GÖRÖGTŰZ

A lexikonban a következő figyelemreméltó sorokat találjuk a görögtűzről: „A görögtűz a Bizánci Birodalom által használt égőfolyadék-fegyver volt, amelyet többnyire tengeri csatákban alkalmaztak, nagy hatékonysággal, hiszen az anyag összetétele folytán tüze vízzel nem oltható.”

A bizánci tűz számos győzelemhez segítette a görögöket, s ezzel jelentősen hozzájárult a birodalom hosszú fennmaradásához. A pontos összetétel titkos volt és ma sem ismert teljességében, de ez volt a kor „napalmja”. Hatását ez a korabeli fohász mutatja: „Amikor ránk hajítják a tüzet, omoljunk térdre könyökünkre és imádkozzunk az Úrhoz, hogy mentsen meg ettől a veszélytől.” És most éppen ezzel a tűzzel játszik a világ.

A görög ügyről már elég régen sejthető, hogy nem vagy nem elsősorban görög ügy, hanem valami egészen más. Görögország most már hetedik éve egy sajátos fegyverkísérleti telep, mondhatni „lőtér”, ahol a globális pénzhatalmi rendszer legújabb planetáris fegyverrendszereit próbálják ki. A világ kifosztásra vagy végső soron akár pusztulásra ítélt perifériái tehát sok szempontból a saját jövőjüket látják most, amikor Görögországra tekintetnek.

Az európai integrációba 1982-ben bekapcsolt Görögországot az 1983 és 2008 közötti negyedszázadban lényegében semmi nem különböztette meg Európa keleti és déli perifériájának más országaitól. Az volt a „funkciója”, hogy az állandó, de még éppen kezelhető deficitjével és folyamatosan növekvő adósságával, tehát „passzívumával”, a centrum folyamatosan növekvő aktívumának mintegy „negatív lenyomata” legyen.

Az ekkoriban Magyarországot is folyamatosan jellemző „stop-go” ciklusok zajlottak itt is. Vagyis az első fázisban megindult a gyarapodás, növekedés, de ez olyan forrásokra épült, amelyeket a globális hatalmi rendszer olyan „áron” bocsátott rendelkezésre, amiről biztosan lehetett tudni, hogy – igaz kismértékben, de – mindig meghaladja azt a hozadékot, amit egy ilyen átlagos perifériaország elérhet.

A növekedés nyomán azonban rendszeresen megromlottak az egyensúlymutatók, és a megszorítások pénzfegyvereivel ez a hatalmi rendszer ki is vonta az első fázisban látszólag megtermelődött többletjövedelmet, illetve annál egy kicsit mindig többet. Ezzel viszont a növekedés leállt, sőt többnyire visszaesés következett.

Ez a „játék” azt jelenti, hogy a hazug és demagóg állításokkal szemben a centrum mégsem ad „nagylelkűen” a perifériának, hanem éppen ellenkezőleg, folyamatosan kifosztja azt, ő ugyanis valójában ettől gazdagodik. Igaz, hogy ennek a negyedszázadnak az első felében Görögország komoly európai integrációs forrásokhoz is hozzájutott, tehát így látványtechnikailag jelentős fejlődésen ment keresztül.

A támogatásnak egyébként az volt a stratégiai oka, hogy ez a geopolitikailag igen kényes térben fekvő ország nagyon komoly kockázatot jelentett volna, ha belső társadalmi, gazdasági, politikai viszonyait a folyamatos instabilitás jellemzi. A globális hatalmi rendszer európai részlege tehát mintegy stabilitást „vásárolt” magának mindezzel, de a jelek szerint a 2008-as (v)álsággal ez a helyzet megváltozott. Ez az „álság-válság” annak a fegyverkísérletnek a főpróbája, amelyben egy-egy országot most már gyakorlatilag akár „nullára is írhatnak” az eladósítással, hisz az adósság valójában negatív vagyon, a jelzálog intézménye éppen arról szól, hogy a tartozás fejében lefoglalható és elárverezhető a vagyon.

Görögország esetében pontosan erről, illetve az ezt elősegíteni hivatott fegyverrendszer kipróbálásáról van szó. Mivel a globális véleményhatalomként működtetett planetáris média is a „birodalom” irányítása alatt áll, ennek segítségével tetszés szerint kelthető olyan – minden alapot nélkülöző! – hisztéria, mint ami Görögországot lényegében négy év alatt romba döntötte. Ugyanis 2008 és 2012 között a görög államadósság a GDP százöt százalékáról százhetvenötre nőtt, ami euróban körülbelül százötvenmilliárdnyi növekedést jelent, miközben a görög társadalom belső felhasználása kábé hatvanmilliárd euróval csökkent.

A különbség abból adódik, hogy közben a mesterségesen gerjesztett hisztériára építve hat százalékról harminchatra vitték fel a hároméves görög államkötvények kamatát. Igaz, a kamatok ezután újra hat százalék körüli szintre mentek le, de a görögök ezt az óriási „pénzhegyet” kénytelenek maguk előtt tolni évtizedeken át. (Az ilyen „bukkanónak” a neve ógörög nyelven „probléma”.) Tehát az adósság növekedését kizárólag az a pénzösszeg jelenti, amit a globális pénzhatalmi rendszer ezzel a pénzfegyverrel kikényszerített.

A dolog nagyon hasonló a devizahiteles „projekthez”, csak ott nem a kamatot, hanem az árfolyamot forgatták fegyverként a magyar adósok ellen.

A kialakuló patthelyzetben az igazi tét már nem az, hogy a globális hatalmi rendszer elengedi-e a görög adósságot, hanem az, hogy, ha ennek nyomán világossá válik, hogy a „birodalom” egyre inkább csupán élősködésre épül, akkor ez az egész globális rendszert maga alá temetheti. Hisz az elszabaduló anarchia és a káosz láncreakciója megállíthatatlanná válhat.

A fő kérdés tehát az, hogy a birodalom legbelső elitjeiben van-e még bármilyen forgatókönyv ennek elkerülésére, vagy már csak a „minél rosszabb, annál jobb”, lényegében a vég(ön)felszámolással egyenértékű forgatókönyv maradt.

Mert akkor számunkra sem marad más, csak az, ami a görögtűztől ezer éve rettegőknek, hogy „amikor ránk hajítják a tüzet, omoljunk térdre és könyökünkre, imádkozzunk az Úrhoz, hogy mentsen meg ettől a veszélytől”.

Bogár László
2015.07.13. MOK - magyarhirlap.hu -