100 ÉVE TÖRTÉNT

1915 elején a katonai kórház mellett 2 új épület épült fel.  Az egyikben fertőző betegeket helyeztek el és így felszabadult a szentgyörgymezői árvaház.

Óriási pánikot okozott a korabeli Esztergomban, hogy a fogolytáborban, kolera, majd tífuszjárvány tört ki. Februárba lezárták a tábort. Ennek és a hathatós egészségügyi intézkedéseknek köszönhetően a városban a fertőzés nem ütötte fel a fejét.
A fogolytábor parancsnoka Lindhardt vezérőrnagy szigorú intézkedéseket hozott. „Azon barakképületeket, melyekben a kiütéses tífusz előfordult, harmadfélméteres deszkafallal vétette körül.”

A foglyoknak kötelezően előírták a fürdést, ruháikat és fehérneműiket gőzfertőtlenítő gépekben fertőtlenítették. 7 ilyen gép működött a táborban. Külön féregirtó részleget is felállítottak. 3 nagy kemencét építettek, melyekben, míg a foglyok fürödtek, ruháikat hőkezelésbe vették. A fekhelyeket és a takarókat gyakran szellőztették, hetenként 2x szódával és szappannal súrolták a padlókat és a falakat. A táborba látogató királyi biztos gróf  Károlyi Gyula elismerőleg nyilatkozott az eredményes erőfeszítések láttán.

Közben a város kórházaiban vezetőváltások történtek. Deutsh Mór nyergesi és Glaser Zsigmond köbölkúti doktorokat visszarendelték és helyüket Palkovics János süttői és Forstinger Oszkár szögyémi körorvosok foglalták el.  Tannert Jakab katonai törzsorvost, az összes tartalék kórház főnökét többszöri feljelentés hatására elhelyezték és átmenetileg Palkovics doktor lett ezzel a feladattal megbízva.

A sebesültek pedig folyamatosan érkeztek a városba.
Február 19-én 40 fogat, 20 hordágy várta Seyler Emil és Osváth Andor irányításával a sebesülteket hozó vonatot. 2 hektó tea, 15 kg felvágott, 15 kg szallona, 400 adag disznósajt, 400 kenyér és 30 üveg forralt bor is kiosztásra került a katonák között. A csaknem 400 fő döntő részét a szemináriumban helyezték el.

Áprilisban Sátoraljaújhelyről, az ottani megfigyelőállomásról 420 sebesült érkezett Esztergomba, júliusban újabb 100 orosz katona, köztük 28 tisztet hoztak.  Szeptemberben már úgy látszott a szemináriumi kórházat meg lehet szüntetni, de ekkor más városokból 500 sebesültet irányítottak Esztergomba, és ezek közül 350 a szemináriumi kórházban nyert elhelyezést. Az ellátást nagyban nehezítette az orvoshiány is, mert az orvosok közül sokan teljesítettek katonai szolgálatot. Schleiffer Mátyást például Milovitzben /Csehország / nevezték ki főorvossá, néhai. Simonyi Adolf Imre fia májusban lett orvos és a 7. honvéd ágyúezrednél teljesített szolgálatot.

A háborús lelkesedés még tartott. A helyi sajtó rendkívüli számokban tudósított 1-1 győzelemről, Lublin, Varsó, Ivanyorodo vagy Breszt-Litovszk elfoglalásáról. És hogy a város közönsége el tudja helyezni a térképen a győzelmek helyszínét: „Az összes háborús térképek nagy választékban kaphatók Buzarovits Gusztáv könyvkereskedésében.”

Azonban egyre gyakrabban nem csak sikerekről számoltak be, hanem a mindennapi élet nehézségeiről is. „Drágul az élet”. „Mennyi gabonát és lisztet tarthat a polgárság magánál?” A rendőrkapitányságon megállapították a búzakenyér / 48fillér/kg / és a zsemlye / 5dkg/4 fillér / árát. Vimmer Imre májusban 2 vagon krumplit hozatott, mely a városházán lett kimérve.
Augusztusban mégis általános lelkesedés fogadta a trónörökös pár esztergomi látogatását.

A magas vendégek felkeresték a Vörös Kereszt Kórházat, ahol Seyler Emil és Mattyasovszky Béla főhadnagy fogadta őket. A trónörökös párt a gimnázium előtt köszöntötte Kuffler kórházi főorvost és Hammerschmidt József ezredorvos. Az ezredorvos Tannert Jakab utóda lett, de nem sokáig, mert októberben önként kérte átvezénylését a frontra.

Szeptember 4-én szomorú hír érkezett a királyvárosba. Balatonfüreden elhunyt a kórház legnagyobb jótevője és névadója Vaszary Kolos.

Temetésén a kórház koszorúját Gönczy Béla helyezte el a síron.

A sajtó tájékoztatta az olvasókat arról a levélről, melyet Széll Zoltán Németországból írt Perényinének. Széll doktor hosszabb ideig tevékenykedett a gimnáziumi kórházban
„Betegeim száma 250…minden kevés…távol a hazától, a családtól annyira elhagyva sínylődnek betegeink, hogy tízszeresen kellene a magyar közösségnek az idegenbe szenvedő katonáinak segítségére sietnie”.

Az esztergomi polgárok pedig megszámlálhatatlan mennyiségben küldték jótékony adományaikat a környék kórházaiba, és ha lehetett szerte az országba...
Seyler Emil a Vörös Kereszt Kórház parancsnoka nem csak adományokra számított, hanem az orosz hadifoglyok segítségével megoldotta a kórház csatornázását.
A város vezetése október 28.-i ülésén nem csak háborús témákkal foglalkozott.
Támogatásukról biztosították a kereskedelmiügyi m.kir.minisztériumnak azt az ötletét, hogy Szentendréről Visegrádon át Esztergomig folytassák a villamos vasút tervezését és építését.

Ez az ülés a Kolos Kórház életében is alapvető változásokat hozott.
Az alorvosi statust főorvossá szervezték át, így Vándor Ödön főorvos lett, Hamza József pedig alorvossá lépett elő. A kórház személyzetéhez tartozott még Oriskó János gondnok és Mészáros Jánosné írnok Hartl Ilona díjnok és Galgóczy András kapus. Az intézmény / 1911-ben 120, 1912-ben 140, 1913-ban 152 / 1915-ben 160 ággyal működött és 11 pótágyat tudtak elhelyezni. 1910-től 12 apáca volt hivatalosan engedélyezve. Az év végére elkészült a Kolos Kórház gőzmosodája.

A Képviselőtestület december 4-én megtárgyalta a Kolos Kórház pénzügyi helyzetét. Megállapították, hogy az intézmény adóssága 45 956 korona 78 fillér. Ez az összeg a háború kitörése óta különösen késedelmesen behajtható ápolási díjakból keletkezett. Döntöttek ugyanakkor, hogy „gondoskodni kell arról, hogy a kórház hitele meg ne rendüljön és fizetőképessége állandó jelleggel biztosíttassék olyképen, hogy az esztergomi kereskedelmi és iparbankban az utalványozó városi tanács utalványára folyó számla nyitása mellett kifizetné a kórház eddigi tartozásait és jövőbeli számláit, viszont a kórház bevételei nagyobb tételben a nevezett pénzintézethez folynának be”. Magyarul a város a Kolost megsegítve 50 000 koronát meg nem haladó értékben folyószámla kölcsönt vett fel.

A Vörös Kereszt Kórház átmenetileg vezető nélkül maradt. December 1-én Seyler Emilt a prímás autójával a fővárosba szállították az I. sz. Sebészeti Klinikára. A beteg 25 kg-t fogyott rövid idő alatt. December 18-án Kuzmik Pál / 1864-1925 / tanár úr megoperálta, de állapotát a korabeli jelentések válságosnak írták le. Sokan aggódtak a megyei tiszti főorvosért.
Az év utolsó napja új polgármestert hozott Esztergomnak. A város vezetője, dr. Antóny Béla Szentendréről érkezett.

/Részlet „Az esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2003 című könyvből /