ÁLTALÁNOS MŰVELTSÉG

Tényleg nem élnek a mai fiatalok családi életet, tényleg nem nevelik a gyereket. Nem beszélgetnek, nem olvasnak, nem kirándulnak, csak üveges szemekkel bámulják a TV-t, és ismerkednek virtuálisan a szobából a számítógép előtt.

 Pedig milyen jó is volt annak idején tizen, huszon, harminc, negyven, de még 50 évesen is baráti társaságokkal, vagy csak a családdal eljárni kirándulni, színházba, múzeumba! Esténként én a mai napig sokat olvasok. Ám ma már meg sem tanítják a gyerekeket becsületesen olvasni, csak makogni tudnak! Az iskola nem oktat, a szülőnek nincs se ideje, se türelme pótolni azt, amit a suli nem adott meg a gyereknek. (Bár lehet, hogy ha huszonéves, akkor már Ő sem tanulta meg!) Nem ismerik a memorizálást, nincs feleltetés, de van tesztlap (jó estben), meg internetes házi feladat.
Aztán amikor a 2 diplomás huszonéves bekerül valahogy egy TV vetélkedőbe, fogalma nincs róla ki is az az Erkel Ferenc, nem ismer egyetlen Barabás vagy Munkácsy festményt sem, nem tudja mi az Arany bulla, azt meg pláne nem, hogy mikor adták ki, és fogalma sincs arról ki volt, és melyik században élt Arany János.
 Mert Ő már azt tanulta, hogy majd Google megmondja!
 Néha leülök 1-1 vetélkedőt megnézni, mert még mindig tudok belőle tanulni (ha mást nem, akkor legalább a fentit), és bizony szomorúan tapasztalom, hogy igen nagyok a hiányosságaik a mai fiataloknak. Én úgy gondolom, hogy egy alap, amit az én időmben úgy neveztek, hogy "általános műveltség", ma is kéne. De nincs!
 
Hogy látná ma Arany János a TV-t ?

Este van, este van, elpihen a világ.
Tévé előtt gunnyaszt mind az egész család.
Villog a képernyő, rombolja az elmét,
Sokan ebben lelik életük értelmét.
Csapong a hülyeség, az eget sodorván:
Horror, krimi, thriller az összes csatornán.
Frankenstein, Dracula, örülnek a kölykök,
A mama kedvence: nyafka Golden Girlök.

Véres vajaskenyér a temető falán,
Batman, ET-kukac jönnek egymás után.
Reggeltől estelig örömüket lelik,
Ahogy a gengszterek egymást ütik-verik.
Étkezés helyett is a Supermant nézik,
Még a "dolgukat" is, bilin ülve végzik.
A képernyő elől el nem mozdulnának,
Napfényt, fákat, mezőt talán nem is látnak.

Háziasszony nem főz, nincs helye panasznak,
Wrigley gumit rágnak, rája Colát isznak.
Zúg a rock-popzene, ártalmas a fülnek,
Hónapról hónapra egyre csak hülyülnek.
Gyereket nevelni? Eszükbe sem szökik,
Sokkal egyszerűbb, ha tévé elé lökik.
Ott aztán fejlődnek, egyre okosodnak,
Sokan nem hogy írni, olvasni sem tudnak.

Tévé előtt hasal a kiszolgált kutya,
Évek óta nézi, azért olyan buta.
Haza jön a gazda, munkából fáradtan,
Felbont egy üveg sört, s tévé elé huppan.
Üveges szemekkel bámulja a krimit,
Éppen egy kispapnak szúrják ki a szemit.
Autók nyikorognak, robbannak a házak,
Kéjelegve nézi, amint torkot vágnak.

Emberevő cápa kisgyereket fal fel,
Akit fürdés közben, szüleitől mart el.
Élvezi a család Hasfelmetsző Jack-et,
S hogy kell beváltani fedezetlen csekket.
Bankot kirabolni csupán egy pillanat,
Tisztviselőt, rendőrt lövik mint a nyulat.
Spriccel, folyik a vér, a padló is síkos,
Ilyenkor a tévét kikapcsolni tilos!

Egyik gyerek titkon apja zsebébe nyúlt,
Hátha talál benne almát, netán kisnyúlt.
Egyiket sem leli, helyettük a halál:
Csőre töltve nehéz belga pisztolyt talál.
Fegyver nélkül járni életveszély máma,
Hálával gondolnak "Nagy Amerikára"!

Hogy ez hová vezet, leírni is félek,
Ettől "nemesedik" a gyermeki lélek!
Pisztoly, bicska, bomba és egy rozsdás bökő,
Így ragyog előttünk "egy új és szebb jövő"!???