90 ÉVES LENNE DR. ZÁGONYI LÁSZLÓ (1926-1994)

Körzeti orvos volt Esztergomban. 1926. április 10-én született a fővárosban. Orvosi diplomáját 1953-ban szerezte meg, 1974-ben belgyógyászatból is szakvizsgázott Az Esztergom és Vidéke című lapban annak idején Szállási Árpád búcsúzott el tőle:

Búcsú dr. Zágonyi Lászlótól
Az orvosi szaklapok halálozási rovata szerint, még az országos átlagnál is kedvezőtlenebb mértékben, ijesztően szaporodnak az idő előtt eltávozottak.
Legutóbb dr. Zágonyi László, aki munkás életének csak töredékét töltötte nyugdíjasként.
Földi életünk utolsó állomásán, amikor valaki végképp eltávozik közülünk, a nehezen elfogadható, mégis megfellebbezhetetlen Legfelsőbb Döntést hitünk és biológiai ismereteink alapján elfogadva számot kell vetnünk a veszteséggel.
Búcsúzunk tehát az orvoskollégától, a baráttól és az embertől, mert mindháromnak egyformán kiváló volt. Szakmai felkészültségét mindenki ismerte és elismerte,főképp egykori betegei, a belvárosi esztergomiak. Barátként mindig önzetlen tudott maradni, mentesen a napi tülekedéstől. És végül az ember!
Ebben a légiesen törékeny lényben, aki dr. Zágonyi Lászlónak neveztetett, egy kitűnő elmével párosult, gyermekien tiszta lélek lakozott. Az örök nagy gyermekekhez hasonlóan a hétköznapok rideg valóságát Ô is nehezen tudta elviselni.
Ezért létezett egy álomvilága, amely nem lehetett a valóság égi mása, s ebben a másfajta magyar változatra vágyó eufóriában ma gyakran találkoztunk. Jól tudjuk, a kör bezárult körülöttünk és nincs menekvés, nekünk ezt a sorsot kell vállalni.
Ő elvégezte feladatát - tisztességgel és becsülettel: gyógyított, s ha netán szomorú  volt, akkor is vigasztalt. Azt mondják, az ember nem akkor hal meg, ha a szíve megszűnik dobogni, vagy agysejtjei már nem termelnek akciósáramot, hanem amikor elfelejtik. Elhunyt drága barátunk emlékét ez nem fenyegeti. Tovább és betegei tudatában, gyönyörű nagy családjában, a nagyszerű Edit asszony, a hűséges társ őrző elszántságában, s az Esztergomban eltöltött több mint három gyógyító évtized ércnél maradandóbb garancia a felejtés ellen.
Hiánya itt marad közöttünk, míg le nem jár földi mandátumunk, tisztelettel fogjuk emlegetni. Méltatásához nincs szükség kegyes túlzásokra, szavaink őszinteségét immár a halál hitelesíti. Oka és joga van békében nyugodni. Egy nem könnyű élet után a lét örök törvénye szerint visszaadta lelkét Teremtőjének, törékeny testét ennek a sokat szenvedett földnek, melynek tragikus történelmét annyira ismerte és szerette. A mennyei vadászmezőkön várnak már rá: Takács János, Sinka Gábor, Nádori Rezső, Tábori Lajos és a többiek.
Vigasztalóan jó társaságban lesz közöttük. Mi pedig ebben a kevés időben Hozzájuk igyekszünk. Rájuk gondolva Babits szavaival - talán nem is olyan nagy dolog a halál. Köszönjük a sorsnak, hogy ebben az embert-próbáló időkben a kortársai lehettünk. Legyen Neki könnyű a nyugalom, s nekünk elviselhető a belenyugvás.