LEVELEK RUANDÁBÓL 5.

Nemrégiben egy könyvismertetőben Deáky Andrásról azt írtam, azon kevesek közé tartozik, akiket így lehet jellemezni: igaz, hiteles és magyar. Ehhez hasonló jelzők jutottak eszembe dr. Pátkai István főorvosról, mikor következő levelét olvastam. Megtiszteltetés számomra, hogy kollegám, és hogy barátjának nevez!
 

Kinyarwanda nyelv játékosan

"Imana yirirwa ahandi igataha mu Rwanda."
A Mindenható napközben másutt jár, Ruandában tér nyugovóra.
-    Kinyarwanda közmondás

A kinyarwanda, bantu nyelvjárás a helyi hivatalos nyelv. Afrikában ritka, hogy a különböző etnikai csoportok egy nyelvet használnak. Ruandában a hutuk, tusik és a pigmeusokhoz tartozó twa törzs tagjai és Uganda déli részén, Burundiban és Kongóban a Kivu – tó vidékén is beszélik a kinyarwandát, összesen mintegy 12 millióan (1). Ifjúkori ugandai emlékek (1974-től 78-ig  tanítottam a Ruandával szomszédos Ugandában), kelet-afrikai útjaink visszaköszönnek, a bantu nyelv hangzása ismerős, néhány szó az ugandai luganda nyelvben és a kelet afrikai térségben beszélt szuahéli- ben hasonló, vagy azonos a kinyarwandával.

Csak néhány, mert Ruandát nem érték el a rabszolga-kereskedők, ez a büszke önálló nép félelmetes nyilaikkal távol tartotta az arab kereskedőket és megőrizte tiszta bantu nyelvét. Az átmeneti német fennhatóság az első világháború előtt nem hagyott jelentős nyelvi emlékeket, a belga uralom alatt a francia lett a hivatalos nyelv. 1962-ben függetlenné vált ország súlyos etnikai krízisek, majd döntően az 1994-os tragikus népirtás után az angol nyelvet választotta. A francia mellett most az angol is hivatalos nyelv, az elemi iskolában mindkét nyelvet tanítják, ügyintézés angolul, franciául valamint a nemzeti nyelven kinyarwandául folyik.

Alapvető francia tudásunk jól jön. Gizella már Togóban megízlelte az afrikai franciát és jó indulás az én francia szókincsem is. Végtelenül toleráns nyelvi környezetben frissítjük francia tudásunkat, angolul beszélünk és a helyiek iránti tisztelettel ismerkedünk a kinyarwandával.
Néhány szóval beléphetünk a betegek, főként a gyerekek bizalmába. „Witwande?” Mi a neved? „Nitwa…” Az én nevem…. Mindannyiónknak vannak szabad vegyértékei a nyelvek felé, bár gyakorta ez nem tudatosul bennünk. Gátlásaink miatt, nem merünk megszólalni. Az idegen kifejezések olyanok mintha új, eddig ismeretlen személyekkel találkoznánk - emberekkel, szituációkkal kötnek össze bennünket, az új szavakat a szolid nyelvi emlékekhez kapcsoljuk. Játékosság, spontaneitás sokat segít. Vannak fordulatok, amik olyan fülbemászóak. Pl. a kinyarwandában: „Iki ni iki?” = „Mi ez?” Az ember hallja és megragad benne. Mint az „imka” = „tehén”, a milka áthallás miatt könnyen rögzül. A jó és a rossz szintén társítható ”jó” = „meza”, „rossz” = „bibi”. „Ishuri” = „iskola”, a sulihoz jól kapcsolódik. Az ”igen” = „yego”, a „nem” = „oya” szintén megjegyezhető.  „Urashaka iki?” = „mit akarsz?” – arról jegyzem meg, hogy Uraságod mit akar? „Uruturuka he?” = „Honnan jöttél?” Ez úgy rögzül, hogy honnan túráztál ide? A „forrás” = „isoko”, mert ebből ’iszok’ hangzik a társítás. Persze csak akkor „forrás” ha hosszan ejtem az „o” hangokat, ha röviden, akkor „piac” a jelentése. „Muganga” = „Doktor” – Még Ugandában a varázslókat ogangának hívták, hát persze, hogy muganga származéka az oganga . Érdekes az „én vagyok, te vagy, ő van, mi vagyunk, ti vagytok, ők vannak” = „Ndi, Uri, Ari, Turi, Muri, Bari” Ezeket az „Úri muri” -val társítottam. A „fehér embert” itt „muzungunak” nevezik, Ugandából ismerős, ott is muzunguk voltunk.

Aztán a rengeteg technikai kifejezés, ami nyugati technológiával terjedt és a nyelvi határokat átlépve megmaradtak az európai elemek: „banki, ifoto, Bibiliya,” stb… A helységek nevében szinte „ahá” élmény felfedezni, hogy a „b” és a „v” hogyan váltakozik, hasonlóan  a Barcelona, Varcelona váltáshoz. Jellegzetes az „r” és az „l” váltogatása, mely ha együtt jön a „g” hangnak „dzs”-re váltásával és a „k” hang „cs”-vé változásával meglepő az egyébként már ismert földrajzi nevek helyi kiejtésénél. Így a főváros, Kigali, a helyi buszvezető kiejtésében Chigari – ként hallható.

A betegvizsgálatot tanítva, vagy betegeket konzultálva az exotikus környezetben is otthon érezzük magunkat, ha a vizsgálat menetét, ebben a neurológiai és a pszichés állapot tételeit a helyi nyelvhasználatban megismerjük. Csodálkoznak a hallgatók, amikor tíznél alig több kinyarwanda szóval érzékeltetem, hogy a pszichés státuszt nem a pszichiáterek találták fel, hanem a falusi népek is tudják. Az éberség, a jelenlét, a tudatosság, a hangulati állapot, a szorongás, az agresszió, a harag, az intelligencia, a beszéd, az érzékcsalódások, vagy a szokatlan gondolati tartalmak bemutathatók a helyi nyelvek minimális ismerete alapján.

Nyelvi érdeklődésem

Anyai nagyapám a világválság idején Amerikában, Detroit környékén vállalt munkát. Nagyanyám és Édesanyám, aki ötödik gyermekként, 1918-ban született, csavargó Nagyapámat hazahívták. Amerikai keresetén itthon földet vásárolt, kis gazdaságot épített fel, melyet aztán az erőszakolt termelőszövetkezeti mozgalom tulajdonított el. Kevés szó esett közöttünk az angol nyelvről, valószínűleg a kinti fizikai munkájához nem is volt szüksége nagyobb nyelvismeretre. Mindenesetre a számokat 10-ig és néhány köszönési formulát tanítgatott velem. Gyermekkorom nyelvemlékei között mélyebb nyomott hagytak bennem Édesapám szlovák nyelv-leckéi. A háború után hazatérve, 5-6 éves voltam akkor, gyakran ismételte, „Minden idegen szót meg kell ünnepelni, egy idegen nyelv egy másik embert jelent, ha két nyelven tudsz szólni, akkor kétszer annyit érsz.”  A tüzérségi alakulatát, a 309-es ágyús üteget, bombák érték, mindenki fejvesztve menekült amerre látott. Elmondta, hogy egy bombatalálat után, magához tért, kisebb sérüléseket szenvedett, eszméletét visszanyerve, hallotta, hogy „Szlovák bajtárs köss be!” „Magyar bajtárs segíts!”, azt is hozzátette, hogy ott, akkor nem volt ellentét a magyarok és a szlovákok között. Az életben maradt katonákat a győztes szovjetek hajtották kelet felé. Katonatársa vizet húzott egy nyomós kútból, az út szélén. Elfáradt a vízhúzó bajtárs és Apám váltotta. Húzta, csak húzta a vizet, mire már mindenki elvonult, ő hátramaradt a kútnál. Aztán a fő útról letérve valahol Rimaszombat körül egy szlovák falu határában már tudta, hogy katonaszökevény, kenyeret és vizet kért és a szlovák gazdák befogadták. Így kerülte el a fogságba hurcolást. Segédkezett a mezei munkában, a kenyér és víz mellé kapott egy vonalas füzetet.

Nővérem ma is őrzi a füzetet, amelybe Édesapánk írta a nap mint nap tanult szavakat, kifejezéseket, és a „Miatyánk” szövegét. Gondviselésszerű menekülése után hazatért és esténként mielőtt aludni tértünk mondott néhány szlovák szót, ma is emlékszem ezekre.  Később, már egyetemistaként, amikor sebészeti gyakorlatunkat töltöttük Pozsonyban hasznát vettem a ’szlovák tudásnak’, a kötelező orosz nyelvet is könnyebben tanultam a szlovák alapokkal. A nyelvi érdeklődés az oroszok politikai szerepét, a megszállást időnként elhomályosította, szerettem beszélgetni a megszállókkal.

Középiskolában németet választottam, kötelező volt az orosz és néhány hónapig angolt és franciát is tanultam.

Az egyetemen rövid latin kurzus mellett angolt és oroszt tanultunk. A latin  nem volt vizsgaköteles tárgy, az orvosi kifejezések megértésében segített. Maradandó latin emlékeim – a klasszikus műveltség töredékei  humán fakultásokon tanuló, vagy ott végzett barátaimtól jutottak el hozzám. Élveztem a latin közmondásokat. Eördögh László és premontrei szerzetestársai barátsága az egyetemi éveim alatt tiszta forrás volt számomra. Laci barátom, aki vegyészmérnöki diplomával is rendelkezik segített a pufferek megértésében, de alig múlt el a heti - kéthetenkénti kémia és fizika korrepetálás latin közmondás nélkül. Egyetemünk kelet-német orvosok képzését vállalta és miután a német hallgatók elsajátították a nyelvet, magyar csoportokba osztották be őket. Így került a csoportunkba Helga és Günter. Barátságunk kölcsönös látogatásokkal erősödött, 1962 nyarán Szöllőssy Gyuszi barátom öreg DKW motorján egy hónapos NDK túrára indultunk. Eredeti szándékunk, a DKW gyár látogatása nem sikerült, a gyár nem mutatott érdeklődést a még mindig jó műszaki állapotban levő ősrégi, lemezvillás motorunk iránt és reklámút helyett maradt a túra. Csehszlovákián át Kelet – Németországban meglátogattuk csoporttársainkat Helgát, Günthert és másokat is. Megnéztük a Prága melletti Theresienstadt és Weimar Erfurt közelében Buchenwald koncentrációs táborokat. Egészen Zingst szigetig motoroztunk, szénaboglyákban, elhagyott kőbányában, Jugendherrberger szálláson és a barátaink szüleinél szálltunk meg. Gyuszi vezetett én meg a navigálást, a kommunikációt vállaltam.

Német nyelvleckék folytatódtak hatodéves koromban, amikor egyetemünk engedélyezte a gyakorlatok külföldön töltését. A szigorlatot magyarul kellett letenni, de a kötelező gyakorlatot külföldön tölthettük. Helga szüleinél laktam három hónapig, a Berlin Buch-Klinik-re jártam sebészeti gyakorlatra, majd itthon szigorlatoztam. Igaz, hogy csak közepes eredménnyel, de szolid alapokat szerezem a német nyelvből. Átéltem az alkalmazkodás nehézségeit, nehezen bírtam a kultúr- sokkot. Nyelvi kalandozásból legalább fél évig olasz órákra jártam. Takács tanár úr mindig egy kis mediterrán világot hozott az órákra, nyári szabadságát Olaszországban töltötte, ismerte az olasz nyelvjárásokat, a klasszikus és modern történelmet.  Privát kuriózumként néhány spanyol és svéd leckét is átvettünk Molnár Sanyi barátommal. Ezeken a nyelveken nem tudtak a barátaink és így ők nem tudták, hogy miről váltottunk szót. Órákat töltöttem a szótárakkal, térképekkel, helységnevekkel és etimológiával.

Az egyetem elvégzése után a klinikai éveim alatt átmenetileg felmerült egy francia ösztöndíj lehetősége, Juhász Pál professzorom, a Párizs melletti fejlődés -neurológiai intézetbe szeretett volna elküldeni, majd a Kijevi neuro - patológiai intézet elektronmikroszkópos laboratóriumába is pályáztam. Ösztöndíjban reménykedve intenzív francia és orosz stúdiumokat végeztem. Pásztor Emil, idegsebész személyes összeköttetésével, a Kijevi Intézetbe csaknem sikerült kijutni, de a sok halogatás következtében az ösztöndíj álmaim fokozatosan eloszlottak  és a reálisabb TESCO (A TESCO nem azonos a sikeres áruházlánccal, Technikai és Tudományos Együttműködés Irodáját nevezték így a szocialista időszakban. Az iroda a szocialista országokkal baráti fejlődő országokban szervezett munkavállalásokat)  kiküldetések iránt kezdtem érdeklődni, elhagytam az oroszt és franciát tanultam. A TESCO kapcsolatok évek múlva realizálódtak és 1974-ben az angol nyelvterületen Ugandában vállaltam előadói állást. Volt egy rövid portugál kaland is. Ugandából hazatérve újra visszavágytunk Afrikába és Mozambik reális lehetőségnek látszott. Az idegen nyelvű könyvesboltban megvettem a portugál nyelvleckéket (barátaim viccesen kommentálták, hogy minden Magyarországon hozzáférhető portugál tankönyvet felvásároltam, hogy így másnak ne legyen esélye a mozambiki útra). Az újabb TESCO utunk is angol nyelvterületre vitt bennünket és így a portugál tanulás persze abbamaradt.

Roma honfitársak iránti tisztelettel említem, hogy az esztergomi ideggondozóban Hidász Zoltán kollégámmal Roma származású betegeinktől tanultunk néhány szót, köszönési kifejezést.

Afrikában, Dél- Kelet Ázsiában a hivatásommal járó elfoglaltságok nem sok időt engedtek a helyi nyelvekre, de Kelet Afrikában néhány köszönési formulát, kifejezést, közmondást, imádságot luganda és szuahéli nyelven, majd Nigériában hauszául, később Dél- Kelet Ázsiában bahaszául és tagalógul, most pedig kinyarwanda nyelven tanultam.

A cunámi sújtotta Indonézia Szumátra szigetén, északon az Aceh- tartományban gyakorta 9-10 órát is utaztunk a Szumátra őserdőn át. Repült az idő amikor történeteket, közmondásokat osztottunk meg egymással és a helyi nyelv a bahasa indonesia szavait etimologizáltuk. Sri Lankai származási, malajziai Andrew kollégámmal, Fülöp-szigeti kolléganőmmel, Violettával, indonéz vendéglátóimmal, Jázminnal és Pa Fakrival élvezettel fedeztük fel az etimológiai kapcsolatokat, a bahasa nyelvben, - a holland, az arab, hindi és a hindin át a szanszkrit befolyást. Tudós elmélyedésből a katonai ellenőrző pontoknál zökkentünk ki, amikor vendéglátóink tanácsai szerint, hol a kocsiban utazó nőknek, hol pedig nekem, európainak kellett a többiek mögé bújni, attól függően, hogy helyi barátunk miként ítélte meg a helyzetet.

Élveztem a nyelvi böngészést a Biblia segítségével, Észak Nigériában a haussza Bibliát és az angol fordítást együtt tanulmányoztam. Most nagy élvezettel olvasok részleteket a francia és az angol  nyelvű Bibliából. A nyelvek világában kalandok voltak a leckék, az említett nyelvek nagyobb részét nem beszélem, ismereteim néhány szóra, kifejezésre korlátozódnak. Felsőfokú vizsgát csupán angolból tettem, németül számos szakkönyvet olvastam és orosz nyelvből kandidatúrára készülve tettem alapvető vizsgát. Francia ösztöndíjra pályázva az egyetemi lektorátustól kaptam egy bizonyítványt, melyben alapvető francia nyelvismeretemet igazolták.

/folytatjuk/