LEVELEK RUANDÁBÓL 1.

Pátkai István főorvos úr ismét útra kelt a nagyvilágba, és így újra olvashatjuk érdekes híradásait. Ezúttal Ruandából küldte el szokásos hírlevelét, melyet folytatásokban ismertetünk olvasóinkkal. Rövid bevezető után megtudhatjuk, hogyan szakították meg nyugdíjas pihenő éveiket és indultak Afrikába.
 

Életrajzi visszatekintés

Közel negyven évvel ezelőtt, 1974-ben indultunk először Afrikába. Világlátó, utazó kedvvel, itt a közelben, a szomszédos Ugandában, a hírhedett Idi Amin diktátor országában négy évet töltöttünk. Az otthon megszervezéséről feleségem gondoskodott, én a Kampalai Egyetemen vállaltam oktatói munkát. Kalandos, tanuló időszak volt az ugandai kezdet, ismerkedtünk a turbulens földrész viharaival, tanultuk a nehéz körülményekhez való alkalmazkodást, láttuk és átéreztük az ugandai barátaink tragikus élethelyzeteit. Éppen kitört egy helyi háború, amikor hazatértünk, nehéz szívvel hagytam félbe az ígéretes oktatói és tudományos kutatói munkát.

Értékes, szép éveket töltöttünk itthon, majd 1982-ben újra útra keltünk és 1987-ig Nigériában, Gizella, mint szemész, én meg az Észak Kelet Nigériai Borno Állam ideg – és elmegyógyász konzultánsaként tevékenykedtem. Kórházunk ismét visszafogadott bennünket és aktív éveinkből itthon szolgáltunk 1987-től 1994-ig.

Az újabb hívás feleségemnek szólt, aki Észak-Nigériában Kano -ban kapott megbízatást, a német bázisú nemzetközi keresztény misszió, a Christoffel Blindenmission - CBM által támogatott szemkórházban dolgozott, miközben én a pszichiátriai ellátást, egyetemi oktatás megszervezését végezhettem közel 15 millió lakós körzetében. Nehéz feladat következett, amikor 2005-ben, a CBM-től konzultánsi megbízatást kaptam. A cunámi sújtotta országokban és számos délkelet-ázsiai országban segédkeztem a katasztrófák utáni neuro-pszichiátriai ellátás megszervezésében. A négy évre szóló ázsiai küldetésem után 2009-ben hazatértünk. Immáron nyugdíjas éveink alatt rövid  megbízatásokat vállaltunk Afrikában és Ázsiában.

Múlt év végén ismét feleségem kapott egy hosszabb időre szóló meghívást, Afrika ismét visszahívta ezúttal Ruandába, ahol egy regionális szemkórház belga orvosa továbbképzésre ment és a CBM helyettest keresett. Gizella elvállalta az egy évre szóló feladatot. Bár a misszió számomra nem biztosított állást, lehetővé tette, hogy elkísérjem a feleségemet. A Ruandában kibontakozó közösségi pszichiátriai ellátás megszervezésében, képzési programok megvalósításában találok elfoglaltságot.

Földrajzi és történelmi háttér

A világháló korában könnyű és nehéz is úti jegyzeteket írni. Nehéz, mert a hatalmas információ áradatban szédülés fogja el az embert, mennyi mindent kellene elolvasni. A bőség zavarában néha egymásnak ellentmondó adatokkal is találkozunk. Amikor hírlevelet írunk nehéz elkülöníteni a lényegest a lényegtelentől. A világháló adatbázisait használva élményeinket könnyen elhelyezhetjük a földrajzi és történeti kereteik között, tájékozódhatunk a sokszor számunkra érthetetlen kulturális jelenségek körében és nem utolsó sorban hatalmas segítséget kapunk a nyelvek tanulásához.

Hírlevelemben válogatok az országról szóló információk között. Személyes érdeklődéssel, magyar kapcsolódásokra figyelve tanulom a földrajzot, történelmet. Keresem az utakat, lehetőségeket, hogy a kultúrát és a szükségleteket megismerve, megtaláljam a gondoskodásra, vigasztalásra szoruló embereket, tegyek valamit a helyzetük jobbítására,  hogy értelme legyen annak, hogy erre jártam.
 
Ruandának nincs tengerpartja, az egyenlítőtől  120 km-re délre, Afrika közepén, 1270 km-re az Indiai Óceántól nyugatra és 2000 km-re az Atlanti Óceántól keletre fekszik. A Kongó és a Nílus vízválasztó területén, északon a Virunga vulkánokkal, 23 tóval és számos folyóval természeti szépségekben különlegesen gazdag ország. A Holt tengertől Mozambikig húzódó földtörténeti hasadék – Rift -Valley mentén elhelyezkedő Kivu- tó határolja Kongó felé, északon Ugandával, keleten Tanzániával és délen Burundival határos. Északon és nyugaton magas hegyek (1500 – 2500 méterrel a tengerszínt felett) miatt Afrika Svájcának, ezernyi hegy országának is nevezik. Az ország legmagasabb pontja a 4507 méteres Karisimbi vulkán. Nyugaton a Tanzániával határos terület, a Nílus távoli forrásvidéke, a Kagera –folyó mentén, a Viktória tó medencéje felé lapos.
Az egyenlítői hőséget a magas hegyek mérséklik,  25-28 C az átlagos hőmérséklet, 900- 1,600 mm csapadék, márciustól májusig majd októbertől decemberig esős évszakokkal, augusztus és szeptember a legmelegebb.
Ásványi kincsekben szegény, némi volfrámot, berilliumot, ónt bányásznak és újabban gázt nyernek a Kivu tóból.

Délnyugaton a Nyungwe nemzeti park területén nagyobb összefüggő trópusi őserdő, a hegyi gorillákat őrző Virunga park és a tanzániai határon húzódó Akagera nemzeti parkok fontos turista célpontok. Teát, kávét exportálnak, banán, mogyoró, manióka, burgonya terem a teraszoson művelt termékeny földeken. Főként Kenyából, Németországból, Belgiumból importálnak élelmiszert, gépeket,  építőanyagot és kőolajtermékeket, de Indonézia, Hongkong és a Dél Afrikai köztársaság is kereskedelmi partnerek. 12000 km közúti hálózata van, vasútvonala nincs. Kigali főváros mellett épült a nemzetközi repülőtér.

Pénzneme a ruandai frank, jelenleg 1 Euró 826 Ruandai frankot ér. Az első világháború előtt Burundival együtt német gyarmat volt, majd 1962-ben belga fennhatóság után vált függetlenné.
Afrika legsűrűbben lakott országa, hazánk harmadán – 26,340 km2 területen 8,5 millióan élnek. A születéskor várható élettartam 45 év a nők és 42 a férfiak körében. Alacsony jövedelmű ország, 2005-ös adatok szerint egy főre 220 US Dollár. Nagyobb részben római katolikusok, de protestáns, muszlim és tradicionális vallásokat is gyakorolják. Kinyarwanda, francia és angol hivatalos nyelvek mellett szuahélit is sokan beszélik. A földművelő hutu, a pigmeusokkal rokon twa és az állattenyésztő életmódot folytató tusi népcsoportok a gyarmatosítás előtt  viszonylag békében jól szervezett feudális királyságban éltek, majd a gyarmatosítás következményének is tulajdonítható, súlyos, 1994-ben népirtásig fokozódó  feszültségek a közelmúlt történelmének meghatározó változásaihoz vezettek. 2003 óta az új alkotmány egyenlő jogokat biztosít a hutuk -nak és a tusik- nak, a parlamentben fele-fele arányban képviseltetik magukat. Ruanda 2009-től a Brit Nemzetközösség tagja.

A felfedezések története különösen a Nílus eredésével kapcsolatban érdekes. A Ruandában eredő Kagera folyóval és mellékfolyóival indul a Nílus 6718 kilométeres útjára. A Kegerába ömlő Rukarara forrását angol és új-zélandi kutatók találták meg a ruandai Nyungwe nemzeti park erdőségében. A Kelet Afrikai fennsíkon elterülő Viktória tó és Ugandával Kongóval határos Albert tó mint hatalmas víztárolók táplálják a híres folyamot.

Említésre méltó, hogy Samuel Baker, a híres angol utazó, vasúti mérnök, a nagyvadak híres vadásza második felsége a magyar származású Sass Flóra volt, ők találták meg elsőnek és nevet is adtak az Albert-tónak és a Murchison vízesésnek. A Nílus fő eredési helyének az Albert- tót tartották.

A kalandos életű magyar felfedezőnő szüleit és fiútestvérét 1848-ban román felkelők lemészárolták, a kis Flóra úgy menekült meg, hogy a család oláh szolgálója saját gyermekének mondta, majd egy örmény család vette magához. Az őrnagy apa Bem seregében szolgált az erdélyi hadjáratban és 1848-ban az Ottomán birodalomba menekültek. Flóra rabszolga kereskedők kezébe került, háremhölgynek árulták, és 1859-ben, Vidin - ben, rabszolgapiacon látta meg Samuel Baker, kiváltotta és feleségül vette. Az afrikaiak által hajnalcsillagnak és holdleánynak nevezett szép szőke Flóra hű társa volt a híres Bakernek, aki a rabszolgaság eltörlésén is fáradozott. 1892-ben az osztrák Oscar Baumann majd 1894-ben a német Gustav Adolf von Götzen voltak az első európaiak, akik a ruandai királyságra tették lábukat.

Források:
Wikipédia
Magyar Világjárónők - I Rész, Takács Mária sorozata – Internet Forrás
Rwanda, Philip Briggs and Janice Booth, The Bradt Travel Guide, 2007.