VÍVÓDÁSAIM

„Etes-vous prêts?” – Kész? Franciául annyit tesz, mint: felkészült a küzdelemre? A vívósport nemzetközi nyelve a francia. A szerző súlyos agyvérzése utáni megváltozott élethelyzeteit, talpraállásának mulatságos és tanulságos történeteit, a sport tiszta erkölcsi erejét és az élet napi groteszk vívódásait egy kötetbe rendezte. Szelíd cikkeinek válogatása, derűs írásai, intimüzenetei az újrakezdés bátorságára bíztatnak minden olvasót.”    /Villányi Zsolt/

A pattintós
A mái napig nyomaszt ez a történet, pedig nem tegnap történt, nem is múlott semmi fontos rajta, ami életem folyását ily mélyen befolyásolta volna. Lehetne egy szokványos vívótörténet, egy epizód, ám mégis sokszor előtolakszik rossz álmaim közül.
Már késő ifjú koromban történt.
Akkoriban dicsőségnek számított, ha valaki a felsőoktatási intézmények évente megrendezett versenyét megnyerte, mert ezzel indulási jogot szerzett a soron következő Universiadéra, ami többnyire az akkori szocialista világ seregszemléje volt. Bár nyugati országok vívói is indultak, de akkor még nem nagyon értettük, vagy nem is tartottuk fontosnak, miért lett hirtelen oly sok magyarországi jobb vívó, későbbi győztes valamilyen gyenge főiskola, de legalábbis a későbbi Testnevelési Egyetem levelező hallgatója.
Az előző évben ugyan döntős voltam, és ez sosem tartozott igazán a nagy versenyek közé, ám megnyerni esélyem se volt.
Ma már nem sokra emlékszem, csak arra az asszóra az első körben. Talán vezettem is a MAFC (műegyetem) vívója ellen. Az idő tájt jól muzsikáltam, megpróbáltam az ilyenkor jól bevált „hanyag eleganciával” jókora előnyhöz jutni. Egyszer csak gondoltam, itt az alkalom azt az alattomos, aljas trükköt nekem is kipróbálnom, amit ha higgadtan végiggondolok, sose tettem volna meg. Hallottam és talán láttam is egyszer, mikor klasszis vívó szorult helyzetben úgy indított lerohanó támadást (fless), hogy a pást szélére húzódva, a mellette levő keskeny szegélyre kipattintotta párbajtőre hegyét.
Ezerből egy sikerül. Teljesen szabálytalan. Mi több, erkölcstelen. Nekem, a kis embernek azonban sikerült!
A másodperc tört rész alatt zajlott. A gép az ellenfélnél tust jelzett, a bíró szintén mutatta…
Na ne… Kéred? – szólt az ellenfél.
Akkor határozottan válaszoltam: Igen

Azóta sokszor végigjátszódott bennem ez a jelenet.
Ma sem felejtem. A tanulság örökre megmaradt…