HÍRLEVÉL SIERRA LEONE-BÓL

Már azt hihettük, hogy egykori kollegánk megérdemelt nyugdíját élvezi és pihen, ám dr. Pátkai István főorvos úr ezúttal Sierra Leone-ból küldött hírlevelet, ahol az ebola- járvány okozta pszichoszociális nehézségeken próbál enyhíteni. Ámulva, meghatódva és mély tisztelettel olvasható ez a hírlevél!
 

Híradás Sierra Leone-ból
1976-ban a fiatal flamand, belgiumi kutató, Peter Piot Antwerpenben azonosította a gyilkos kórokozót tőle származik a betegség elnevezése. A kongói Ebola folyó nevét használjuk azóta is. Peter Piot a kórokozó azonosítása után nyomban Kongóba utazott, ahol sikerrel lokalizálták a járványt. Csak a körültekintő laboratóriumi fegyelmezettség mentette meg a kutató életét, amikor a vírust tartalmazó kémcsőt leejtették, vagy amikor a kitörés helyszínén vért vett a vizsgálatok elvégzéséhez.  Professzor Piot jelenleg a Londoni Közegészségügyi Intézet prominens vezetője, aki a mostani, sok tekintetben új arculatú, drámai kitörés megfékezésére jelentős mozgósítást végez.
Miért súlyosabb ma az ugyanazon vírus által okozott járvány? Súlyosabb, mint a korábbiak, melyek látszólag maguktól megszűntek, “kifáradtak”. Ha közelebbről vizsgáljuk, a különböző kitöréseket látjuk, hogy a nagyobbrészt rurális környezetben, hagyományos gyógyító intézkedések és közegészségügyi lépések akadályozták a továbbterjedést, nem a vírus kifáradása állította le a járványt.
A minden eddiginél több áldozatot követelő, 2014 februárjában kezdődő járvány Guineából  a szomszédos Libériába és Sierra Leone-ba terjedt először. A növekvő mobilitás, a városi nyomornegyedek kaotikus viszonyai miatt a kontakt személyeket szinte lehetetlen felderíteni, a városi népesség nem szervezett. Bár a kiterjedt családok tagjai itt is kapcsolatban vannak, kevésbé összetartóak, nem úgy, mint a falusi közösségek és az egészségügyi felvilágosítást kevesen hallják meg. A járvány egyelőre terjed, közvetlen testi kontaktussal, testnedvekkel - vérrel, nyállal, könnyel, orrváladékkal, vizelettel, széklettel, izzadsággal, hányadékkal, ondóval, hüvelyváladékkal és anyatejjel. A vírus nagyon virulens, míg más fertőző betegségeknél, úgy tanultuk, hogy a kórokozó mennyisége is számít, ebből kevés elég és máris pusztulnak a fehérvérsejtek és lebénul az immunrendszer. A betegekről való gondoskodás hagyományos gyakorlatát, a temetési szokásokat nem könnyű megváltoztatni, “járványbiztossá” tenni.  A  40 - 90 %-ban halálos betegség viharos klinikai lefolyásához a “félelem, a rettegés, a pánik epidemiája” társul. Tudatlanság, tagadás, előítéletek - a betegek, a velük foglalkozók diszkriminációja, elutasítása megdöbbentő. Még az óvatos előrejelzések is elkedvetlenítenek. Nincs hozzáférhető gyógyszer, megelőzés, egyenlőre nem sikerült lokalizálni a fertőzést, a hiányosan felszerelt egészségügyi intézményekben kevés a hozzáértő szakember, súlyos a szervezetlenség.
Egy hónappal ezelőtt érkeztem az ebola járvány sújtotta nyugat  - afrikai Sierra Leone-ba. A hazánknál kisebb területű, hat milliós lakosságú Sierra Leone a szomszédos Libériával és Guineával együtt a katasztrófa epicentruma. Sierra leone-i és a külföldi kollégákkal együttműködve, a járvánnyal együttjáró pszichoszociális gondokat próbáljuk enyhíteni. Rövid képzéseken, pszichoszociális elsősegély tanfolyamokon tanítjuk az egészségügy dolgozókat, szociális munkásokat, tanácsadókat. A különösen kockázatos helyzetben levő, ebola - részlegen dolgozó egészségügyiek járványügyi ismeretei hiányosak, de az aránytalanul magas halálozás a dolgozók körében inkább a védőfelszerelések, elkülönítésre alkalmas részlegek, gyógyszerek hiányával, túlmunkával hozható összefüggésbe. Ha a protokollt Amerikában - Texasban nem tartották be, akkor mit várunk ebben a szegény országban. A segítő hivatás hősies bizonyságtételeivel nap, mint nap találkozunk.

“Félnek tőlem a gyermekeim, nem mernek érinteni. Fel akartam mondani, de tudom, hogy ha én felmondok mindenki elhagyja a részleget. Férjem fél tőlem, külön tányérunk van, evőeszközeinket nem használjuk közösen. Legnagyobb félelmem, hogy nincs védőfelszerelés, nincs védőköpeny, nincs maszk, esetenként nincs víz és villany.“ - Ebolás betegeket gondozó ápolónő

A betegségből gyógyultak, a “túlélők” a járvány megfékezésében különösen  fontosak, - a felvilágosító kampányban és a közösségi támaszrendszer erősítésében önkéntesként vagy némi fizetségért bevonhatók. A “túlélők” az ebola járvány “sebzett gyógyítói”. Kanadai infektológus kollégával arról beszélgettünk, hogy a “túlélők” kórháza lenne a legbiztonságosabb ebola gyógyító központ, addig is, amíg nem áll rendelkezésünkre gyógyszer és immunizáció.

A hozzátartozok, akik gondoskodnak a betegekről, gyakorta nem is hallottak eboláról, a veszélyekről. A tudatlanság, a tagadás, a szégyen állapotában vannak, akkor is, amikor megbetegednek. Menekülni próbálnak hazulról, esetenként hagyományos gyógymódokat használnak, szorongás - halálfélelem, reménytelenség vesz erőt rajtuk. Isten büntetésének tartják a betegséget, mégis kivétel nélkül a hitben, imádságban, Istenben találnak menedéket - a túlélők hitükben megerősödnek.

A nemzetközi konszenzus ajánlásait nehéz megvalósítani, pedig a járvány megállítása a közegészségügyi, járványügyi szabályok betartása, betartatása nélkül alig képzelhető el. Ezek a szabályok: 1. Elegendő elkülönítő részleg létesítése, vagy az otthoni környezetben történő izoláció. 2. Közérthető felvilágosítás a betegség tüneteiről, a fertőzés továbbterjedéséről. 3. Járványbiztos temetési gyakorlat. 4. Legalább 21 napig a kontakt személyek felderítése, követése, szükség esetén elkülönítése. A diszkrimináció ellen kell fellépni és sokkal több figyelmet fordítani a betegek, a hozzátartozók pszichoszociális támogatására, tanítására, az árvák befogadására.

Kulturális, történelmi háttér

Sierra Leone-ban számos angol eredetű szót használ a többség által beszélt “krio-kreol” nyelv, üdítő nyelvi kaland lenne jobban megismerni, még több egyszerű kifejezést használni a napi érintkezésben. Szívesen ellátogatnék a Bunce - Bence szigetre, ahonnan a 18. században rabszolgák ezreit szállították embertelen körülmények között Amerikába. Erre most nincs időm, Interneten tájékozódom. A nagyhatalmak és a helyi ellenségeskedő törzsek küzdőtere volt az Atlanti Óceán nyugat - afrikai partvidéke. Az angol fennhatóság, 1961-ben a függetlenné válás, majd 1991-től 2002-ig a véres polgárháború, a lassú konszolidálódás Sierra Leone történelmének mérföldkövei. Rabszolgaság, gyarmatosítás, polgárháború és most az Ebola. Mit kell átélni szegény rabszolgák leszármazottainak!

A 18. század végén, John Newton, az “Amazing grace - Véghetetlen kegyelem” szerzője, rabszolgakereskedőből hitre tért anglikán pásztor kétszer is járt Sierra Leone partjain, egy falu ma is nevét viseli. Newton hitelesen írja le az emberkereskedelem szörnyűségeit. A rabszolgaság eltörlése után Angliából, Amerikából, a Karib szigetekről Nyugat-Afrikába telepített felszabadított rabszolgák leszármazottai a krio - kreol etnikai csoporthoz tartoznak, a brit uralom alatt befolyásosabb csoport voltak, később szerepük csökkent.
Sierra Leone - magyar fordításban, a “Nőstény oroszlán hegyei” a polgárháború alatt a “Véres gyámánt - Blood diamond”  országaként vált híressé.

A felszabadított kreol rabszolgák, a sokat szenvedett sierra - leoniak előtt tisztelegve, az “Amazing grace” elfogódottságával néhány “krio - kreol” szót idézve fejezem be hírlevelemet.

Üdvözlet Sierra Leone-ból, Salone-ból! Hello everybody - una kusheh-o! 

Sierre Leone-i barátaim! Köszönöm - I thank you very much  - ah tell yu bokhu bokhu tenki.

Köszönöm, hogy elfogadtátok segítségemet. Salone, gyógyulj meg az ebolából - U Salone go well!

Sierre Leone én a “ Salone" nevedet szeretem, így hívnak a helyi lakósok. Gyémánt -formáju kis ország az Atlanti Óceán partján. “Salone”, dallamos név valamit visszad kemény szegénységedből, alázatodból, különleges életerődből, tűrőképességedből.
 
 
Irodalom

1.    Sierra Leone, Katrina Manson and James Knight Bradt Travel Guides, 2012, U.K. U.S.
2.    Ebola, Culture and Politics: The Anthropology of an Emerging Disease Barry S. Hewlett and Bonnie L. Hewlett Thomson Higher Education 10 Davis Drive Belmont, CA 94002-3098 USA, 2008.
3.    Survey among survivors of the 1995 Ebola Epidemic in Kikwit, DRC: their feeling and experiences Ann De Roo, Bwaka Ado, Berthe Rose, Yves Guimard, Karolien Fonck and Robett Colebunders Tropical Medicine and International Health, Volume 3 No. II pp. 883-885, 1998
4.    Providing care and Facing Death Nursing During Ebola Outbreak in Central Africa Bonnie L. Hewlett, PhD, RN Barry S. Hewlett, PhD Journal of Transcultural Nursing, 2005