LEVELEK RUANDÁBÓL 8.

Dr. Pátkai István főorvos úrnak, aki változatlanul Ruandában tartózkodik, dolgozik, újabb levelének folytatását olvashatja az alábbiakban az olvasó. Nem kevésbé érdekes a téma, mint azt a korábbiakban is megszoktuk már tőle.

Kereszténység

Ruandába több mint 100 évvel ezelőtt a Fehér Atyák – White Fathers, Péres blancs hozták a kereszténységet. A fogadtatás kezdetben ellenséges volt és hosszú időre, számos mediációra volt szükség, mire az ország feudális vezetői megegyeztek az idegenekkel és teret adtak az új vallásnak (1).
Búr Gábor (5)  az -afrikai vallások, mozgalmak kiváló ismerője írja: “A missziós iskolák a nagyobb településeken versenyeztek egymással a diákokért, mindegyik felekezet felismerte, hogy a térítésnek hosszú távon ez a legbiztosabb módja. Az iskolák diákjai gyakorta a legszegényebb, legalsóbb rétegek gyermekei voltak, mert az -afrikai főnökök és uralkodók a missziókat csak bizonyos feltételekkel voltak hajlandók beengedni az országukba. Ruandában az uralkodó a nála térítő Fehér Atyák számára csak a hutuk közötti térítést engedélyezte, halállal fenyegetve minden tuszi alattvalóját, aki hozzájuk csatlakozik. (Iliffe, 1995: 225) A missziók fedelet biztosítottak a kereszténység felvétele miatt kitaszítottá váltak számára, akárcsak a nőknek, akik szintén védelemre számíthattak. A fiatalok, a szegények és a nők felé fordulás magyarázza a kereszténység gyors térnyerését a 20. századi Afrikában.”

Az egyházak és a népirtás

Ruandában, az 1994-es népirtás döbbenetében, az egyházak szerepére gondolva több a kérdés, mint a megnyugtató válasz. II. János Pál Pápa 1990-ben tett látogatása, figyelmeztetése hiábavaló volt? Az egyházi vezetők, akik a hatalommal szorosan  együtt működtek elvesztették hitüket? Hogyan engedhettek a véres erőszak, az etnikai gyűlölet és a hatalom terrorjának? Az egyéni morális döntést alárendelték a hivatalos elöljárók eltorzult tanításainak – gyilkos propagandájának? Miért történhetett? A zsoltárossal együtt kérdezzük: „Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-e értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem. Nem tudják-e ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják? – 14. Zsoltár (6).
Ki gondolt itt Afrika belsejében Dietrich Bonhoeffer (7,8) lelkipásztor helytállására, a náci holocaust idején? Milyen kevesen ismerték fel, hogy az állam rossz úton jár, sokan mellőzték az áldozatok védelmét. A kérdéseket egyre nagyobb alázattal teszem fel, mert minél részletesebben ismerem meg az ellentmondásos kontextust, annál nehezebb számomra az egyszerű, sokszor bűnbakkereső álláspontok elfogadása. Voltak Ruandában mártírok, akik a hatalom őrlő fogaskerekei közé vetették magukat? Igen voltak ilyenek, ahogy egyre több részlet kerül nyilvánosságra, látjuk, hogy nem csupán a sátáni erők, hanem a krisztusi viselkedés ragyogó példái is előkerülnek.

Mai ébredések

Mindennek ellenére, vagy éppen a szörnyű múltra adott válaszként Ruandában vallásosak az emberek, a gyülekezetek élete aktív, terjednek a karizmatikus megújulási mozgalmak, új csoportok alakulnak, ahol a ritmusos afrikai evangéliumi zene már hajnalban hallható, együtt a müezzin imáival  (a lakosság 1 %-a muszlim). Az Internet források szerint a „…pünkösdi gyülekezetek és a hetednapi adventisták erősödtek meg az országban: arányuk mára a 11 százalékot is meghaladja…”

– Mária tisztelet  – Levél Kibeho –ból

Sógornőm még elutazásunk előtt, az otthoni újságokban olvasott, a Vatikán által is hitelesnek nyilvánított Mária jelenésekről, Ruandában, Kibeho -ban. Így búcsúztunk: „Ha éppen Ruandában vagytok, menjetek, látogassátok  meg Kibehot! Az egyetlen ilyen hely Afrikában.” Az ország eldugott vidékén, még sértetlen trópusi őserdő közelében, nem messze a Nyungwe nemzeti parktól találjuk Kibehot. Csodálatos hegyes vidék, forrásokkal, a Nílus eredésének is tartott patakokkal, melyek a Kagera folyóba ömlenek ami aztán a Viktória tó –ba torkollik. Sajnos a hely az 1994-es népirtásról is elhíresült. Tömegsír idézi a sötét közel-múltat.
Itt, Ruanda távoli kis falujában, Nyaruguru körzetben, nem messze a Burundi határtól, 1981-1989-ig, néhány középiskolás lány - Fatimához, Lourdes-hoz hasonló imára, bűnvallásra, megtérésre hívó üzenetet hallott és látomásaik is voltak. Az akkor tizenéves Alphonsine Mumureke volt az első aki 1981 novemberében beszámolt különleges tapasztalatáról.

Az 1994-es népirtás és a 13 évvel korábbi Mária jelenések között a hívők keresik a kapcsolatot. A példátlanul súlyos, 100 napig tartó tömegmészárlás felett nem lehet napirendre térni. Sokan a látomások perspektívájában értelmezik az eseményeket – figyelmeztetnek, és az újra és újra ismétlődő  tragédiák megelőzésére, elkerülésére hívnak. Kibehot egyre többen keresik fel, különösen augusztus 15-én, Mária mennybemenetele ünnepén négyszeresére növekszik a kis falu lakóinak száma. Sokan több napos gyaloglást vállalnak, hogy kifejezzék Mária, „Mother of the Word, Nyina wa Jambo, Az Ige anyja” iránti tiszteletüket. Modern turista központ épül a zarándokok fogadására és ha elkészül a Hulye -ba (korábbi néven Butare) vezető aszfaltút, az autós turisták is kényelmesen elérik a kegyhelyet. 

A napokban érdekes látogatóm volt. Christiane, szerzetesnővér keresett fel.  Üggyel - bajjal, de megértettük egymást (a francia beszéd, megértés nehezen sikerül). A Mária- kegyhelyről, Kibeho -ból jött. Ott most, a népirtási évfordulón (április 7-14-ig) is rengeteg embert várnak, akik vezekelni jönnek. A nővér beszámolt arról, hogy előtte sokan szívesen megnyílnak, ő meg örömmel hallgatja a panaszkodókat. Arra gondolt, hogy a zarándokhelyen “meghallgató” – „centre d' écoute” pontokat kellene felállítani. Mondanom sem kell, hogy minden segítséget felajánlottam – a  szakmai referálás megszervezését, a tanácsadók képzésében való részvételt, az advocacy-t beleértve – már amennyire egy külföldi ezt megteheti. Nigériában az evangélikus és a katolikus egyházakkal voltak ilyen próbálkozásaim, azt hiszem ma is működik egy lelki segítő szolgálat (pastoral counseling), melynek elindításán én is fáradoztam. Mutattam képeket a nigériai Kano -ban, a Lady of Fatima templom mellett működő, AIDS betegeket és pszichés zavarral küszködőket szolgáló tanácsadó szolgálatról. Bár Christiane élesen megkülönböztette az ő felfogásában új evangelizációra szolgáló „centre d’écoute” pontok feladatát az én elképzelésem szerinti „pastoral counseling”-tól, - eltérő meghatározásaink jelentésében valószínűleg mindketten éreztük a lelki segítés misszióját, szolgálatát.

Christiane-val való találkozás után olvastam Immaculée Ilibagiza és Steve Erwin, Our Lady of Kibeho, Mary Speaks to the World from the Heart of Africa, Hay House, USA, 2008 könyvet. Ilibagiza írónő, csodálatos módon élte túl az 1994-es népirtást. Menekülésének történetét egy másik könyvében, „Left to tell” – „Megmaradtam, hogy tanúsítsam” címmel személyes hangvételű beszámolójában tárta a nagyközönség elé (9,10). A szerzőpáros Kibeho – ról, a Mária jelenésekről ír. A zarándokhelyen, Mária iránti tisztelettel, a népi vallásosság gyakorlásában a népirtást túlélők gyógyulását keresnek és ezt sokan meg is találják. Anélkül, hogy részletesen ismertetném a könyvet, kiemelem, hogy a jelenések szemtanúi a látnokokkal együtt Kibeho -ban, Lourdes –hoz hasonlóan megbeszélték a jelenéseket. Kinyarwanda nyelven „igitaramo” („ugutarama” – „talking together, communicating”) – „a családi megbeszélés” alkalmainál, este vacsora után. Kétségekkel, lokálpatrióta örömmel és hittel. Ezek a megbeszélések sokat segítettek a jelenések kulturális értelmezésében.

Kontinenseken, kultúrákon, történelmi korokon átívelő párhuzamokra gondolva Franz Werfel könyve jut eszembe, ugyancsak regényes háttérrel. Werfel, a kiváló bécsi zsidó író a második világháború alatt menekülni kényszerült. Feleségével együtt az Egyesült Államokba igyekezve átmenetileg Lourdes-ban találtak menedéket. Werfelék életveszélyben voltak, hajszálon múlt az életük, mert a nácik kiszagolták hollétüket. A kétségbeejtő helyzetben Werfel ígéretet tett Istennek, hogy ha túlélik, ha megmenekülnek, hálából könyvet ír Bernadett – ről. A nagy írót a rejtőzködése alatt mélyen megérintette, inspirálta a Lourdes- i történet. A csodák sorozata következett. Az író és felesége megmenekültek, az írót csodálatosan megérintették a Lourdes-i jelenések, ígéretét teljesítve a szekuláris szemléletű Werfel megírta a katolikus szent elragadóan művészi és hiteles történetét (11).

Emlékezem gyermekkori búcsújárásokra, Bodajkra, Csatkára, Jásdra. Tíz év körüli kisiskolás lehettem amikor Bodajkra menet a Bakony (Bagjas hegy Inota határában) alján szülőfalum zarándok csapata katonai hadgyakorlat területén vonult át. Pihenőt tartottunk a tábor mellett és egy fiatal sorkatona szóba elegyedett a zarándok asszonyokkal, némi kritikával illette a népi vallásosságot, az “Ó Bodajki Mária”, “Angyaloknak Királynéja”, ”Te Vagy Földi Éltünk Vezércsillaga” és más énekeket. Nem emlékszem a beszélgetés részleteire, de arra igen, hogy a fiatalember szarkasztikus, negatív, kissé szomorkás hozzáállása nem volt számomra szimpatikus. Viszont értékeltem a közös éneklés szépségét, tetszett a vezető imádkozó asszonyok magabiztos fellépése, a kereszt hordozása, a fárasztó, kis legényeket próbáló gyaloglás a szénapajtában való éjszakai szállás. Gyermekként talán megéreztem valamit a „zarándokút” örök értékeiből, szépségéből. Fontos volt az is, hogy a zarándokok önfeledt vándorlása kedvesebbnek tűnt számomra a katonai gyakorlatok gépies, gyermekszemmel félelmetesnek tűnő vonulásainál.

Irodalmi források, jegyzetek

1.            Philip Briggs and Janice Booth, Rwanda, The Bradt Travel Guide, 2001 – 2006 – 2007, USA.
2.            Don Hata Li, recording artist / Produ Canadian Musician born in Rwanda www.reverbnation.com, Oxford Encyclopedia of Women in World History: Nyabingi.
3.            Max Dashu, Copyleft 2007. May be reproduced on condition author's name is included. This nugget is excerpted from Max Dashu's visual presentation, Rebel Shamans: Indigenous Women Confront Empire, Primary source: Elizabeth Hopkins, “The Nyabingi Cult of Southwestern Uganda” in Protest and Power in Black Africa, ed. Robert Rotberg and Ali Mazrui, New York: Oxford, 1970.
4.            Eternity in Their Hearts: Startling Evidence of Belief in the One True God in Hundreds of Cultures Throughout the World by Don Richardson , God who prepared the gospel for all peoples also prepared all peoples for the gospel? Don Richardson, author of best-selling Peace Child, demonstrates through compelling stories from many different cultures how the concept of a supreme God has existed for centuries in hundreds of cultures throughout the world. Fordítás: Az Örökkévalóság az emberek szívében. A különböző kultúrákban szerte a világon az egy, igaz Istenben való hit Don Richardson szerint meggyőzően bizonyítja, hogy Isten mindenki számára hozta a Jó hírt, az Evangéliumot és fel is készítette az embereket az Evangélium  befogadására. Don Richardson nagysikerű könyvében, „”Peace Child – Béke gyermeke” című könyvben meglepődünk azon, hogy a különböző kultúrákban az egy Isten képzete már évszázadok óta jelen van. “Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig.” Másik fordításban: “Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz.” A Prédikátor Salamon könyve 3:11.
5.            Afrika Vallásai, Búr Gábor, Internet forrás.
6.            „Why do they eat my people as they eat bread?” - Psalm 14.
7.            Edwin Robertson, Bonhoeffer's Legacy: The Christian Way in a World Without Religion (Collier Books, 1989).
8.            Bonhoeffer: Agent of Grace (2000) at the Internet Movie Database Eric Till, PBS, 2000
9.            Ilibagiza, Immaculee (with Steve Erwin). Our Lady of Kibeho: Mary Speaks to the World from the Heart of Africa. Carlsbad, CA: Hay House, 2008. ISBN 1-4019-2378-X
10.          Ilibagiza, Immaculée (with Steve Erwin). Left to Tell: Discovering God Amidst the Rwandan Holocaust. Carlsbad, CA: Hay House, 2006. ISBN 1-4019-0896-9.
11.          Franz Werfel The Song of Bernadette (novel), From Wikipedia, the free encyclopedia, The Song of Bernadette is a 1942 novel that tells the story of Saint Bernadette Soubirous, who, from February to July 1858 in Lourdes, France, reported eighteen visions of the Blessed Virgin Mary. The novel was written by Franz Werfel and was published in 1942. It was extremely popular, spending more than a year on the New York Times Best Seller list and 13 weeks in first place.