2015. OKTÓBER 6.

1849. október 6-án, Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a  szabadságharc bukása után kerültek az osztrákok fogságába. Ők a nemzet vértanúivá váltak:
Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly,
Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.
 

Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére
Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!
A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.
Hibáinkból tanulni kéne,
mert "megbűnhődte már e nép"!
S a hűvös, őszi éjszakákon
érezd a HŐSÖK tekintetét....

Ady Endre: Október 6.

Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott - hősi áron -
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsucsókja;
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szivünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet;
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.

Juhász Gyula: Vértanúink
 
A föld alól, a magyar föld alól,
A vértanúk szent lelke földalol:
 
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!
 
Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!
 
A nap, melyért mi vérben esve el,
Nyugodtan haltunk ama reggelen.
 
Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,
Hisz onnan jönnek mind e sugarak;
 
Hisz onnan árad, új világ felett,
Szentháromságunk, mely jövőt teremt:
 
Szabadság minden népnek, aki él,
S halni tudott egy megváltó hitér,
Egyenlőség, hogy Ember ne legyen
Mások szabad prédája, becstelen.
 
Testvériség, mely át világokon
Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.
 
Ó, magyarok, ti élő magyarok,
A halhatatlan élet úgy ragyog
 
Rátok, ha az egekbe lobogón
Igazság leng a lobogótokon,
 
Az Igazság, mely tegnap még halott,
Világ bírájaként föltámadott.
 
A népek szent szövetségébe ti
Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.
 
A föld alól, a magyar föld alól,
A vértanúk szent lelke így dalol.