HÍRLEVÉL A FÜLÖP-SZIGETEKRŐL

Akik figyelemmel kísérik dr. Pátkai István főorvos úr írásait a világ különböző helyeiről, most is rendkívül érdekes beszámolót olvashatnak a Fülöp-szigetekről. A főorvos úr tudósítását 2 részletben közöljük:

Hírlevél a Fülöp - Szigetekről

Személyes tapasztalatok és Internet források felhasználásával összeállította
Pátkai Istvan
2014. április 18.
Mayorga, Leyte, Eastern Visaya, Fülöp – Szigetek
E-mail cím: ipatkai@gmail.com

Bevezetés - első megbízatás
 
Élményeimről, olvasmányaimról írok, melyek ehhez a csodálatos országhoz kapcsolnak. Tiszteletemet fejezem ki a filippínóknak, akik már ötödik alkalommal látnak vendégül - rövidebb missziós megbízatásokon és egy hosszabb küldetésben, 2005-től 2009-ig adtak otthont - megtiszteltek azzal, hogy elfogadták segítségünket.
 
2003 februárjában a Christoffel Blindenmission - CBM megbízásából jártam először a Fülöp - Szigeteken. Luzon - sziget déli részén, Manilától 4-500 km-re, Bicol – tartományban. A mentális sérüléssel élő, a társadalom peremére szorult személyek segítésére a helyi civil szervezetek együtt a belgiumi Brothers of Charity szerzetesekkel kerték a CBM támogatását. Konzultációs jelentésemben nagy örömmel támogattam a kezdeményezést.  Javaslatomra a misszió támogatást nyújtott a „Holy Face” rehabilitációs központ elindításához és fenntartásához még ma is hozzájárul. Akkor láttam először a működő Mayon - vulkánt, tapasztaltam egy közepes erősségű földrengést. A történelmileg nevezetes Legaspi - ban élveztem a filippínó vendéglátást és hallottam, olvastam a Fülöp - Szigetek történelméről.
Az ország legszegényebb vidéken - a "Holy Face" és "Simon of Cyrene" intézmények szervezésében a különféle fogyatékkal élők rehabilitációját segítettük. Az aktív Mayon - vulkán közelben, a lávafolyamok utjait elkerülve, a kókuszpálma erdőben Délkelet Ázsia egyik legjobb közösségei pszichiátriai gyakorlatát indítottuk el - jó érzéssel tölt el, hogy ebben a fejlesztésben nekem is szerepem lehetett.
 
 
Malajziai dr. Andrew Mohanraj pszichiáter kollégával. Háttérben a Mayon vulkán

A „Holy Face” rehabilitációs otthon mentális sérültek segítésére.

Küldetés a cunámi sújtotta országokban

2005-tol 2009-ig a CBM megbízásából elsősorban a cunámi sújtotta országokban vettem részt a helyreállító munkában. A CBM Délkelet Ázsiai - manilai bázisa volt az otthonunk. Főként Indonézia Észak - Szumátra Aceh tartományában, Indiában, Sri Lankán Tájföldön volt tanácsadó feladatom, de innen utaztam Mianmarba, több ízben Kínába, Láoszba, Kambodzsába a távoli Fidzsi Szegetekre sőt meg Paraguayba is, konzultációs, szakértői utakon. A Fülöp - Szigeteken belül Bicol, Aurora es Quezon, Baguio, Leyte, IloIlo, Bacolod, Palawán, Bohol voltak fontosabb úti céljaim. 2011-ben a deli szigeten Mindanao-ban a pusztító tájfun után jártam.
 

Jelenlegi küldetésben

- a neuro-pszichiátriai ellátás szervezése a történelmi tájfun után -
 
Az Egészségügyi Világszervezet ajánlásával az International Medical Corps – IMC (több mint harminc éves, amerikai alapítású, humanitárius szervezet, sokszor katasztrofális helyzetekben a rosszul ellátott, krízisben levő országokban, térségekben nyújt egészségügyi és egyéb támogatást) alkalmazásában három hónapra kaptam megbízatást, hogy a közelmúltban pusztító súlyos tájfun utáni helyreállító munkában reszt vegyek. Három hónapos megbízatásom 2014. május 1-en jár le. A katasztrófa után a biztonságot, ivóvíz, élelem ellátást, lakhatást, - igazgatást, oktatást, foglalkoztatást, alapvető egészségügyi ellátást – az élet minden területet újra kell szervezni. Ahogy a trauma- sújtotta országokban tapasztaljuk az újjáépítés új lehetőségeket is jelent. Nagyobb a helyi és nemzetközi odafigyelés, politikai akarat, több pénz áll rendelkezésre, vannak erőforrások, önkéntesek, változtatni lehet a régi elavult rendszereken.
Az egészségügyben az alacsony szintű neuro-pszichiátriai ellátást korszerűbb elvek alapján tudjuk megszervezni. Az elsődleges ellátó rendszerekben dolgozok képzésével, mentorálasával foglalkozom elsősorban. Az Egészségügyi Világszervezet számos alkotó műhely részvételével állított össze egy képzési anyagot (szakmai körökben mhGAP Intervention Guidelines, Version 1.0 2010 néven ismert egyelőre belső használatra szerkesztett) tanítom és az alapvető gyógyszerekkel, a szociális munkások bevonásával próbáljuk elérni, hogy a családorvosok a súlyos pszichiátriai betegeket, a nem komplikált epilepsziában szenvedőket el tudjak látni. Tapasztalataim alapján, a közösségi szinten történő gondoskodásnak legálabb két pillére van. Egyik a családokkal való együttműködés, a családok segítése, bátorítása, főként a szociális munkásokkal, egyházak szolgálataival. A családok kísérik a betegeket a rövid kórházi felvételre is, nem hagyják el a rokonukat, mert ha elhagyják őket, elfeledkezhetnek róluk – ’bedugulnak’ a kórházak. A másik pillér a “home visit”, az “outreach” a család – látogatás. Főként ennek feltételeit próbálom megszervezni, így remélhető, hogy az otthonokban alkalmazott korlátozásokat, láncokat, köteleket, beton és vas kalitkákat csökkenthetjük, megszűntethetjük megfelelő támasznyújtással, esetenként gyógyszerekkel.

Tanítványaim
 
2013-ben volt a régióban három tájfun erősségű vihar, de a novemberi mindent felülmúlt. Történelmi viharnak is nevezték, a 300 km/orra sebesség miatt, a valaha is mért legalacsonyabb légnyomás értékekkel. Később kiderült, hogy volt már hasonló extrém vihar, mindenesetre, ha nem is a világtörténelem, de feltétlenül az egyik  legsúlyosabb viharként tartják számon a tájfunt, mely 2013. november 28-an itt a környéken, a Fülöp Szigetek Kelet - Visaya térségében, Leyte, Samar szigeteken végzett merhetetlen pusztítást. A Luzon es a Kelet - Visaya térség tájfun övezet és esetenként Manilát is érik pusztító viharok. Manilai tartózkodásunk alatt mi is átéltünk egy nagy vihart, amikor fák repültek az utakra, szálltak a hullámlemezek a bambusz kunyhókról, be is zárkóztuk viszonylag fedett kőházunkba. Különféle neveket adnak a tájfunoknak. Ezt a szörnyűséget Haiyan - szupertájfunnak, helyileg Yolanda - viharnak neveztek el. Több mint tízezren meghaltak es 13 millióan veszítettek el hajlékukat.  Súlyos infrastrukturális károk, többek között a regionális Tacloban nagyvárosban lévő reptér, kikötők, távvezetékek karosodtak, megbénult az arám szolgáltatás és a kommunikáció, a bambuszkunyhók és a kő - betonépületek szinte földel váltak egyenlővé, templomok, iskolák, középületek, hidak pusztultak a helyenként 7-8 méteres partra zúduló, hajókat, hatalmas farönköket, házakat sodró tengeri hullámok miatt.