PSZICHOPATÁK ELŐNYBEN

...voltak, vannak és maradnak. Nem tudom, hogy még hány évnek, évtizednek, évszázadnak vagy évezrednek kell eltelnie ahhoz, hogy a pszichopaták emberi lelkeken való átgázolását és beteges, de folyamatos hatalomra törését nemhogy megakadályozzuk, de legalább felfogjuk és megfelelően definiáljuk.
 

Nemrégiben egy kisebb társasággal vitatkoztam a pszichopátia fogalmáról. A társaságban tanult emberek voltak, akadt közöttük pszichológiát tanult és történész is. Ezért is ért meglepetésként, hogy mennyire nincs egyetértés köztünk azzal kapcsolatban, hogy ki is/mi is az a pszichopata... A lelkiismeret nélküli, nárcisztikus, tanulásra képtelen, megistenülni vágyó, vakmerő és szorongást nem ismerő karaktert annyiban tudták le, hogy olyan legfeljebb csak rajzfilmekben létezik.
 Szerintük a pszichopata másmilyen: nem szereti önmagát, nem érez semmit, és azért gyilkol, ha gyilkol, mert számára az a legegyszerűbb módja annak, hogy kiiktasson egy problémát (arra a kérdésemre, hogy akkor miért csapnak sokan groteszk vérfürdőt egy gyors késszúrás helyett, arra nem kaptam érthető magyarázatot). Szerintük a pszichopaták nem lehetnek képesek betölteni semmiféle vezető pozíciót, hiszen nem rendelkeznek még a megfelelő tárgyalókészségekkel sem. Hallgathattam olyan okfejtéseket, hogy a politikus azért hazudik, mert „neki az a dolga”, Hitler és Sztálint egyszerűen csak a kor politikusai voltak, akik csak tették, amit tettek, és a Wall Street farkasa is csupán csak egy átlagember, akit elragadt a kokain... Meg hát lássuk már be azt is, hogy a hatalommánia minden ember sajátja! Lélek nélkül megszületni  nem lehet (hiszen ez ócska, ezoterikus agymenés)!
 Elszomorító élmény volt, de egyben jól mutatta, hogy jelenleg nemhogy az átlagemberek közt, de még a magasan képzett körökben sincs konszenzus arról, hogy a pszichopaták kicsodák is tulajdonképpen... Az az érzésem, hogy ténylegesen csak az értheti meg a jelenséget, aki közvetlenül esett már áldozatul valamelyiknek, túlélte, majd sikeresen földolgozta az élményt. Vagy inkább: fölfogta az élményt és utánanézett a pszichopátia fogalmának, hogy újraértelmezze a történteket. Onnantól kezdve a világ átalakul, Morpheus piros tablettája működésbe kezd: a gátlástalan törtető már nem karrierista, hanem pszichopátiás. A környezetét manipuláló és kisemmiző már nem „ügyes politikus”, hanem lelketlen pszichopata. Ekkor értjük csak meg végre az emberi természet (viselkedés) dualista mivoltát, ami egy olyan skála, aminek az egyik fele a humánum, a másik pedig a pszichopátia. Onnantól kezdve ez az emberi jellem (lélek) folyamatos mércéje.
 Jelenleg egy olyan világot élünk, amelyben a Wall Street farkasát sikeres embernek mondják, Gyurcsányékat-Orbánékat meg ügyes vagy ügyetlen politikusoknak. És ez a pszichopaták legnagyobb előnye: legalábbis kisállatokat kell kínozniuk ahhoz, hogy „lebukjanak”. De minek a fizikai erőszak, ha van alkalmuk lelkileg vagy gazdaságilag embereket vagy országokat a földbe dózerolni?
 Tudjuk, hogy van pszichopata, mégsem értjük pontosan, hogy ki az... Tudjuk, hogy veszélyesek, de nem tudjuk, hogy mennyire... Egy ilyen világban könnyebb ügyeskedni, hazudozni, átverni, kisemmizni. És ami még ennél is rosszabb: a pszichopata oldalt sokszor szimpatikusabb az átlagembernek, hiszen maga is vágyik a pszichopata létre, hogy a lelkiismeret béklyóit lerázva végre maga is szabadon szárnyaljon (maga Yoda Mester is azt mondja, hogy a Sötét Oldal simább és járhatóbb út). A pszichopátiában (összetévesztve a sikerességgel) a megistenülést látja, a lelkiismeretben vagy a gondoskodásban pedig csupán olyan jellemgyengeségeket, amikért legfeljebb csak keresztre feszítés jár. Ezért aztán elmegy imádkozni a templomba, hátha az Úristen megszánja és sikeressé teszi őt is. Hátha.
 
Forrás: szelsokozep.com
2015.05.07.
Szabó Attila