IN MEMORIAM CSOÓRI SÁNDOR ( 1930-2016 )

Csoóri Sándor hosszú életének néhány évét itt töltötte Esztergomban. Ahogy Babits, ő is hozzátartozik a városhoz, most már a hallhatatlanságban is. Emlékét szellemiségét Szent István városa megőrzi!
 

Tisztelt Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága!

Évek óta keresek magamnak olyan – munkára alkalmas – zugot az országban, amely még hamisítatlan természeti környezetben húzódik meg: hamisítatlan fák, füvek, dombok között, a hétvégi Magyarország zsúfolt és szedett-vedett díszeitől távol. Esztergomi barátaim leleménye és figyelmessége segített abban, hogy a városhoz tartozó, döbönkúti dűlőben rátalálhassak egy ilyen nagytávlatú, de mégis bensőséges helyre.
Az ő bátorításukra fordulok most Önökhöz azzal a kéréssel, hogy a 0719/32 helyrajzi szám alatt fekvő földingatlanból juttassanak nekem tartós használatra, meghatározott bérleti díj ellenében, 300-400 négyszögöl területet. Egy ideiglenesen fölállított faházban az írói munkámhoz szükséges nyugalmat s csöndet szeretném végre megteremteni, amelyre a közügyekkel s más lim-lom ügyekkel terhes budapesti életformám már-már alkalmatlanná vált. Eddig megjelent tizenöt könyvem s az a hat játékfilm – köztük a Cannes-i nagydíjjal kitüntetett Tízezer nap, továbbá a Földobott kő, a Hószakadás vagy a Nyolcvan huszár – talán elegendő fedezete lehetne jövőbeli reményeimnek és záloga annak a gondolatnak is, hogy eddigi esztergomi vonzalmaimat igazi viszonnyá alakítsam át, és mint a város Szaturnusz-gyűrűjén mozgó író, a helyi szellemi életbe is bekapcsolódhassak. Szerencsés esetben az én Esztergomhoz való kötődésemnek még személyemen túli hozama is lehetne, mivel a mai magyar írói, képzőművészeti és filmes műhelyek néhány kiemelkedő képviselője munkatársam, illetve barátom – Sára Sándortól Szervátiusz Tiborig, Szécsi Margittól Kósa Ferencig, hogy csak a legközelibbieket említsem. Szállási László, Szállási Árpád vagy Végvári János talán árnyaltabb és gazdagabb csoportképet tudna körémrajzolni azokról az alkotó emberekről, akikkel egy vonzáskörben élek.
Tisztelettel:
Csoóri Sándor

Csoóri Sándor - Esztergomi töredék
Alvó kutyák feje a nehéz porban
s itt-ott szétszórva kövek
kidöntött fák és bazilika-árnyak:
Esztergom augusztus-éji töredékei.

Hazaérni én már csak itt érek haza.
Egy harang ballag velem
a dombok közé némán
mintha Isten bolondja volna.
Ling-leng a diófák közt
én meg mosolygok.

Minden porszem a házam népe
itt, s minden fűszál.
A kígyó is csak annyira fél tőlem
amennyire a teremtmények
félnek egymástól kezdet óta.

Egyszál gyufa és egyszál csillag
kivételes tüzében látom a kezem:
itthon van, ajtót nyit nekem
s oszlatja el az örök sötétséget.