JUHÁSZ GYULA-SZABÓ LŐRINC: NYÁR

Július az év hetedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. A római naptárban kezdetben ez az ötödik hónap volt.[1] Ennek megfelelően latinul eredetileg Quintilis („ötös”) volt a hónap neve, csak később Julius Caesarról nevezték át júliusra. A 18. századi nyelvújítók szerint a július: kalászonos. Az Arvisurák szerint Áldás hava. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi.
 

Juhász Gyula: Nyár
A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.
/Annára gondolok, ki szőke, s messze rég./
Kaszálók illatát üzenik esti rétek.
/Annára gondolok, emléke enyhe, szép!/
A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek.
/Annára gondolok, ó, én letűnt nyaram./
Őszünk be közeleg, falevél földre téved.
/Annára gondolok, és siratom magam./

Szabó Lőrinc: Nyár
Nézd csak, bolondul, karikázva
hogy összecsap az a két sárga
lepke! hogy kezd tündéri táncba!
hogy gyúrja egymást, hogy forog!
Négy szárnyuk százfelé lobog,
pedig egyhelyben kavarog.
Csókolóznak? vagy marakodnak?
Most hirtelen egybefogóznak,
s nyílegyenest fölfurakodnak.
föl, föl, föl, ingó, lebegő
tornyot húzva, mely repdeső
útjuk nyomában égbe nő,
függőlegesen rakéta: már a
bükk magasában, már a nyárfa
csúcsánál járnak: már a drága
túlvilágban szikráznak a
kék őrületben, ahova
csak a szerelem mámora
vagy az se emel!...Ott repülnek!
Ott! Hol? Fény! Látod?...Tovatüntek...
Magukkal vitték a szemünket!