SZUHANICS ALBERT – BARTALIS JÁNOS: FEBRUÁR

Február az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel. Február a nevét Februusról, a megtisztulás római istenéről kapta, illetve a hozzá kapcsolódó Februa ünnepről, amely február 15-én zajlott.
 

   
Szuhanics Albert:

Február jeges szele

Dermesztő hideged
csontig hat február.
Hiába hiteget
a csábos napsugár.

Jég csillan a fényben,
sziporkázik a hó.
Sarki szél kezében
ostor leng... csattogó...

Korbácsolja testem
észak éles szele.
Nem véd meg most engem
ruhám több rétege.

Arcomba havat hord,
karmaival has'gat.
Úgy ül győzelmi tort,
fát, bokrokat szaggat.

Békülj meg február,
látod ajkam lila.
Ne legyek végre már
a fagyhalál fia!

Enyhüljék a kemény
orkánok ereje.
Kezdődjék új remény,
s olvadás ideje!

Csorduljék az eresz,
napsugár melegíts.
S hogyha nagyon szeretsz,
új tavaszba repíts!
Debrecen, 2012. február 11.

Bartalis János:

Február

Jégcsapos,
ereszt megcsurgatós,
drága Február!
Csak egy verset hoztál.
Ó, be fukar voltál.
Szűk kezekkel adtál.

Ó, szélfúvásos,
nagy havazásos,
ifjú Február!
Hát még miket adtál?
Egy fénylő reggelen
friss havazás után
mentem kertek során
és szólott a madár.

Ó, nagy olvadású,
csatornazúgású
szeszélykisasszony!
Mi van az utcasoron?
Mondjad már!, mondjad már!
Szép pléhtányérokon
hóvirág van-e már?

A hegyoldalakon,
a friss vadnyomokon
kankalin nőtt-e már?
Ibolya kelt-e már?
S mint szürt, tiszta arany,
csorog-e a napsugár?
Február! Február!

Február! Február!
Morcos-szép Február!
Bajt is mennyit hoztál.
Csikó jókedvedben
mennyit ficánkoltál.
Mély gödröket ástál.
Hótornyokat raktál.
Majdnem eltemettél.

Február! Február!
Szép kedves Február!
Mint egy aranymadár
28 napoddal
most már el is szálltál.
Itt hagytad emléked.
S mint búcsúzó kedves,
eltűnő mosolyod.

De küldöd utódod,
a boldog magvetőt,
a lázas Márciust -

S a szívünk feldobog!