115 ÉVE SZÜLETETT DR. TAKÁCS JÁNOS (1901-1975)

Nem volt esztergomi születésű. 1901. január 2-án látta meg a napvilágot Zalatárnokon. Középiskoláit a pozsonyi és a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezte. Édesapja földműves ember volt, édesanyja már nem érte meg azt a napot, amikor fia a Pázmány Péter tudományegyetem orvosi karára beiratkozott.
 

1927. október 1-én kapta meg diplomáját.
 1927. november 4-től 1928. október 15-ig, mint közkórházi orvosgyakornok, 1928. október 15-től 1931. október 15-ig, mint közkórházi segédorvos, 1931. október 15-től 1934. augusztus 1-ig, mint közkórházi alorvos működött a székesfővárosi Szent István közkórház Hasenfeld Artúr által vezetett II. számú belgyógyászatán. Nem volt egyszerű a korabeli alorvosok élete.
 Kinevezési okiratából idézek:
 „Figyelmeztetem, hogy a fennálló rendelkezések szerint az alorvosnak nőtlennek kell lenni, a kórházon kívül sem lakása, sem rendelőhelyisége nem lehet és egyesületeknél vagy más intézeteknél orvosi állást vállalnia nem szabad.”
 Foglalkozott a kivándorlás gondolatával is, és lépéseket tett, hogy Kanadába a torontói egyetemen folytathassa a munkáját. Tengeren túli utazására  sok-sok esztergomi beteg szerencséjére - végül is nem került sor.
1934-ben 1 évig a Fogászati Klinikán Szabó József mellett fogorvosi tanulmányokat folytatott. 1935. szeptember 7-től jött Esztergomba és nyitott rendelőt a Budapesti és a Horánszky út sarkán.
 Hamar bekapcsolódott az orvosi közéletbe. Kollegái előtt, már 1935-ben tartott előadást a szívbetegségek és az EKG kapcsolatáról, és kifejezte reményét, hogy ilyen készülék hamarosan Esztergomban is működni fog.
 1975-ben bekövetkezett haláláig, 40 éven keresztül gyógyította Esztergom betegeit. Praxisát dr. Szállási Árpád vette át, aki így emlékezett róla:
 „Az áldott emlékű Takács János bácsi körzetét kaptam meg. Őt korábbról is ismertem, mint "szíves Takácsot". Valóban értett a kardiológiához. Különben igazi medicus universalis volt, Hippokratész papja, az utolsók közül való. Agglegényként nem lévén családja, a körzetét tekintette annak. Kezdetben többször találkoztunk közös betegeinknél. Mindig szabadkozott, holott én csak hálás lehettem neki. Sokat tanultam tőle. Ha körzeti orvosról írnék regényt, biztosan róla mintáznám meg.
 Regény nem született, de egy vers igen.

 Szállási Árpád:        Takács doktor
 
Hippokratész papja
Takács Józsi bácsi,
jó volt a betegnél
közeledben állni,
 
valamit sugárzott
minden mozdulatod,
mely a gyógyításhoz
titkos erőt adott.
 
Ujjaid varázsát
az emberi testen
elsajátítani
hiába is lestem.
 
Rakoncátlan szívek
szerény szakértője,
műszerek hiánya
nála nem érződne.
 
Így véltem akkortájt,
változtam azóta,
de ő megmaradt a
nagy titkok tudója,
 
ez a rejtély kivész
a kábelek között,
mert valami véle
végleg elköltözött,
 
maradt a technika
és a papírmunka,
adatokból alig
ismerünk magunkra.
 
Esztergomi járdán
Takács János bácsi,
megnyugtató volt a
táskájával látni,
 
régi lakóháztól
egész a kórházig,
ahol most a mentő
gyakran szirénázik,
 
Öles lépteivel
"szíves" doktorbácsi,
de jó lenni ma is
a nyomában járni!
 
Az esztergomi orvoslás történetében számos nagy név szerepel, de keveseknek adatott meg, hogy jelzővel illették nevét, kiemelve a megbecsülés és a szeretet jegyeként. "Szíves Takács János" ezen kevesek közé tartozik.
Emléke megérdemelne egy utcát vagy egy emléktáblát Esztergomban!

Osvai László dr.