LEVELEK RUANDÁBÓL 3

Pátkai István főorvos úr ismét útra kelt a nagyvilágba, és így újra olvashatjuk érdekes híradásait. Ezúttal Ruandából küldte el szokásos hírlevelét, melyet folytatásokban ismertetünk olvasóinkkal

Ruanda
- Kigali -

Ruanda, közép-keletafrikai kis ország a Kivu tótól keletre 26,338 km2 területtel, 1700 méterrel a tengerszint felett, festői szépségű kedvező klímájú magasföld. A nyugati Virunga vulkanikus csúcsok között a 4507 méter magas Karisimbi az ország legmagasabb csúcsa. Mintegy negyedmilliós Kigali az ország fővárosa, melytől délnyugatra ered a Kagera, a Nílus távoli mellékfolyója. Sűrűn lakott ország, lakóinak száma 6,853,359. 90% hutu, 9% tusi és 1% a twa (pigmeus) etnikai csoporthoz tartozik. Hivatalos nyelvek a francia és a kinyarwanda. A lakóság 74%-a keresztény, 25% törzsi vallású, 1 % mohamedán. Jelentős külföldi támogatásra szorul. Kávé és tea jövedelmi forrást jelent. Pigmeusok voltak az őslakók, akiket a hutuk, őket pedig a tusik hódították meg. Az európai domináció a német fennhatósággal kezdődött majd a belga uralom következett. A hutuk és tusik közötti politikai és szociális egyenlőtlenség súlyosbodott az európai befolyás idején és az antagonizmus előbb 1960-ban majd tragikus méretekben 1994-ben népirtásban tetőzött. A születéskor várható élettartam átlagosan 40,5 év. A születési arányszám 1,000:39, a halálozási arány 1,000: 20 és a természetes növekedési arány 1,9%.  24,697 személyre jut egy orvos, a csecsemőhalandóság 1,000:119. A lakóság 61 % írástudó, az elemi oktatás 7 - 14 éves korig kötelező.
 
Kigali - ban kétnapos intenzív szemináriumot tartottam szociális munkásoknak, foglalkozás – terapeutáknak, gyógypedagógusoknak, laikus egyházi segítőknek és ápolóknak, akik nagyrészt intellektuális sérülésekben szenvedők segítésével, rehabilitációjával foglalkoznak a közösség bevonásával, elsősorban helyi erőforrásokra támaszkodva, nemzetközi szervezetek támogatásával. Több mint harminc résztvevő volt. A rehabilitáció gyakorlatában az oktatási, szociális és foglalkozási dimenziók mellett rendkívül fontos a szülők, a hozzátartozók, - a tulajdonképpeni gondoskodók lelki - emocionális szükségleteire való válasz.
A szülök megnyerése, szégyenük, bűnösségérzésük könnyítése a sérülttel való foglalkozás előfeltétele. Sok kiaknázatlan erőforrást rejt a közösség, az önkéntesek az egyházi laikus segítők bevonása nélkülözhetetlen. A munkatársak a sérülésekkel kapcsolatos egészségügyi, gyógypedagógiai és foglalkozási rehabilitációs szaktudás mellett elsősorban kommunikációs ismereteket, helyi kulturális tudást igényelnek, hogy fel tudjanak állni a sérültek - igen gyakran a szegények legszegényebbjei érdekében. Ebben a hiteles nemzetközi missziók támogatása és a területen megbecsülést élvező egészségügyi vezetőkkel való kapcsolat, jelentős segítség.
A tanzániai kontextusban már említett pszichiátriai prioritások mellett, - kevésbé a szemináriumi alkalmakkor, sokkal inkább az informális interakciókban, - beszélgettünk a népirtás katasztrofális traumájáról, a náci holocaust -hoz mérhető, 1994-es eseményekről. A közel egy millió ember brutális mészárlása ma is érezhető, nem múlt el, nem is múlhat el igazságszolgáltatás, gyógyítás és megbékélés nélkül. Többek között ír támogatással évek óta tartanak stressz és trauma tanácsadó tanfolyamokat. A több éves erőfeszítéseket értékelő klinikai pszichológusokkal, köztük a Ruandai Gikonkoro -ban tevékenykedő Mária Missziós Társaság  (MMM) munkatársaival is találkoztam. Döbbenten álltam a mészárlások helyszínén és hallgattam a csaknem mindenkit érintő népirtás személyes drámáit.
 
Véletlen találkozás?
Fontos találkozásaink csak látszólag véletlenek. Gondviselőnk jelenlétét, valóságos kegyelmi momentumokat élünk át, amikor új kapcsolatokat kötünk és akkor is amikor régi barátokkal, ismerősökkel találkozunk. A lelki segítés távoli útjain nincs nagy tolongás. Kigaliban a presbiteriánusok vendégházában az esti órákban a másnapi előadásomra készülve Dr. Sheila Devane-t, a tűzről pattant ír apácát látom, akivel közel félévvel ezelőtt London közelében tanácskoztunk a „Lelki gondoskodás a fejlődő országokban – Nagy kihívás az egyházak számára” című kongresszuson. Sheila és szerzetesnővér társai koncertet rendeztek konferencia résztvevőinek de az afrikai missziójuk is felkeltette figyelmemet. Meglepődött, amikor megszólítottam. „Sheila, ma este is lesz koncert?” "Sheila, are we going to have another concert?" „Milyen kellemes meglepetés, alig hiszek a szemeimnek” „I can't believe either my eyes or my ears!  – válaszolt. Jé, a közelmúltban találkoztunk London mellett és most itt van előttem Pátkai István, Magyarországról, egyébként Nigériában dolgozik”„Here before me Istvan Patkai (from Hungary but now working in Nigeria).” Hosszú beszélgetés következett, a traumák utáni lelki segítésről, pszichológiai és spirituális értékekről, a szupervízió és a referálás rendszereiről volt szó. Felelevenítettük a London melletti konferenciát, szép esténk volt. Sheila később bemutat a nővértársának. „István missziós munkatársaknak tart előadásokat a lelki segítésről, majd a bombázások ellenére Gomába utazik, hasonló céllal.” „He is in Kigali to speak to Church personnel about mental health issues and then is planning (despite the bombing) to go on to Goma for a similar event.” Jólesnek az elismerő szavak, de bevallom, hogy az ittlétem és a bombák között én nem kerestem a kapcsolatot. Afrikában gyakori, most talán csak élesebb veszélyhelyzetet Gomában fogtam fel, amikor Sheila Nővér kedves szavait kongói munkatársaktól hallottam ismét.
Alkalmam volt megtekinteni a Kigali közelében levő Központi Pszichiátriai Kórházat. A szakápoló vezetése alatt működik a kórház. Regionális ellátó, oktató és irányító intézmény. Fontos szerepe lehet abban, hogy a sokszor egymás munkájáról alig értesülve tevékenykedő, nemzetközi támogatást élvező tanácsadó – trauma, stressz kezelő, békítő programokat egy jól működő közösségi pszichiátriai ellátásba integrálják, - anélkül hogy az NGO- k önállóságát, mozgékonyságát, spontaneitását veszélyeztetnénk.
 
Kongói Köztársaság
-    Zaire
-   
Hatalmas kiterjedésű közép- afrikai ország területe 2,344,885 km2.  A Kongó folyam völgye az ország középső részét uraló egyenlítői dzsungel és szavanna, melyet magasföldek, ásványi kincsekben gazdag hegyek szegélyeznek. A legendás Hold-hegység, a havas Ruwenzori hegylánc az 5109 méteres csúcsával északkeleten az ország legmagasabb csúcsa. Az ország lakóinak száma 46,498.539, fővárosa a közel ötmilliós Kinshasa. A rendkívül gazdag ország infrastruktúrája fejletlen. A rebellis északkeleti országrészből csak repülővel érhető el a főváros.
Portugál, majd belga külföldi befolyás, súlyos polgárháború mellett 1960-ban vált függetlenné. A korrupt Mobotu diktátort követő Kabila uralma alatt sem stabilizálódott az ország.  Külföldi hatalmi, kereskedelmi érdekek, helyi etnikai ellentétek feszülnek a jelenlegi háborús megosztottság hátterében. A központi kormányzatot támogató Angolával, Zambiával és Zimbabwével szemben áll a rebellis csoport, akik Kisangani, Goma, Bukavu vidékét, az ország északkeleti részét tartják ellen őrzésük alatt.
A születéskor várható élettartam átlagosan 47 év. 1,000: 48 születési és 1,000: 17 halálozási arányszám mellett a lakóság természetes növekedése 3,1%. A csecsemőhalandóság 1,000: 108. 15,584 személyre jut egy orvos. A népesség 77%-a írástudó, 6-12 éves korig kötelező az oktatás. A lakosság 70%-a keresztény, 10%-a mohamedán és a többiek törzsi vallásúak. Több mint 200 etnikai csoport francia hivatalos nyelven kommunikál, de kongo, luba, mongo és rwanda a fontosabb regionális nyelvek. Érdekes, hogy a kelet -afrikai lingua francat a swahili-t Goma vidékén sokan beszélik. A rabszolga-kereskedők Zanzibár, Bagamoyo és Dar es Salaam irányából rendszeresen látogattak erre. A szomszédos Ruandában nem beszélik a swahilit, mert a rabszolga-kereskedők a magasabb területekre nem tudtak behatolni.
 
A rebellis, Kabilával szembenálló, Uganda és Rwanda által támogatott északkeleti területre, a festői szépségű Kivu- tó partján fekvő Gomá - ba szólt a meghívásom. Kigaliból Gomá -ba hegyi szerpentineken közel öt órát utaztunk. Láthatóan fejlettebb katonai technikával rendelkező rebellis erők Kabila szülőföldjét foglalták el a közelmúltban. Ezt megbosszulva egy antonov típusú teherszállító gépből Kabiláék bombákat szórtak Gomára. A bombázás két héttel érkezésem előtt történt. Legalább 50 halálos áldozatot követelt, sokan megsérültek és a kiterjedt pusztítás nyomait magam is láthattam.
 
A híres és turistaattrakció Kilimandzsáró és a tanzán szavanna, Afrikai Svájcának is nevezett Ruanda után az egyenlítői Afrika természeti környezetében különösen a kongó-i, goma-i táj érintett meg. A bilharzia -mentes Kivu -tóban úszva honvágyat érezve gondoltam a magyarországi balatoni nyárra. Az északra emelkedő aktív vulkanikus kúp a trópusi éjszakában gigantikus tűzijátékkal ezernyi csillagot szór a csillagos égre. A Virunga - csúcsok a Kivu- tóból nézve szülőföldemre a Balaton vidékére emlékeztettek. A tóparti Badacsony, a Szentgyörgyhegy és Gulács az afrikai óriások kis testvérei. Az elbűvölő természet csodálatából az ágostoni gondolattal tértem vissza a valósághoz. Az emberek elutaznak, csodálják a hegyeket és a tenger hullámait a folyókat és a csillagokat és elmennek egymás mellett, alig figyelnek egymásra. Pedig itt is az ember a legérdekesebb.
 
Két hete itt bombák hullottak…
 
Az ország északkeleti részéről összegyűlt kollegák több mint hatvanan jöttek el a továbbképzésre. Ők állandóan a háború árnyékában élnek és kórházaikban, segélyhelyeiken nap mint nap kezelik a sebesülteket, csaknem mindannyian átéltek fegyveres rablást, útonállást vagy légitámadást, mégis szóvá teszik a hozzájuk képest csekély kockázatvállalásomat. “Doktor! Háború van. Két hete itt bombák hullottak. Nem volt biztos, hogy eljössz, de mindannyian összejöttünk. Rendes tőled, hogy eljöttél”. Öt napot dolgoztunk együtt. Az epilepszia mellett az organikus pszichiátriai kórképek, gyermekkori intellektuális sérülések, demenciák, a schizophrénia, depresszió és szorongásos állapotok valamint az alkohol - és drog problémák voltak itt is a fő témáink, de foglalkoztunk a menekültek problémáival, a stresszek, katasztrófák pszichiátriai következményeivel is.
A Goma-i Pszichiátriai Kórházat egy madagaszkári szerzetnővér, általános orvosnő vezeti. Néhány pszichiátriai szakápoló, szociális munkások, egy pszichológus és dedikált, tapasztalt általános orvosok foglalkoznak a pszichés zavarokban szenvedőkkel. A minimális hospitalizációval járó, elsősorban közösségi erőforrásokra épülő gyakorlatot az afrikaiak holisztikus világszemlélettel és a sok helyen még megtartott teherbíró hagyományos támaszrendszerben, magától értetődőként fogadják el. A konferencia végén szakmapolitikai javaslatokat fogalmaztunk meg és az általános ellátás infrastruktúrájába próbáltuk integrálni a pszichiátriai ellátást, hangsúlyozva a közösség részvételét, nemcsak és nem elsősorban egészségügyiekre számító gondoskodás fontosságát. Számos területen hiányos francia nyelvismeretemben nagy toleranciával segítettek a kongói kollégák, - különösen a rezumé és a szeminárium javaslatai megfogalmazásában. A résztvevők közül többen fejezték ki érdeklődésüket a pszichiátriai témák irányában.
 
A földrajzi és demográphiai adatokat a Microsoft Bookshelf, 1998, Reference Library alapján idéztem. A közösségi pszichiátriai ellátására vonatkozó néhány szakmai elvet WHO és UNESCO kiadványokkal összhangban és Afrikában vagy a másutt dolgozó kollégától szerzett személyes közléssel, műhelyeikből származó kiadványokkal összhangban fogalmaztam meg.

A témában fontos kiadványok:
WHO, 1990, The Introduction of a Mental Health Component into Primary Health Care, WHO, Geneva.
O’Toole, B. J., 1991, Guide to Community – Based Rehabilitation Services, Guides for Special Education No. 8, UNESCO, Georgetown Guyana.