KÁNYÁDI SÁNDOR – FODOR JÓZSEF: MÁJUS

Május az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maia görög istennő római alakjáról, Maia Maiestasról kapta, aki ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. Az Arvisurák szerint Ígéret hava. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik.

Kányádi Sándor:

Májusi szellő  

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

Fodor József: Májusi üdvözlet

Vérforraló május, csoda hónap!
Teljes éjjel zeng, bugyog a zápor,
És reggelre gyöngyöznek a lombok,
A pataknak duzzadt kelyhe csillog
És a földből kiömlik az illat,
Álomból kelt szárnyas tolla reszket:
Mély rejtekbe hallgatni be jó volt,
Dús gallyakon hogy csengenek a csöppek,
Üde, tiszta tengerüket itta
Bő mellébe és sarjad a jó föld.
Mennyi fénylő csíra, mind kipattan,
Köröskörül friss és drága zöldség,
Kertek és mezők telin mosolyognak,
S mint lépsz, mohó, röpködő szemeddel
Nem is bírod már e szörnyű szépet.
Amit látsz, mind, mind magadba innád,
Felgomolygó párák szürke hamvát,
Alant a tisztuló zöld mezőket,
Ezüst forrás habját könnyű gőzben
S hogy a szíved mindig ittasuljon,
Göngyölegből most engedt levélkét,
Melynek gyenge zöldje föld- tejes még
S ömlő virág- igéret mögött a
Bő remények mennyet- ingatását-
Óh, ami szép, soha el ne múljon!