A 90 ÉVES DR. TARR GYULA KÖSZÖNTÉSE

Utolsó hosszabb beszélgetésünk óta 17 év telt el. Akkor költözött el Nyergesújfaluból a fővárosba. Most, 90. születésnapján, telefonon köszöntöttem. Teljes szellemi frissességben korábbi indulataival, bölcsességgel leszámolva kérte: adjam át azoknak az üdvözletét, akik még emlékeznek rá
 

Dr. Tarr Gyula tősgyökeres szabolcsi. Ezt mindig büszkén vállalta. 1925. november 2-án született Besenyődön. Nagyszülei módos parasztok voltak, édesapja már tanító lett szülőföldjén.
Nyíregyházán az evangélikus Gimnáziumban érettségizett. Bátyja a Képzőművészeti Akadémiára, ő pedig az Orvosegyetemre került. Pályaválasztásával atyai nagybátyát követte, aki szülész-nőgyógyász volt a nyíregyházi Kórházban.
1950-ben végzett és a korra jellemzően nagybátyával egy kiskocsmában pohár sör mellett ünnepelték meg a diplomáját.
Természetszerűen a nyíregyházi Kórházban kezdett el dolgozni. Nagy szeretettel és elismeréssel gondolt vissza SarvayTivadarra, (1891-1974) első főnökére a belgyógyászaton. A kórház sebészetét akkor nem kisebb személyiség vezette, mint Eisert Árpád. Orvostörténeti érdekesség és tény, hogy Eisert Árpád operált hazánkban először „páncélszívet” (szívburok eltávolítás), de  ő operált elsőként hazánkban mitralstenosist (1951.) és coarctatio aortae-t is.
Tarr doktor büszkén emlegette, hogy a „páncélszíves” és az első mitralstenosisos beteg is az ő kórterméből került át a sebészetre.
1953-ban megnősült. Szeretett volna helyben lakáshoz jutni, de számos alkalommal elutasították kérését, végül is a megyei pártitkár „elengedte” Szabolcsból.
Az álláshirdetéseket böngészve véletlenszerűen jutott el Esztergomba. Itt összefutott Zágonyi Lászlóval, aki korábban a nyíregyházi helyőrség katonaorvosa volt. Schwartz Pál – az esztergomi Rendelőintézet nagytekintélyű igazgatójának az édesapja is szabolcsi volt, így Tarr doktornak lehetősége nyílt arra, hogy az újonnan megnyílt nyergesújfalui Rendelőintézetben dolgozhasson. Tevékenyen részt vett az intézmény szervezésében.
Mindig szívesen emlékezett vissza Tábori Lajosra ( az ő nevét viseli ma a Rendelőintézet ), aki a falu körzeti orvosa volt, és Csenkey Lórándra, aki az Eternit üzemorvosa volt, és mint azóta oly sokan a környékről ő is az azbeszt áldozata lett.
Jól érezte magát Nyergesújfalun, azonban konfliktusa támadt az akkori kórházigazgatóval. Alaptalan vádakkal illették, melyekbe politikai szálat is megpróbáltak belecsempészni. Végül is nem marasztalták el, de a belgyógyászati szakrendelést elvették tőle és az üzemegészségügy területére helyezték át. 1977-től ezen a területen dolgozott. Megszerezte ezt a szakképesítést is és még a nyugdíja után is az Eternit és a Vasbeton Gyár üzemorvosi teendőit látta el.
Amikor elköltözött Nyergesújfaluból, többek között a következőket mondta:

„ Most, hogy elköltözöm, sok jóm embert hagyok itt, akikre szeretettel emlékszem vissza. Szerettem mindig okos emberekkel beszélgetni. Soha nem kártyáztam, nem alkoholizáltam, de egy pohár bor mellett szívesen hallgattam az értelmes okos beszédet.”
Bár gyermeke nem született, de népes família veszi körül.
Évtized híján egy évszázad nagy idő. Nagy idők, nagy tanúja volt dr. Tarr Gyula.
Az idő megnyugvást, bölcsességet hozott neki. Hagyja meg a Teremtő szellemi frissességét az általa meghatározott időre is!

Osvai László dr.