AZ ORVOS ALAKJA A MAGYAR SZÉPIRODALOMBAN 4.

Szállási Árpád tanár úr egy régi dolgozatát "Az orvos alakja a magyar szépirodalomban" címmel folytatásokban adjuk közre olvasóink számára. A professzor úr valamennyi írása, - így ez is- intellektuális élményt jelent azok számára, akik időt szánnak az olvasásukra.
 

Az említett partok innenső felét már Móricz Zsigmond hatalmas életműve képezi elsősorban.
Közhely, hogy Móricz volt a nagy lehetőség; nyelvi ereje, ritka ábrázoló képessége alkalmas volt a magyar próza, világirodalmi régiókba való lendítésére. Nagy kár, hogy említett, páratlan adottságaihoz nem társult kellőképpen az intellektus-ábrázolás szükséges összetevője. Így is a század első évtizedeinek a legteljesebb keresztmetszetét adta, a legsúlyosabb társadalmi mondanivalóval, az Ady által átkozott, nyomasztó magyar valóságról.
Rendkívül gazdag, sokrétűen ábrázolt szereplői között bőven találunk orvosokat, leginkább epizódfiguraként, névtelenül. Kezdjük az ismertebbekkel. Dr. Fetter Leó, a Forró mezők orvosa, az irodalmi szinten írott detektívregény szerény szereplője. "Kevés ponyvaregénynek adatott meg ilyen remekműtermő humuszba gyökerezni", írja róla nagy méltatója, Németh László. A rejtélyes gyilkosság egyik áldozatát, Balthazár Pistát életveszélyes állapotban szállították kórházba. Fetter főorvos látja el a sebesültet, a kórlapon rögzíteni akarja a szakvéleményt, midőn megjelenik Papp Béni, a nyomozó és arra kényszeríti az orvost, hogy a nyilvánvalóan lövéstől eredő vállsérülést autóbalesetből eredőnek véleményezze. Az óvatos doktor ceruzával írja be a nyomozó kívánságát, hogy alkalmasint a valódi tényekre tudja majd átírni. A detektívregény törvényei szerint mindig a legkevésbé gyanús a gyilkos, jelen esetben az illetékes nyomozó volt az. Az uram-bátyám világot megelevenítő Rokonok című regény kártyázó kaszinó tagjai között is akad orvos: Dr. Mannheim személyében, aki az érvényesülés keserves lehetőségeiről elmélkedik: "Ha például a főügyész nekem véletlenül rokonom volna, most milyen jól jönne az nekem. Nagyon szeretnék egy hatósági orvosi állást elnyerni. Pardon, tisztiorvosit. De hát nincs semmi rokonom, akit protekcióra megkérhetnék." A hazai, harmincas évek nyomorban tengődő, jobb élet után sóvárgó budapesti hivatalnokok világát idézi fel Az asszony beleszól című regény remek társadalmi profilja. Méltatlankodnak az asszonyok, hiszen négy család próbálkozik az ügyes újságíró szerezte, négy potya színházjeggyel megnézni egy sikeres Hauptmann darabot, méghozzá Csortossal, de a körítés oly "sokba" kerülne, hogy a szándékok reménytelenül ernyednek el a tehetetlenség egynemű közegében. Az orvosfeleség kényelemszeretettel vádolja férjét: "Az lehetetlenség, hogy egy orvos egy fillért se keressen hónapokon keresztül. Ne tessék az excentrikus gyógyítási módokat forszírozni, tessék felkeresni a húszkrajcáros betegeket és azokat a húsz krajcárokat beszedni." Az elkeseredett férj válasza: "A húsz krajcárokat nehezebb bevasalni, mint a húsz pengőket." "Ó én emlékszem - replikázott a feleség -, gyermekkoromban volt nálunk egy öreg orvos falun, az, ha parasztokhoz hívták, mikor belépett, először kinyújtotta a kezét s azt mondta: ide a két hatost. Addig rá se nézett a betegre, ha ott döglött is meg, míg le nem adták a kezébe a húsz krajcárt...". "Nem kívánhatja, hogy én ennek a módszerét kövessem." Az orvos túlkiabálta a feleségét, hogy ne hallják annak szavait. Megdöbbentő lenne, ha a vitázóknak fordított volna a véleménye. Ennyit a regényekről. Novelláiban is bő a választék. Szívbemarkoló kis írás az Annuska című rövid novella. Benne Bogács tiszti főorvos, a cvikkeres doktor bácsi a lelketlen hivatalnok megtestesítője. A mogorva kovácsmester egyetlen tizenöt éves, fejletlen leánykáját akarja mindenáron férjhez erőszakolni. Előtte megvizsgáltatja a tisztiorvossal, hogy alkalmas volna-e a házaséletre? Szegény kis riadt madárnak egyetlen titkolt reménye, hogy a doktor bácsi még éretlennek fogja találni. A reménye hiábavaló volt, nem fogták pártját. Zavarában nem volt ereje megmondani, hogy neki még az sincs meg, ami a vele egyidőseknek már van. Másik novella: a Nihilista körorvosa engedély nélkül ment szabadságra és a húsvizsgáló pecsétet tizenöt éves leánykájára hagyta. Az állatorvos joggal jelentette fel a megyénél, ecsetelve annak beláthatatlan veszélyeit, ha beteg hús kerülne fogyasztásra. A "mindenki cimbora" hivatalnokok között egy szelíd dorgálás lett a beígért fegyelmiből. Végül a feljelentő állatorvos felé: "maga kérem egy nihilista - kiáltott a bíró tele torokból. Aztán szelíden tette hozzá - hanem meg fogjuk szelídíteni magát is..." - és kedélyesen csapott a vállára. Az pedig rögvest belátta: ne szólj szám, nem fáj fejem, itt az egyetlen lehetséges viselkedés.
A Cserebere című novella civakodó házastársainak egymást okoló elégedetlenjei között kiegyenlítő szerepet tölt be Dr. Beke, a férj jó barátja. A feleség mondvacsinált ürügyek alapján válni akar, abban a hiszemben, hogy a vele, mint beteggel törődő orvos biztos szerelmes belé és hajlandó akár feleségül is venni. Beke doktor azonban gyermektelensége ellenére rendkívül családpárti, lebeszéli a válásról és kiábrándítja tévhitéből. Inkább otthagyja a vidéket, hogy barátja házassága helyreálljon. Móricz legmegindítóbb orvosa a Szegények doktora című novella hőse: "...a doktor bácsit kinevezték egészségügyi tanácsossá. Ebből az alkalomból mindenki felkereste, az egész körorvosi járásból és elhalmozták szerencsekívánatokkal. A doktor bácsi nagyon népszerű volt, csak a legravaszabb erőszakkal lehetett neki honoráriumot adni. Sőt a szegényeknek, ha ezeknek recepteket írt, a patikaköltséget is mellékelte." A doktor nagyon elégedett, nem így a gazdag származású feleség, ő főtanácsosné szeretne lenni. Az már méltóságos címmel jár. Íme, a szegények doktora: "Soha nem bírnám elviselni, ki kellene bujdosnom a világból, ha engem méltóságosnak szólít valaki. Úgy érezném, hogy meg vagyok fizetve és meg vagyok szégyenítve." Továbbá: "Aki azért tesz valamit, hogy majd a kormány megjutalmazza egyszer érte, az nem tett jót, az üzletet kötött a sorssal." Végül epésen megjegyzi: "együtt élek egy nővel egy életen át, és az annyira nem ismer... hajlandó volna a szegények doktorának a felesége méltóságos asszony lenni...". Móriczot az orvos érthetően, elsősorban, mint ember érdekelte. Pár vonással, néhány oldalon utánozhatatlan kis világot teremt. Ilyen a Fogorvos című kis novella is. A rendelőben kis rettegő leánynak a figyelmét fogtömés közben igyekszik az orvos, mesével elterelni. A kislány később egyenesen rajong az orvosért, kötőtűvel kipiszkálja fogaiból a tömést, hogy újra a rendelőbe mehessen. Ott aztán egy elejtett szóból megtudja, hogy a bácsi már nős, így nem vágyik többet a fogtömésre.
A novellahősökből idézzük fel még a Szülike mesél című írás Füredi doktorát. Elgondolkoztatóan időszerű a mondanivalója. Egy fiatal menyecske magzatelhajtásért keresi fel a nevezett orvost. "Ha van még másnak is ilyen gondja, jöjjenek csak bátran" - bíztatja. Erre a következő alkalommal kilenced magával tér vissza, az olcsó és biztos munka reményében. Az orvos bediktáltatja az adatokat és szigorúan figyelmezteti őket, hogy aki nem szüli meg gyermekét, azt rendőrkézre adja: "...de nagyon szigorúan mondta ám, úgyhogy mögijedtünk". (...) "Hát így esött, akkor kilenc gyerök születött Dráva-Ványiban" Ezért aztán csak bolond doktornak hívták Füredit ... mer aztán el kellett neki kőtözni errül a vidékrül, mer meg haragudtak rá a népek, osztán nem adtak neki könyeret...".
Összegezve megállapíthatjuk, hogy a század legnagyobb magyar regényírója általában kedvező képet ad az orvosokról. A rokonszenves és a kedvezőtlen aránya fordított a Mikszáthéval, a színvonal azonos, tehát mindkettő igaz. Móricz színpadán orvost nemigen találunk, hacsak a Napóleont idéző Repülő sas, egy percre megjelenő orvosát nem számítjuk.

folytatjuk