IN MEMORIAM HELCZ ANTAL!

„Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.”
 

A minap az esztergomi belvárosi temetőben jártam, és amit láttam elszomorított és felháborított! Hogy miért azt az írásom végére érve megtudhatja a tisztelt olvasó!
„A temető az a hely, ahová a túlélők a hozzátartozók a halottaikat elhelyezik. A temető az emberiség lelkiismeretének fokmérője, kultúrájának, civilizációjának kifejezője.
A temető nemcsak a sírok összessége, hanem közösségi hely is. Kapcsolat élők, és holtak között. A temető addig él, amíg az utódokban, a leszármazottakban él a kegyelet érzése. A szaporodó sírok, a temetők a település történetének egy-egy fejezetét alkotják. Az élők kötelessége, hogy ezek a fejezetek emberhez méltó tartalommal legyenek kitöltve. A temető nemcsak kövek és fejfák összessége, hanem a múltunk kézzel fogható bizonyítéka is.”
Vértes Zuárd így ír: „Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől” című könyvében:
„Apró, fehérmárvány táblán aranyos mederben csillogó betűk kanyarognak. Helcz Ilonká-ról teszik gyászos jelentésüket. Viruló élet tizennyolc tavaszával hanyatlott az enyészet karjába. Szemfedélül menyasszonyi fátyla hullott koporsójára. Dr.. Helcz Antalné szállott le leánya után az elmúlás csendes lakásába, hogy megossza vele a sír hűvös magányát. Dr. Helcz Antal zárja eltávozott övéinek rövid sorát. A múlt század utolsó évtizedeinek Esztergomában a város kulturális és közéletében erősen szerepelt. 1887-1894-ig a város polgármestere volt. Virágtalan sírjuk fölött a bús feledés fellege borong és hirdeti a hír, nagyság, dicsőség gyorsan elérkező fakulását.”
Helcz Antal (1843-1893) Amikor átvette a polgármesteri feladatokat Esztergom egy elhanyagolt vidéki kisváros volt, jelentős adóssággal és „kultúrában is jelentékenyen nélkülözte azokat a feltételeket amelylyekkel más városok már fennen dicsekedtek.”
A tisztikar szellemi, szakmai színvonala nem tette lehetővé, hogy a polgármester mindenben támaszkodhasson rájuk. Egyedüli partnere Földváry István lehetett.
Talált azonban Helcz Antal egy igazi szövetségest, Simor János hercegprímás személyében, aki régóta ismerte őt. A nagy prímás és a polgármester állandó - ma úgy mondanánk - munkakapcsolatban álltak. Városunk történetében kevés olyan időszak volt, amikor ilyen közvetlen kapcsolatban állt az egyház és a város vezetője.
Nehéz lenne felsorolni mi minden épült ebben az időszakban. Csak néhány példa: Érseki Palota, Szent Anna templom, Érseki Kórház, Szentgyörgymezői Árvaház és iskola…
Helcz Antal méltó „párja” kívánt lenni a prímásnak, nagyívű tervei voltak a város jövőjét illetően. Élharcosa volt az új kórház építésének is. Az alapító levelet, melyet a Kápolna oltára alatt helyeztek el ő írta. Simor János elhunytával azonban elvesztette legfőbb támogatóját.
És megjelentek a kor „Tökmag Jankói”. Kétségtelen elkövetett a polgármester, ma úgy mondanánk, pénzügy technikai szabálytalanságokat. Állandósultak az ellene való támadások. Családi tragédia is érte. ( Lánya diftériában elhunyt). 1993-ban az alispán javaslatára átmenetileg felfüggesztették, majd visszahelyezték a hivatalába. A frontális támadások élén Meszéna János és Bártfay Géza állt. Mindezek oda vezettek, hogy egy 1894-es pénzügyi vizsgálat után - mely megállapította, hogy a pénzhiányt a polgármester pótolta, a várost kár nem érte, de hivatali szabálytalanságok, késedelmek befizetések okán elmarasztalták - Helcz Antal benyújtotta lemondását, melyet a Képviselő-testület „ a barátság, a becsülés, a rokonszenv elvonása nélkül” sajnálattal elfogadott. Életének hátralevő részét betegesen, magányosan, visszavonultan élte le kislévai lakásában.
A középszerűség nem bírja elviselni a kimagaslót! Mi pedig nem tudjuk megbecsülni múltunkat!!!
A belvárosi temetőbe látogatva, már messziről feltűnt, hogy az évtizedek óta szétdúlt és elszomorító látványt nyújtó egykori polgármesteri síremlék megújult, a napsütésben szinte világított, új színes márványlap borította be alsó részét, a környéke rendezett lett. Kis lelkiismeret furdalással gondoltam Helcz Antal jelenkori utódjára, akiről annyi kritikus véleményt fogalmaztam meg magamban.  Ezzel a gesztussal nálam sok mindent jóvátett….
Csakhogy közelebb mentem!! Az obeliszk és a kripta már nem az egykori esztergomi polgármester emlékét idézi. Egy nemrégiben elhunyt, egyébként ismert és elismert esztergomi közéleti személyiség nyughelye lett! A színes márványlap eltakarja Helcz Antalné és lánya nevét, az oszlop lecsiszolásával pedig Helcz Antal neve is eltűnt! A múltunk egy részét végleg eltöröltük!!!
Nem ismerem, nem ismerhetem hogyan született a döntés Helcz Antal eltüntetésére. Ha a polgármester asszony tudatos döntése volt, akkor méltatlan jelenlegi posztjára, ha nem tudott róla, akkor meg alkalmatlan. Ha a döntés testületi volt, akkor ez a meghatározás vonatkozik azokra is, akik megszavazták!

Osvai László dr.