"Egyetlen mozdulata az alázatnak nagyobb hõstett, mint minden mohó produkció, melyet az emberek megtapsolnak."
Márai Sándor
"Egyetlen mozdulata az alázatnak nagyobb hõstett, mint minden mohó produkció, melyet az emberek megtapsolnak."
Márai Sándor
Babits Mihály „Verseny az esztendőkkel” című verseskötete 1934-ben jelent meg. Ebből egy nem szokványos, idilli, de elgondolkoztató verssel, kívánok áldott karácsonyt valamennyi olvasónknak!
Babits Mihály:
A felnőtt karácsony
Mit akarsz? Hová sietsz? Talán
azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz
mint gyermekjátékot rugója, visszadob
utadnak elejére ahelyett
hogy az Idő fenéktelen
gödrébe suhintana?
Karácsony csenget a szörnyű télben.
Alig hallom csengését. Sárga
arcokat látok a hóverésben
s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon
kékül a gyűrűk nyoma, s torkomat
fojtja az ünnepek kalácsa.
Nézd ezt a kort amelynek legnagyobb
s elérhetetlen éden-álma hogy
enni legyen kinek-kinek
elég! nézz a gonosz nyájra mely
naiv báránykora multán
nem vél többé magáról semmi jót.
Nem kell neki szalag és csengő.
A gyermek megnőtt s szép játékjait
elrugta. Nézd, milyen üres ünnep ez!
A szív hideg és kemény mint a föld.
Tudjuk már hogy ölni s halni születtünk.
Nézd a bedugult időt s hazug tereket:
a földet mely a sírok rothadását
s csontok pőreségét takarja,
s az eget, a Mennyek csillagos
homlokzatát, a kivilágított
Potemkin-frontot, mely mögött
nincsen még levegő sem…