.

Megkezdődött az egri érseki bíróság előtt egy korabeli átvilágítási per, annak igazolására, hogy mi is a valóság, köze lehet-e az ipsének a Perényi hagyatékhoz. A fűzérradványi várban hallgatták meg az esztergomi szélhámost. A bíróság tudni akarta, tényleg lakott-e itt Poor Mihály. Kihallgatták minden olyan kérdésben, melyet csak esztergomi lakos tudhat.

Megeredt a tanú nyelve, vagy negyven különféle történetet, színes esztergomi pletykát és tényt mesélt a bíróságnak az ál Perényi leszármazó, miáltal sikerült is tisztáznia magát. Vallomását leírták, a megtért bűnöst szabadon engedték. A régmúlt Esztergomnak valóságos kincsestára ez a bírósági jegyzőkönyv.  Fontos, eddig nem is ismert dolgok, események illetve tudni sem érdemes mindennapi apró történetek, szokások maradtak ránk.  A tanú megemlíti, hogy kitől hordták a ministránsok a misebort, elmeséli a ferencesek, bginák, klarisszák, ágoston rendiek és domonkosok rendházát. Részletesen leírja a várbeli paloták eddig nem ismert apró részleteit.

A latin nyelvű jegyzőkönyv hemzseg a magyar kifejezésektől, szavaktól. Rablás, homokos szőlő hegy, szent vér (kápolna) , püspök, hordó,  réz tarack, víz-vár, Dorkó nevű szégyentelen női persona, vagy erkély ( sic!) szavakat találunk a szövegben. Esztergom-Szentgyörgy zöld -mező városról is részletes leírást ad Poor Mihály:  A Szt.György templom mellett” …..vbi lignorum Mori Magna est Copia.” , vagyis sok  mórus (eperfa) áll. (A.D. 1532) .

Kedves olvasók!  Petrovics Gyula képviselő úr ösztökélésére nemrég helyezte védelem alá a szentgyörgymezői eperfákat egy testületi határozat. Ugyanott, ugyanolyan fákat. Ötszáz év telt el közben, tizenöt emberöltő. Akkor is, ma is a város emlékezetes dísze volt az utcák eperfa alléja.  A „Korencsi”  ajtajába támaszkodva tessék egy kicsit eltűnődni, ugyanígy díszítette  a sok szederfa a Dózsa György teret már Dózsa György idejében is.
Valóságos krimik, horror történetek és pletykák is ránk maradtak a leírásban. Megtudjuk, hogy az érseki fellegvár ablaka alatt vérfoltos zöld  ruhájában hever egy temetetlen hulla. Barbél János borbélysegédjét gyilkolták meg a palota ablakában. A kézrekerítéséig szokás volt a tetemet a helyszínen hagyni. Egy másik rémtörténet szerint a Szent Vér kápolna tolvaját a közeli szőlőhegyen elégették! A várbeli udvarbíróról jut eszébe Poornak, hogy „.ismert valami Dorkó nevezetű personát, Mutnoki Mihály ágyasát, akit az arra kényszerített, hogy mással semmiképpen se bonyolítson le ügyletet.” A domonkosrendi orgonistáról, János testvérről megjegyzi: ”..szerfölött szerette Kiss Miklós feleségét.”

Kiss Miklósnál egy pillanatra magállunk:  Ma az esztergomi érdeklődők naponta kukucskálnak be a főtéri Szt. Lőrinc templom falainál kezdett ásatások munkagödrébe, a tucatnyi csontváz között régészkedő, ásató csapat munkáját figyelve. Az előző mondatban emlegetett, felszarvazott Kiss Miklóst itt nem hagyhatjuk újabb említés nélkül. Valószínűleg azonos volt azzal az Esztergomból később elmenekült négy polgár egyikével, akik 1548.-ban (már török idők!) királyi engedélyt kaptak a Szt. Lőrinc templom elásott kincseinek felkutatására és elhozatalára. Ma is vannak felszarvazott férjek, ma is vannak rejtett kincseink, ma is folyik a Szt.Lőrinc templom feltárása, Kiss Miklósnak erős dejavu érzése támadhatna a ROCHLITZ - GRANTURS sarkán!

A várhegy aljáról is említést tesz a kétségbeesetten védekező lator. Azzal bizonygatja esztergomi illetőségét, hogy  olyan 1532.-es évből való adatot közöl amelyet szemtanúként ismer: „Harmickettedszer: Item WYZ_WAAR ( Werpecz) vocatum Bene Sciret, Et Quod super unumMagnum Gradum Ex Ligno factum in eum Descederetur, vbi una Rota fusiet, qe Ex Danubio aquam Impelleret ad Cisternam.” Magyarítva: „Jól ismeri a Werpechnek nevezett wíz-waarat” és hogy abba egy nagy, fából készült lépcsőn járnak le, ahol egy kerék volt ( una Rota), amely a Dunából felhajtja a vizet a ciszternába.” Ez az 1543 ban megrongált vízműnek helyszíni ismereten alapuló leghitelesebb leírása.

Esztergom felfedezése véget nem érő történetek sorából áll. A mai alkalommal a Poor Mihály per jegyzőkönyvét, mint Esztergom kis színes leporellóját nyitogattuk. Aki a teljes szövegre lenne kíváncsi, az megtalálja az eredeti okiratot az Országos Levéltár Zichy – családi iratai között vagy az Esztergom Évlapjai 198. II. kötetében. Mindez történt a török foglalás előtti évtizedben az 1530-40-es években, azon utcákon, melyeket ma mi taposunk.

Kolumbán György
2005.szeptember