AHOL BŰN A TOLERANCIA

Van egy hely, ahol bűncselekménynek tekintik a jóérzést, a tiszteletet, a multikulturalizmust. Sajnos, nem afrikai országról vagy dél-amerikai diktatúráról van szó. Itt történik, a XXI. századi Romániában, Ma¬rosvásárhelyen. Ahol a kétnyelvű táblák jelentik a „nagy gondot”, holott valójában csak a jóérzést tükröznék.
 

Joggal feltételezzük, hogy a társadalomnak előrehaladnia, fejlődnie kell. Nálunk fordítva történik. Korábban – régiótól függően – két- vagy háromnyelvű szerződéseket, orvosi vényeket, számlákat használtunk. És többnyelvűek voltak utcanévtábláink is. Ez furcsának tűnhet a nem erdélyiek számára.

Miért küzdenek ezek az emberek, az erdélyi magyarok a kétnyelvű táblákért, miért akarnak anyanyelvű oktatást? Nem szeretnek Romániában élni? Miért nem olvadnak be? És főleg: „Egyes románok miért fogják a pártjukat, miért árulók?”

Családom irataiban felmenőimet német nemzetiségűként, római katolikus vallásúként tüntették fel. Később nemzetiségük már román; a nagyszülők görög katolikusok, később viszont ortodoxokként szerepelnek az okiratokban. Senki nem kötelezte vagy fenyegette meg őket, hogy nemzetiséget, vallást váltsanak, de azt tanácsolták nekik, hogy jobban járnak, ha beolvadnak, asszimilálódnak a nagy többségbe. És persze mindig akadnak majd románok, akik a szememre hányják mindezt, esetleg megkérdik: „Nem tetszik, hogy román vagy? Elmehetsz innen.” Vagy: „Miért kell mások pártját fognod? Elnyomóink voltak, évszázadokon át szenvedtünk miattuk.” Vagy: „Aki itt akar élni, annak be kell illeszkednie.”

Ha valamikor elnyomtak bennünket, most rajtunk a sor, hogy elnyomjunk másokat, megmutassuk, ki itt az úr? Ez semmi jóra nem vezet. A múlt hibáiból tanulnunk kellene, nem pedig megismételni. Meg kellene tanulnunk, hogy itt a románok mellett más népek is élnek, eltérő szokásokkal, hagyományokkal, saját nyelvvel. Senkire nem jelentenek veszélyt, ellenkezőleg. Egy újabb nyelv, hagyomány, kultúra emeli a régió civilizációs és jóléti szintjét, a több etnikumú közösségben élő emberek pedig jobbá, nyitottabbá, türelmesebbé válnak. Ahogy minden újabb megtanult idegen nyelv tovább tágítja ismereteink határait.

Mentalitásváltásra van szükségünk. Nosz¬talgiával nézem a házfalakon a hajdani időkből ottmaradt háromnyelvű táblákat. Akkoriban lehetséges volt, akkoriban ezt normálisnak tartották. Nem vagyok nosztalgiázó típus, ellenkezőleg, szeretek a jövőbe tekinteni, de nem tudom nem észrevenni, hogy hajdanán normálisnak tekintett dolgokat ma elfogadhatatlan követeléseknek vélnek.

Ma nemcsak a hivatalosságok nem fogadják el a kétnyelvű táblákat, de amikor egy nem kormányzati szervezet saját pénzén – a tulajdonosok engedélyével – elhelyezi házak falán, nagy bírsággal fenyegetik őket. A táblákat illegális reklámnak tekintik, és arra szólítják fel a háztulajdonosokat, hogy szereljék le.

Szomorú, hogy a XXI. században, az Európai Unió egyik államában illegális reklámként bírságolják meg a jóérzést, a mások iránti tiszteletet.

Răzvan Lupescu
Háromszék

Forrás: 3szek.ro